Anyukákat kérdeztünk meg, milyen vicces mondatokkal húzták ki náluk a gyufát vajúdás közben a kispapák, ők pedig lelkesen osztották meg velünk mostanra megszépült emlékeiket. Mint közülük sokan hozzátették, az adott helyzetben azért nem feltétlenül értékelték a humort, mi pedig tökéletesen átérezzük ezt az apró kiegészítést.
Merre van az előre?
Az első gyerek érkezése mindenkire az újdonság erejével hat, így az alábbi „botlásokat” betudhatjuk a rutin hiányának és annak, hogy az izgalom sokszor összezavarja az embert.
Ildikó férje nem is várt a szülésig azzal, hogy „nagyot alkosson”, már az egyik genetikai ultrahangon elérte, hogy kikerekedjen a kismama szeme: „Amíg bent voltunk a vizsgálaton, végig kérdezősködött, mindent tudni akart a dokitól. Mikor kijöttünk, elvörösödve leült, és azt kérdezte tőlem, hogy mégis, mit mondott az orvos. Mondtam neki, hogy annyit, hogy minden tökéletes a babával. Erre ő: »És az jó?«”
Krisztináéknál éjnek évadján döntött úgy a baba, hogy megszületik. Mikor kiment a mosdóba, érezte, hogy elfolyt a magzatvíz, ezért a fürdőből kiabált a férjének, hogy gyorsan keljen fel, mert elfolyt a víz. „Hosszú percekig nem történt semmi, nálam pedig addigra már a fájások is beindultak. Szó szerint bekúsztam a hálószobába, ahol azt láttam, hogy a férjem áll az ablak előtt és néz lefelé a harmadikról. Mikor megkérdeztem, hogy mégis mit csinál, azt mondta, keresi, hogy honnan folyik a víz!”
Brigiéknél is éjjel gyorsultak fel az események, az otthoni vajúdást hajnal 1-ig bírta, utána jobbnak látta, ha szól a kispapának, hogy induljanak, mert már nem lehet sok hátra. „Erre azt kérdezte, nem bírom-e ki reggelig, mert ő olyan jól alszik. Nem bírtam ki, a kisfiunk 2:18-kor megszületett.”
Orsiéknál az apuka kétszer is megnevettette a szülőszobában jelen lévőket: „Mikor már csak kevés hiányzott, hogy a babánk megszülessen, a szülésznő örömmel újságolta, hogy kint van a feje és nagyon sok haja van. A férjem is odament megnézni, majd tök komolyan megkérdezte tőlem: »Te is látod?« Ezután a szülésznő hozzá fordult és hívta, hogy vágja el a köldökzsinórt, mire ő: »Elvágni? Még megfogni sem merem!«”
Rita férje (teljesen érthetően) rettentően izgult az első babájuk születésénél, aminek császár lett a vége: „A folyosón kellett várakoznia. Mikor a csecsemős nővér megállt mellette a bebugyolált gyerekkel, ő csak várt és várt… Végül értetlenül kérdezte meg tőle, hogy nem akarja-e megnézni a gyereket, mire a férjem: »Jajj, azt hittem, hogy ez a szennyes!«”
Eszteréknél az apuka csak a harmadik gyerek születésénél volt benn, de nem sokon múlt, hogy kipenderítsék onnan: „Másfél óra után ránézett az órájára és közölte, hogy neki mindjárt lejár a parkolójegye. A nővérke felállt, hogy kidobja, csak akkor ült vissza, mikor meglátta, hogy mindketten nagyon nevetünk.”
Kinek fáj jobban?
Szép dolog az együttérzés, de azért kár azt gondolni, hogy a kézszorítás vagy a hátmasszírozás ugyanolyan kimerítő és fájdalmas, mint az órákon át tartó vajúdás, majd a szülés.
Vikit a leendő apuka egy rövid, de velős mondattal próbálta támogatni a legnagyobb kínok közepette: „Azt mondta, hogy kapcsoljam ki agyban a fájdalmat! Hát mit mondjak, nem néztem rá szépen…”
Timiék első gyereke jó párszor megtréfálta a szüleit, többször is jártak a kórházban „téves riasztás” miatt. A nagy napon is hazaküldték őket azzal, hogy hamarosan tényleg szülni fog, de még messze van. Az apuka, aki reggel és este is vérnyomáscsökkentőt szed, a nagy rohanásban megfeledkezett a pirulákról, ezért attól tartott, hogy szülés közben ő is rosszul lesz. „Mikor bejött hozzánk a doki, megkérdezte, mi újság, hogy vagyunk? Erre a férjem belekezdett, hogy ő nem vette be a gyógyszerét és érzi, hogy magas a vérnyomása, ami miatt kezd elég vacakul lenni. Nálam épp akkor ért véget egy fájás, ránéztem a szülőágyról és annyit mondtam, hogy a kérdés szerintem nekem szólt.”
Zsuzsannát is egy nehéz pillanatban érte hidegzuhany: „Oxitocint kaptam, jöttek az egyre erősebb fájások. Erre apuka megszólal, hogy nem tudja, mit csináljon, de neki nagyon fáj a lába, le kellene ülnie. Mondtam neki, hogy örülök, hogy csak a lába fáj, nekem más is! A gyerekünk 4880 grammal született és alig 2 óra alatt érkezett meg!”
Viviennek kitartó derékmasszírozással próbált segíteni a férje az erős fájások közben, amikor kibukott belőle a kérdés: „Sokáig kell még masszíroznom? Kezd fájni a kezem!”
Kingát még a legdurvább fájás közepén is fotogénnek látta a párja, amit a következő mondattal adott a tudtára: „Várj, maradj így, csinálok egy fotót!”
Edit szíve választottja megvárta, hogy megszülessen a babájuk, csak utána örvendeztette meg az anyukát egy gyöngyszemmel: „Mikor kezdett kimenni az érzéstelenítő a császár után, azt hittem, ott halok meg, úgy fájt a hasam. Erre ő megkérdezte: »Üssem a térded? Hátha akkor kevésbé érzed a hasad!« Hogy erre mit válaszoltam, azt inkább nem is mesélem el!”
Sokat látott kispapák
Értjük mi, hogy segíteni akartak az apukák a jól irányzott mondataikkal, bátorítás helyett azonban egészen mást értek el velük.
Izabella férje sajátos módját választotta annak, hogy megnyugtassa a kismamát, akinél elképesztően felgyorsultak az események: „Elindultunk autóval a szülészetre, de nem értünk be. Szóltam neki, hogy álljon félre egy parkolóban, mert jön a baba. A gyors előkészületek után mondtam, hogy vigyázzon, nehogy elejtse a kicsit, amikor megszületik, és ha a nyakára lenne csavarodva a köldökzsinór, szépen vegye le. Ő erre teljes magabiztossággal annyit felelt: »Ne félj, láttam már kutyát szülni!« Hát mit mondjak, teljesen megnyugodtam…”
Alexandra második gyereke természetes úton született, a férje végig ott volt és bátorította. Az utolsó percekben azonban úgy felmérgesítette az anyukát, hogy közölte, többet nem jöhet be vele szülésre: „A babánk 4,5 kilós volt, a kitolásnál biztatott a doki, hogy mindjárt kint van, mire a férjem képes volt megkérdezni, hogy ez most fáj-e. Miután a kicsi megszületett és rám tették, megkérdezték, hogy szeretné-e ő elvágni a köldökzsinórt. Igent mondott és meg is tette, majd mikor lenézett a földre, a rosszullét kerülgette. Próbálta menteni a helyzetet, ezért falfehéren elnézést kért, és azt mondta, hogy a disznóvágást sem bírja.”
Zsuzsannával a harmadik gyerekük születésénél is ott volt a férje, aki nem rágta tövig a körmeit az izgalomtól: „Lepihent a szülőszobában lévő fotelben, de előtte megkért, hogy akkor ébresszem fel, amikor majd kezd érdekesebb lenni a dolog…”
Akik befizettek még egy körre
Az, hogy egy apás szülés nem viseli meg őket annyira, mint az anyukákat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy azonnal neki is lehet futni egy újabb babának– szerintünk legalábbis.
Igaz, hogy Zsófi azon szerencsések közé tartozik, akiknek könnyen ment a szülés, azért nem biztos, hogy egyet gondolt az újdonsült apukával: „Amint megszületett, de tényleg, amint kibújt a második gyerekünk, azt mondta, oké, jöhet is a harmadik!”
Patrícia veszélyeztett terhes volt és a babájukat programozott császárral hozta világra, aminek a súlyát valószínűleg nem érezte át teljesen élete párja: „A műtét után, az őrzőben mondta: »Ez könnyű volt, jöhet még egy!«”
Fotó: Getty Images
A cikk létrejöttét a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.
Szponzorált tartalom
