A terhesség egyértelműen egy lenyűgöző és izgalmas utazás egy nő életében, a baba születésének öröme az anyák számára páratlan érzés. Ám ez nem jelenti azt, hogy a terhesség csupa öröm és felhőtlen boldogság lenne, rengeteg egyedi kihívással is meg kell küzdenünk várandósan, furcsa tünetektől kezdve egészen addig, hogy akár még a teljes ruhatárat is le kell cserélnünk szülés után. Anyák meséltek a saját tapasztalataikról, hogy számukra mi volt az, amin meglepődtek a terhesség során.
A reggeli rosszullét nem csak reggelente fordulhat elő
„A hányinger a terhesség egyik leggyakoribb tünete, ami a megnövekedett HCG hormonszint miatt szokott fellépni, ezért nem is az lepett meg, hogy émelyegtem, hanem az, hogy nemcsak reggel tört rám ez az érzés, hanem a nap bármely, váratlan időpontjában. Először nem is értettem, hogy mi bajom van este, amikor ezt elvileg reggeli rosszullétnek hívják, kicsit úgy éreztem magam, mint az Oscar című filmben Stallone, amikor azt mondta: »tudtam, csak nem sejtettem«.
Az én hányingerem egész napos is bírt lenni és bár a szakirodalom szerint általában az első trimeszter végéig tart az émelygés, nálam hosszabbra nyúlt és egészen a 24. hétig minden áldott nap küzdenem kellett a rosszullétekkel. Persze bevetettem minden ellenszert, minimalizáltam a számomra irritáló szagokat és ízeket, de azért elég kellemetlen helyzetekben is rám tudott törni a hányinger, például nem egyszer a munkahelyemen pont meeting közben kellett kiszaladnom az émelygés miatt. Szerencsére mindenki nagyon megértő volt a környezetemben, én pedig egy nagy tál sztrapacskával ünnepeltem meg, amikor végre elmúltak a rosszullétek és újra tudtam enni rendesen.”
Az emésztés lelassul
„A terhességi hormonok tréfáltak meg alaposan, arra nem számítottam, hogy az emésztőrendszeremben is ekkora változásokat okozhatnak. Soha nem volt gondom az emésztésemmel, ezért engem elég rosszul érintett, amikor szembesültem azzal, hogy terhesen lelassult az emésztésem és székrekedésem lett. Az orvosom aztán felvilágosított, hogy ez a progeszteron nevű hormon miatt van, és igazából normális változás, sőt, ahogy egyre előrébb haladunk a terhességben és növekszik a méhem, még az is hozzátehet a székrekedéshez, később pedig gyomorégés is várható.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Illetve azt is megtudtam, hogy az ételből származó alapvető tápanyagokat először a babám kapja meg, majd a maradékot szívja fel a szervezetem, és ez is vezethet emésztési problémákhoz. Szóval eléggé összeesküdött az egész terhesség az emésztésem ellen, de miután megértettem az okokat, már nem is bántam annyira, igyekeztem sok vizet inni és kímélő mozgást végezni mindennap, hogy ne legyen problémám a székrekedéssel.”
A légzés nem is olyan egyszerű
„Azt gondolnád, hogy a légzés az olyan természetes, egyszerű dolog, aztán jön a terhesség, és rájössz, hogy a légzés igazából luxus. Én legalábbis nem számítottam arra, hogy már a terhesség első három hónapjában légszomjam lesz folyton, azt hittem, hogy ez csak később jön majd, amikor már nagy lesz a hasam. Persze jól megijedtem és az dokimhoz szaladtam, hogy segítsen lélegezni, aztán elmagyarázta, hogy ez normális, ugyanis a növekvő progeszteron hormonszint felelős azért, hogy a tüdőkapacitás bővítésével több oxigén jusson el a babához, és ez légszomjat okozhat.
Később, a 31-34. hétben aztán megérkezett a megnövekedett méhem miatti légzési nehézség is, ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy le kell dőlnöm pihenni, hogy újra levegőhöz jussak. A terhesség vége felé, amikor a babám befordult és készülődött a megszületéshez, akkor már nem volt vészes a légszomj, az a vizelettartási problémák időszaka volt inkább, mert a gyermekem a hólyagomon szeretett feküdni naphosszat.”
Nem nő olyan gyorsan az a has
„A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy milyen lassan nőtt a pocakom. A saját terhességem előtt, ha eszembe jutott egy várandós nő, akkor általában a hatalmas has volt az, ami először megjelent a fejemben róla. Ezért is döbbentem meg, hogy milyen sokáig tartott, amíg úgy igazán terhesnek látszottam már. Nagyjából a 27-28. hét környékén lett teljesen egyértelmű a hasam mérete alapján, hogy terhes vagyok, és nem csak azért nagyobb a hasam, mert túl sok hamburgert ettem.
Egészen a terhességem végéig nem egyezett a fejemben élő terhes nőről alkotott kép azzal, amit a tükörben láttam, sokkal kisebb volt a pocakom, mint az képzeltem. De minden szakkönyv és az orvos is megnyugtatott, hogy teljesen átlagos méreteim vannak, valószínűleg csak a várandósságról alkotott elképzeléseimet engedtem el kicsit nehezebben, mint mások.”
A cikk létrejöttét a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.
Szponzorált tartalom
