Diana Leduc kitörő örömmel fogadta a hírt, hogy a húga terhes lett, és persze egyből kényszert érzett volna arra, hogy megossza vele a tapasztalatait, ellássa tanácsokkal, mint gyakorló anya. Aztán eszébe jutott, neki milyen érzés volt, amikor kéretlen tanácsokkal traktálta a környezete terhesség alatt, és úgy döntött, inkább visszafogja magát.
„Az ösztöneim ellen dolgozom, amikor nem öntöm rá a húgomra az összes felgyűlt tudásomat a terhességről. Minden információt, véleményt és tanácsot kényszeresen el akarok mondani neki, amióta tudom, hogy terhes.
Egész életemben tanácsokkal láttam el minden más témában, ezért az első reakcióm a hírre az volt, hogy ugyanezt kell tennem a terhességével kapcsolatban is.
De aztán rájöttem, hogy nem tanácsokra, hanem támogatásra van szüksége, hogy a saját útját járja anyaként. És ha majd kérdez, akkor kell válaszolni a legjobb tudásom szerint.”
Leduc jól emlékszik azokra a mondatokra, amiket mindenki hallott már, aki terhes volt életében legalább egyszer: „Most aludd ki magad, amíg még megteheted!”, „Az anyaság lesz életed legnehezebb és legcsodálatosabb feladata.”, „Ne hagyd, hogy rábeszéljenek a császármetszésre.” – és a sor még hosszan folytatható lenne. Amikor ezek eszébe jutottak, rögtön leállította magát és nem ad tanácsot a húgának kéretlenül.
Nem kell a terhes nőt folyton tanácsokkal zaklatni! (Kép: Unsplash)
„Jelenleg türelmesen várakozom, hogy a húgom feltegye nekem a kérdéseit, ha szüksége lesz rá. Olyan kérdésekre akarok neki válaszolni, amiknek tényleg hasznát veszi, nem pedig ostromolni a saját tapasztalataimmal, melyek egy teljesen más élethelyzetben születtek, mint az övé.
A legtöbb, amit tehetek a terhes húgomért, hogy nem traktálom tanácsokkal.
Az én fiam például rossz alvó, nagyon aktív, hangos baba volt. Nem üldögélt nyugodtan a és nem mosolygott mindenkire, aki a látóterébe került. Lehet, hogy a húgom babája viszont egy nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek lesz, aki a kezdetektől alszik majd reggelig. Mi értelme lenne a nehéz babakorral nyomasztani, ha még előtte áll a lehetőség, hogy számára könnyebb lesz?”
Mivel szinte minden kismama küzd a kéretlen tanácsokkal, érdemes lenne Leduc javaslatát megszívlelni és ahhoz tartani magunkat, hogy nem bombázzuk a tapasztalatainkkal a terhes nőket, és csak akkor osztjuk a tanácsainkat, ha kérdeznek. Ha panaszkodik egy kismama, együtt lehet érezni vele anélkül is, hogy elmondanánk, milyen veszélyekkel küzdöttünk meg a saját terhességünk alatt. Ha csak el akarja mondani, milyen szülési terve van, meg lehet hallgatni úgy, hogy nem közöljük vele, hogy a döntése nem lesz jó. Nyugtassuk meg, hogy minden rendben lesz, és remekül veszi majd az anyasággal járó akadályokat, ez a legjobb, amit tehetünk egy terhes nőért.
