Az utóbbi időben sok szülőben merül fel ugyanaz a kérdés: normális, ha a gyerek még nem beszél úgy, mint a kortársai? A logopédusok és gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek szerint valóban egyre gyakrabban kerül fókuszba a késői beszédfejlődés – de a kép árnyaltabb, mint elsőre tűnik.
Nem ritka jelenség, csak jobban figyelünk rá
A nemzetközi adatok alapján a kisgyerekek jelentős részét érinti a késői beszédindulás: a 2 évesek körülbelül 10–20 százaléka számít úgynevezett „későn beszélőnek”. Ez önmagában nem új jelenség, inkább az változott, hogy a szülők és a szakemberek ma már sokkal érzékenyebbek rá. Igaz, az érintett gyerekek aránya is növekedő trendet mutat.
Az elmúlt években ráadásul több országban is azt tapasztalták, hogy a pandémia után még több gyerek esetében merül fel beszédkésés gyanúja. Egyes elemzések szerint bizonyos korcsoportokban ez az arány látványosan meg is ugrott.
Több tényező állhat a háttérben
A szakértők szerint nincs egyetlen ok, ami megmagyarázná a jelenséget – inkább több kisebb változás összeadódásáról van szó.
Az egyik leggyakrabban említett tényező a közvetlen kommunikáció csökkenése. A kisgyerekek beszédfejlődése szorosan összefügg azzal, mennyit beszélnek hozzájuk, mennyi közös figyelmi helyzet alakul ki (például mesélés, játék közben). Ha ezek ritkulnak, az lassíthatja a nyelvi fejlődést.
Ehhez jönnek a pandémia hatásai: kevesebb közösségi élmény, kevesebb inger, kevesebb találkozás más gyerekekkel. Több szakember szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyes gyerekek később kezdtek el beszélni.
A gyerekek beszédfejlődése sokat változott az elmúlt időszakban (Forrás: GettyImages)
A képernyők szerepe sem egyértelmű
Bár sok szülő elsőként erre gyanakszik, a kutatások nem teljesen egyértelműek. Egyes vizsgálatok szerint a túlzott képernyőhasználat összefügghet a beszédkéséssel, különösen akkor, ha a gyerek kevesebb élő, oda-vissza kommunikációban vesz részt.
A szakértők viszont inkább úgy fogalmaznak: nem önmagában a képernyő a probléma, hanem az, ha kiszorítja a valódi interakciókat.
Nem minden késés jelent problémát
Fontos megkülönböztetni a valódi fejlődési zavart az úgynevezett „late talker” jelenségtől. Sok gyerek egyszerűen később kezd el beszélni, majd néhány hónap vagy év alatt behozza a lemaradást.
A szakemberek ezért nem a pánikot, hanem a megfigyelést javasolják. Ha a gyerek:
- érti, amit mondanak neki,
- reagál a környezetére,
- kommunikál gesztusokkal, hangokkal,
akkor gyakran nincs ok azonnali aggodalomra.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor nem érdemes halogatni a szakember felkeresését. Ilyen lehet például, ha a gyerek:
- 2 évesen alig használ szavakat
- nem reagál a nevére
- nem próbál kommunikálni más módon sem.
Ilyenkor a korai támogatás sokat számíthat.
A szülők szerepe kulcsfontosságú
A jó hír, hogy a legtöbb esetben a hétköznapi helyzetekben is sokat lehet segíteni. A szakértők szerint a legfontosabb:
- beszélni a gyerekhez, minél többet,
- közös figyelmi helyzeteket teremteni,
- reagálni a próbálkozásaira.
Nem tökéletes módszerekre van tehát elsősorban szükség, hanem jelenlétre.
