Ha egy tanácsot fel kéne írni minden friss anya elméjébe, ez lenne az: koncentrálj arra, ami tényleg fontos! Fontos az, hogy a gyerekek testi és lelki biztonságát biztosítsuk, de az kicsit sem lényeges, hogy a nevelési módszereinkhez vagy a gyerek tanulmányi eredményéhez mit szól a szomszéd néni. A gyerekek érdekében el kellene felejteni már a tökéletes anyasághoz való ragaszkodást.
Ne dőlj be az ideálnak!
Dr. Nancy Darling pszichológus professzor is ugyanezt mondja, aki az utóbbi 40 évét azzal töltötte, hogy öt kontinensen tanulmányozta a szülőket és kamaszokat, rajtuk keresztül pedig a társadalmi elvárásokat. Régebben a következő két irreális társadalmi elvárás volt az anyák felé leginkább:
- Az anya legyen otthon, lehetőleg mindig legyen elérhető a gyerekei számára, főzzön, mosson, takarítson, és gondoskodjon a család összes ember és állat tagjáról. És mindez persze elégítse ki minden szinten, ne akarjon dolgozni, maximum önkénteskedhet néha, ha ez nem megy a család rovására.
- Amikor már a nők is eljártak dolgozni, a minőségi időre terelődött a hangsúly. Mivel nem tudtak otthon maradni a gyerekekkel, így a mennyiségről kellett váltani a minőségre, ami azt hozta magával, hogy az anyák felvették a játszótárs szerepét is, és szép lassan minden énidejüket a gyereknek adták át.
A szakember szerint a két fenti elvárás keveredik mostanában az eszményi, tökéletes anya képében. Úgy érezzük, hogy folyamatosan elérhetőnek kell lennünk a gyerekek számára, miközben non-stop szórakoztatni kell őket és persze legyen tökéletes tisztaság, egészséges étel az asztalon, meg igazán mehetnénk önkénteskedni munka mellett, hogy a szociális érzékenységünket is megmutassuk. Aztán amikor nem tudunk 500 szerepben egyszerre teljesíteni, akkor jön az önostorozás és sírás, hogy soha nem leszünk olyanok, mint az a kitalált anya, aki csak a mesében – és a fejünkben – létezik.
A tökéletes anya nem létezik, mégis álmatlan éjszakáink vannak miatta (Kép: Getty Images)
Mi az igazán fontos?
A professzor szerint nem kell mást tennünk, mint feltenni magunknak a kérdést, hogy mi az igazán fontos a gyerekek számára egy anya részéről? Mert ezek azok az elvárások, amiknek tényleg meg kell felelnünk.
Feltétel nélküli szeretet: Amióta a kutatók tanulmányozzák a családokat (nagyjából 100 éve), azóta teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a feltétel nélküli szeretet az első és legfontosabb a gyereknevelésben. A gyereknek tudnia kell, hogy akármi történik, a szülei szeretik és megvédik, mellettük biztonságban van.
Kiszámíthatóság: A gyerekek imádják az unalmas kiszámíthatóságot, a biztonságérzetük nagy részét ez adja. Ha kiszámíthatóak vagyunk, akkor a gyerek tudni fogja a legstresszesebb, legviharosabb időszakokban is, hogy ránk számíthat. Ez nemcsak a napi rutint jelenti, hogy mondjuk minden nap ugyanakkor együtt eszünk vacsorát, hanem azt is, hogy érzelmileg kiszámíthatóak vagyunk, például következetesen ugyanúgy reagálunk, ha hibáznak vagy ha szoronganak.
Bátorítás és bizalom: Bízzunk abban, hogy a gyerekek képesek kihozni magukból a legjobbat! Többet nem kell elvárni tőlük, csak azt érdemes közvetíteni feléjük, hogy ha megteszik, ami tőlük telik, akkor az pont elég. Ezzel bátoríthatjuk őket, miközben építjük az önbizalmukat és segítünk nekik, hogy ne támasszanak irreális elvárásokat magukkal szemben.
