Kate Auletta nem ért egyet azzal, hogy titkolni kellene az erkölcsösség nevében a testünket a gyerekeink előtt, ő például tudatosan úgy neveli a fiait, hogy rendszeresen meztelenül látják a gyerekek. Meg is indokolta, hogy miért élnek így.
„Két fiú anyjaként simán mászkálok meztelenül a házban. A terhességem a két csodálatos fiammal (már 11 és 8 évesek), megviselte a testemet – kezdi történetét az anya. – Az imádnivaló terhespocakom már rég eltűnt, inkább egy sérvvel helyettesítettem. Az egykor lapos hasamat hepehupás bőr és egy szép (nem is olyan kicsi) császármetszésheg váltotta fel. A súlyomat most a csípőmben és a felső lábszáramban hordom, és a nagy melleim a legkevésbé sem dacolnak a gravitációval.
Messze nincs tökéletes testem. Pontosan ezért járok meztelenül otthon.
Más szóval, nem azért, mert szeretem a testemet; nem igazán szeretem. Hanem azért, mert azt szeretném, hogy a gyerekeim lássák, hogy a valóság, az önszeretet és a testpozitivitás az egyik olyan embertől származik, akiben a leginkább megbíznak.”
Az anya visszaemlékszik, hogy az ő gyerekkorában a meztelenség teljesen normális és nem rejtegetnivaló dolog volt. Óvodától középiskoláig lányiskolába járt, és volt egy lánytáborban, ahol nagy bódékban zuhanyoztak együtt – a meztelenség a lányok között nem is volt téma. Persze, felnőttként, mielőtt gyerekei lettek volna, sokkal szemérmesebb volt, az edzőteremben törölközőt használt, hogy eltakarja magát öltözés közben, de valami megváltozott benne a terhességek után. Utána kezdett meztelenül mászkálni otthon.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
„Talán azért vagyok kevésbé óvatos, mert mindenféle egészségügyi szakemberek bökdöstek és szétszedtek; a terhesség során minden hiúság és szemérmesség kirepül az ablakon az első néhány orvosi vizsgálat után – írja Auletta. – Azt hiszem, hogy a feminizmus, az egyenjogúság és az önelfogadás nálam abban nyilvánul meg, hogy a szó szoros értelmében meztelenül mutatom meg a tökéletlen testemet.
Nem üldögélek meztelenül az ebédnél, de ahelyett, hogy fürdőköpenybe burkolóznék – amitől amúgy is mindig leizzadok a zuhanyzás után –, csak elsétálok a fürdőből a szobámig teljes, kifinomult dicsőségemben.
Számomra ez azt jelenti, hogy megmutatom a fiaimnak, milyen egy igazi női test – amelyik két gyereket szült, és vannak hibái –, és hogyan lehet büszkén élni benne. Megmutatom nekik, hogy a testek mindenféle formájúak lehetnek, és hogy a test nem egy probléma, amivel foglalkozni kell, még akkor is, ha a legtöbbször én magam is nehezen birkózom meg vele.”
Bár a testpozitivitás körüli viták nagy része a lányokra összpontosít, a fiúk előtt is figyelni kell az anya szerint arra, hogyan állunk a saját testünkhöz, és milyen példát mutatunk nekik a meztelenséggel. Milyen üzenetet küldünk azzal, ha szégyenkezve takargatjuk a testünket?
„Szeretném, ha a gyerekeim valóban megértenék, hogy milyen óriási erő rejlik az önelfogadásban és az önbizalomban – teszi hozzá Auletta. – Ez olyasmi, amivel egész életemben küzdöttem, és bár lehet, hogy nekik másképp alakul majd, de az is lehet, hogy ők is egész életükben ezzel fognak küzdeni. Az biztos, hogy a gyerekeim még mindig fiatalok, és még egyszer sem kérdezték meg, hogy miért nem takargatom magam. És nem is kérték, hogy vegyek már fel valamit. Ha és amikor megteszik, biztosan változtatni fogok a szokásaimon. De egyelőre boldogan, gondtalanul vonszolom a tökéletesen tökéletlen testemet meztelenül.”
