Nem akarom, hogy az ötéves lányom ingruhában, tüllben és paperbag nadrágban rohangáljon a játszótéren. Könyörgöm, én csak pár pamut rövidnadrágot és normális gyerekruhákat szeretnék venni, miért olyan nagy kérés ez?
De hogy az elején kezdjük: karantén alatt egy méretet nőtt a gyerekem, tavaly nyár óta meg már kettőt is, úgyhogy elkerülhetetlenné vált, hogy cseréljem a ruhatárát. Naivan azt gondoltam, hogy csak kattintok kettőt és máris repül majd felénk több váltás kényelmes rövidnaci és póló, lehetőleg pamutból, és olyan színben, ami nem lesz azonnal egy nagy koszfolt felöltözés után két perccel. Mekkorát tévedtem!
A legnagyobb ruhaboltok online kínálatát végignyálazva arra jutottam, hogy kiment a divatból, hogy egy gyereket gyereknek öltöztetünk. Nem divatos gyereknek lenni. Felnőttnek kell lenni oviban is.
Találtam a kínálatban mindent, csak játszós ruhát nem. Tévedés ne essék, a játszós gyerekruha nem attól játszós, hogy szakadt, foltos és lelencgyereknek néz ki benne a kölök, hanem attól, hogy strapabíró, nem kényes anyagú és színű, hogy a gyerek nyugodt szívvel üldögéljen benne a homokban, csússzon-másszon a játszótéren, és főleg kényelmes legyen számára akkor is, amikor épp anyára hozza a szívrohamot a mászókán előadott mutatványokkal. Bocs, de ezt nem lehet megtenni egy szaténnadrágban, ami bevág a fenekébe, vagy egy nem nyúlós anyagú, merev ingruhában. Lehet, hogy ez utóbbiak mutatnak jól a képeken, de hogy a létezéshez nem túl praktikusak, az biztos. Egy gyereknek márpedig praktikus holmikra van szüksége, nem olyanokra, mintha nem is oviba, hanem divatfotózásra menne reggelente.
A felhőtlen játékhoz kényelmes gyerekruhák kellenek (Kép: Getty Images)
Természetesen minden anya szeretné csinosan öltöztetni a gyerekét, közéjük tartozom én is. De szerintem a praktikum és csinosság nem kellene, hogy kizárja egymást. Lehetne nyugodtan divatos és egyszerre kényelmes ruhákba öltöztetni a gyerekeket úgy, hogy közben ne nézzenek ki 110 centis felnőttnek. Ja, hogy ahhoz kicsit gondolkodni kellene ruhatervezőként, hogy mégis milyen lehet gyereknek lenni, ahhoz az kéne, hogy a kollekciók kitalálói belegondoljanak egy gyerek életébe és mindennapjaiba. Vagy esetleg konzultálni kellene a szülőkkel, akik vásárolják a ruhákat, hogy mégis mire lenne szükség.
Tény, hogy ez már megerőltető, sokkal több munka, mint a felnőtt ruhákat legyártani kis méretben is, úgyhogy valószínűleg maradunk így.
A gyerekeket felnőttnek öltöztetjük, az egyszeri anya meg rendszeresen agylobot kap, mert nem lehet, csak 20 helyről összevadászni a megfelelő, kényelmes, egyszerű, jól mosható cuccokat a gyereknek. Mérgelődünk, de nem tehetünk ellene semmit, nyilván elfogy a sok felnőttes holmi is a gyerekruha részlegről, mert valamibe csak kell csomagolni a gyerekeket, és jobb híján megveszük mi, szülők a félmegoldásokat, a paperbag nadrágokat szaténból, és csendben sírunk magunkban, amikor tízezres cuccokban saraznak a gyerekek a homokozóban.
Közben pedig szakadatlanul járjuk a turkálókat, hátha a külföldről hozott ruhák között még felellelhető az egyszerű, pamut rövidnadrág, amibe majd nem fülled bele a gyerek feneke a 40 fokos nyárban, és amiben könnyedén tud a fára is mászni, hogy idén is kihordjunk lábon pár szívinfarktust. Az én esetemben legalábbis ez lett a megoldás, az a szerencse, hogy már kinyitottak a turkálók, így tudtam venni három helyről öt darab egyszerű, pamut rövidnacit, hogy legyen minden napra egy tiszta nadrágja az ovisomnak. De azért ez őrület, hogy a ruhaboltok gyerekcuccai mindenre fel vannak készülve, csak az igazi, koszolós, rohangálós, ovis gyerekeket nem veszik figyelembe, akiknek elvileg árulják azokat a ruhákat.
