Renáta az RTL Híradónak sírva mondta el, hogy múlt héten veszítették el harmadik gyermeküket, miután terhessége 20. hetében kiderült, hogy a magzatnak nincsen szívhangja ezért orvosi segítséggel mielőbb világra kell hozni.
„Engem gyerekkoromban molesztáltak, ezért nekem nagyon fontos volt, hogy doktornő legyen ott a folyamat alatt”
– mondta Renáta.
Az esztergomi kórházban azt mondták nekik, hogy a következő napokban csak férfi orvosaik lesznek. Tanácsukra felhívták a Semmelweis Egyetem nőgyógyászati klinikáját, ahol
elmondták, hogy minden műszakban van doktornő és fogadják őket.
Másnap reggel viszont épp minden női orvos másik eseten dolgozott, ezért várniuk kellett a vetélés levezetésére.
„2 órakor volt az első beavatkozás, méhszájérlelőt adtak, hogy megsegítsék a természetes vetélést. Itt nem akartak beengedni de aztán sikerült megoldani, mert a feleségem mondta, hogy vagy együtt megyünk vagy egyikőnk sem” – mondta az asszony férje, akit állítása szerint többször haza akartak küldeni, de maradt.
Szomorú nő (Fotó: Unsplash)
A vetélést segítő szer bevételét követően a folyosón ülve várakoztak.
Kora este Renáta nagyon elkezdett vérezni.
„Bementünk a nővérszobába és szóltam, hogy nagyon vérzek és már kiestek belőlem a gézdarabok, amiket felhelyeztek. A nővér az mondta, hogy most nincsen orvos, mind a kettő műt, úgyhogy leszek szíves visszamenni a szobába, feküdjek le” – mondta Renáta, aki szerint ekkorra már a ruhájából is csöpögött a vér.
A kórterembe csak egyedül mehetett be. Onnan kihozta a ruháit, és
kerestek egy olyan mosdót, ahova a férje is bemehet.
Tisztán szeretett volna a szülőszobára menni, ehhez azonban segítségre volt szüksége.
„De nem jutottunk el oda mert ahogy elkezdtem átöltözni, ott megtörtént … a kisbabám a kezembe érkezett.”
A férj azt mondta:
„A telefonommal világítottam mert sajnos nem volt világítás.
Megpróbáltuk ott lefertőtleníteni a csapot és a széket, mert szappan sem volt a vécében”.
A férfi a szülés után készített egy fotót is, feleségéről, a halott magzattal.
A pár szerint ezután sem kaptak segítséget, pedig a méhlepény nem született meg. Végül telefonon segített nekik egy hozzáértő ismerősük. Mire először kórházi dolgozóval találkoztak már törölközőbe csavarták a magzatot és úgy döntöttek, elhagyják a kórházat. A magzatot hazavitték, bár nem lett volna szabad.
„Azt mondták, hogy nekik kötelező levinni őt a patológiára. De én meg azt érzetem, hogy nem szeretném őt itt hagyni, ebben az intézményben, ahol velünk így bántak. Úgy éreztem, én nem tudnám feldolgozni, ha ő itt lenne”
– mondta Renáta.
A Semmelweis Egyetem az RTL kérdésére kiadott közleménye első sorában őszinte részvétüket fejezte ki a családot ért veszteség miatt.
Szerintük
„Az említett hölgy valóban a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára jött be a méhen belül elhalt magzat miatt, és valóban a klinikán történt meg a vetélése, de az eset ennél jóval összetettebb és a család további állításait a klinika cáfolja.
A hölgy a 20. terhességi héten, a már 5 hete elhalt magzattal a méhében úgy érkezett a klinikára, hogy nem ide, hanem az Esztergomi kórházba utalták be őt. Nem engedte, hogy férfi orvos megvizsgálja, vagy a személyzet férfi tagjai megközelítsék. Az orvosi beosztás készítésekor a klinika értelemszerűen nem veszi figyelembe az ügyeletben lévő orvosok nemét, és akkor éppen nem dolgozott női nőgyógyász, ami nehezítette a családdal való együttműködést. Az édesanyát ért traumára való tekintettel
a klinika pszichológusa konzultált a hölggyel.
Ezután a méhnyaktágítást követően, 22:00 óra után indultak meg a fájásai, amit jelzett az éjszakai ügyeletes ápolónak, aki kérte, hogy menjen vissza a kórtermébe, amíg értesíti az ügyeletes orvosok egyikét. A klinika cáfolja, hogy nem volt orvos az épületben, az éjszakai ügyeleti beosztásnak megfelelően három szülész-nőgyógyász dolgozott akkor a klinikán.
Az ápolási dokumentáció alapján, az értesítéstől számított 5 percen belül, az osztályra érkezett egy orvos és egy szülésznő. A hölgyet viszont sem a kórteremben, sem annak közelében, így a mellékhelyiségekben sem találta a klinikai személyzet. Mint később kiderült, férjével az épület egy másik, távolabbi részén található, pillanatnyilag használaton kívüli mosdóba mentek. Mivel a hölgy korábban már kétszer szült, a vetélés néhány fájás után a mosdóban lezajlott.
A vetélést követő rutin része a méhűr műtéti tisztítása, annak érdekében, hogy az esetlegesen bennmaradt szövetdarabokat eltávolítsák, nehogy az később gyulladást, fertőzést idézzen elő. A hölgy ekkor is tiltakozott, mert az ügyeletes orvosok mindegyike férfi volt, nem is engedte, hogy altassák,
a beteghordóval szemben a férj agresszíven lépett fel,
szintén azért, mert munkavégzés közben férfiként hozzá kellett érnie a felséghez. A hölgy az elvetélt magzatot és a méhlepényt mindvégig magánál tartotta és nem volt hajlandó átadni azt a klinika dolgozóinak.
A beteg kérésére helyi érzéstelenítés mellett végzett műtét után azonnal, a személyzet előzetes értesítése nélkül távoztak a klinikáról. Az elvetélt magzatot és a méhlepényt annak ellenére elvitték magukkal, hogy arra csak a halál okát tisztázó szövettani vizsgálat után lett volna lehetőségük – erről előzetes tájékoztatást is kaptak.
A közlemény szerint a Klinika megtette a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
