Ritkán gondolunk csak bele, de életünk legelső évei – még azok is, amelyeket tudatosan nem tudunk felidézni – mélyrehatóan alakítják felnőttkori személyiségünket. Az érzelmi biztonság, a körülöttünk lévő világ befogadása és a szülői kötelékek mind-mind ott hagyják lenyomatukat jellemünkön. Vajon milyen mértékben határoznak meg bennünket a legkorábbi tapasztalataink?
Így befolyásolja a csecsemő-, kisbaba- és kisgyermek életkor felnőtt személyiségünket:
A korai érzelmi kötések ereje
Egyes kutatások szerint az első három és fél év különösen meghatározó érzelmi fejlődésünk szempontjából. A biztonságos kötődésű gyerekek, akik stabil, szeretetteljes családi környezetben nőnek fel, nagyobb valószínűséggel válnak magabiztos, kiegyensúlyozott felnőttekké. A szülőkkel kialakított bizalom alapjaiban határozza meg, hogyan viszonyulunk később a környezetünkben lévő emberekhez.
Az érzelmi biztonság hiánya – például a gyakori konfliktusok vagy az érzelmi elhanyagolás miatt – negatív hatással lehet későbbi kapcsolatainkra és szerelmi életünkre is. Az érintett gyerekek hajlamosabbak lehetnek arra, hogy felnőttként szorongóak vagy bizalmatlanok legyenek.
Fotó: GettyImages
A negatív élmények hatása
A korai traumák mélyreható következményekkel járhatnak. Egy tanulmány, amelyet a National Library of Medicine publikált, azt vizsgálta, hogyan hatnak a gyermekkori negatív események a felnőttkori személyiség főbb jellemzőire. Az eredmények szerint a csecsemőként, kisbabaként vagy kisgyerekként megélt traumák fokozzák a felnőttkori stresszérzékenységet, a függőségre való hajlamot, vagy épp ellenkezőleg, a környezettől való függetlenség túlzott igényét és keresését.
Mik a lehetőségeink felnőttként?
A gyermekkori élmények ugyan meghatározóak lehetnek, de nem pecsételnek meg bennünket mindörökre. Felnőttként igenis képesek vagyunk tudatosan dolgozni személyiségünk formálásán. A különböző terápiás módszerek, az önismeret fejlesztése és az érzelmi kapcsolatok javítása mind segítséget nyújthatnak ebben.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mégis igaz, hogy életünk első évei mély nyomot hagynak bennünk. Az érzelmi kötődések, a szeretet, amit kapunk, vagy amiben éppen hiányt szenvedünk éppoly meghatározóak, mint a nevetés, a tanulás vagy a játék fontossága.
(via)
