A legnagyobb körültekintés mellett is hibázik az egyszeri szülő, főleg, ha dackorszakos gyerekről van szó, mert olyan szinten kiszámíthatatlan, mitől kezd el hisztizni, hogy az néha őrjítő. Ami tegnap még jó volt, az ma már rossz. A tegnapi kedvenc rózsaszín tányér ma reggel már földön fetrengős hisztit okoz. Ki bírja ezt követni?
Dr. Gene Beresin pszichiáter professzor szerint a jó hír az, hogy nem is kell követni, mitől lesz hisztis a gyerek, mert nagyon kicsi az esélyünk arra, hogy megelőzzük ezeket az idegösszeomlásokat. A hisztizés akkor a legnehezebben kezelhető helyzet, amikor nyílt színen történik, jellemzően a boltban, ha nem kap meg valamit azonnal a gyerek, amit kinézett magának. Ilyenkor a szülő úgy érzi, menten elsüllyed a rá szegezett tekintetek kereszttüzében, ettől még idegesebb lesz, amitől a gyerek még jobban hisztizik. A szakember szerint mindez megszüntethető, ha átállítjuk a fejünkben azt, ahogy a hisztiről, sírásról gondolkodunk.
A gyerekeknek szükségük van a sírásra
Dr. Beresin első tanácsa az, hogy véssük jól az eszünkbe, hogy a sírás, a hiszti nem az ellenségünk. A gyerekeknek egyszerűen szükségük van arra, hogy sírjanak. Tuldajdonképp számukra mindegy, hogy mi a kiváltó ok, ha szomorúak, frusztráltak, félnek vagy betegek, akkor sírni kell, mert így tudják kiereszteni a gőz. Őket nem érdekli, hányan látják a sírást és milyen szúrós szemmel néz az a néni a boltban az áriázás miatt, a sírással csak levezetik a feszültséget.
A hisztinél át kell állítani a fókuszt a szülőnél (Kép: Getty Images)
Ha pedig ezt tisztázod magadban, máris máshogy állsz a helyzet megoldásához is. A szakembernek ehhez is van útmutatója: félre kell tenni az egónkat az ilyen hisztizős szituációban és tudatosítani magunkban, hogy a gyerek viselkedése nem minden esetben a mi szülői képességeink kudarcát jelenti. Ahogy az sem rajtunk múlik, milyen ügyesen/ügyetlenül kapja el a labdát, úgy az is tőlünk független a legtöbb esetben, amikor sír, hisztizik. Csak arra kell koncentrálnunk, hogy a hisztiző gyerek feszültséget él át, és nekünk segíteni kell rajta. Innentől kezdve pedig már kicsit sem fog érdekelni a körülöttünk ciccegő sok idegen, hanem azzal törődünk, ami a feladatunk: gondoskodunk a gyerek jóllétéről.
A megfelelő mondatok kiválasztása
Az tehát egyértelmű, hogy nem fenyegetéssel kell megszüntetni a hisztit, hanem inkább szavakkal jobb belátásra bírni a gyereket. A szakember ezt a példamondatot írja a rázós, sírós helyzetre: „Rendben van, ha sírsz, de nem jó nekem, ha rosszul érzed magad, szeretnék neked segíteni.” Ehhez szemkontaktust kell létesíteni a gyerekkel, megölelni közben, megvakarni a hátát – vagy amit a gyerek a szeretet jeleként értékel. Mondhatunk még olyat is, hogy „Sajnálom, hogy ennyire zaklatott vagy, mi a baj?”, és tegyük hozzá, hogy nem sietünk sehova, nyugodtan fogalmazza meg a problémáját. Mindezt úgy, hogy nem támadó hangot használunk.
Ha ez a bolt közepén történik, akkor sem vonszoljuk ki, hanem ott helyben oldjuk meg, mert nem akarjuk azt tanítani a gyereknek, hogy az érzelmeket el kell rejtenie és csak a négy fal között csinálhatja. Azt kell vele éreztetni, hogy elfogadjuk és szeretjük, még akkor is, ha épp sír. Mindegy, mi a kiváltó ok, mindegy, hogy épp hisztiről van szó, vagy beütötte a térdét és azért sír, a lényeg a szülő szempontjából az kell legyen, hogy „a saját gyerekemről gondoskodni akarok, akár még azon az áron is, hogy csúnyán néznek rám érte a boltban.”
