Sok szülőnek nem is tűnik fel, hogy kövér a gyermeke – ők csak a jól táplált, egészségtől kicsattanó csemetét látják benne, aki kifejezetten jó kondiban van, pedig valójában már súlyosan elhízott a gyermek. Ez olyannyira jellemző – és nemcsak nálunk, hanem a szerte a civilizált, nyugati világban –, hogy komoly problémává vált a gyerekkori elhízás: Magyarországon például minden negyedik iskolás korú gyermek túlsúlyos, és erről legtöbb esetben azok a rossz táplálási szokások és hibák tehetnek, amit a jó szándékú szülők követnek el. Lássuk, melyek ezek!
Jutalmazás
Az egyik leggyakoribb hiba, amit a szülők elkövetnek az, hogy az ételt jutalomként adják a gyermeküknek, illetve alku tárgyává teszik. “Ha megeszed a spenótot, utána kapsz sütit!” Ugye, ismerős ez a mondat, még saját gyermekkorunkból is? Ez azonban nagyon rossz beidegződésekhez vezethet: egyrészt a jutalom reményében a gyerek azt is megeszi, amit már nem kíván, így a szükségesnél többet eszik, ráadásul elvárás lesz részéről, hogy minden sikeres teljesítménye után valamilyen jutalomfalatot kapjon. A rokonság, a nagyszülők jó szándékú, de ártalmas kényeztetése a zsebbe dugott cukrokkal, csokiszeletekkel, amivel jobb ötlet híján a gyermek jóindulatát és szeretetét szeretnék megvásárolni, szintén hozzászoktatja a fejlődő szervezetet az extra cukorbevitelhez. Ez pedig lassú, de biztos elhízáshoz vezet, amitől ráadásul sok esetben felnőttkorban sem tudnak majd megszabadulni a gyerekek. Az étellel történő alkudozás, “cserekereskedelem” és jutalmazás ezért csak pillanatnyi megoldást adhat egy helyzetre, de hosszú távon károsan befolyásolja a a jellemfejlődést és az egészségét is!
Túletetés
Igen jellemző az édesanyákra, hogy aggódnak a gyermekük etetésével kapcsolatban. “Eleget eszik ez a gyerek? Nem túl sovány? Megfelelő ételeket adok vajon neki?” Az ilyen szorongások gyakran vezetnek oda, hogy étellel kezdik tömni a gyereküknek már egészen kicsi korban, akár az anyatejes időszak alatt is, ami egyenes út az elhízáshoz. Érdekes módon akkor is jó eséllyel túlsúlyossá válik a gyermek, ha elutasítja a szülő tukmálását, mert ebben az esetben legtöbbször válogatni kezdenek a kicsik, és olyan étkezési szokásokat vesznek fel, amelyek szintén túlsúlyhoz vezetnek: hozzászoknak a rendszertelen étkezéshez, a “hivatalos” családi étkezéseket (közös reggelit, ebédet, vacsorát) megutálják, ellenben ezek között folyton nassolnak, és túlevéssel csillapítják az éhségüket.
Rossz példa
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyermekek lelki, szellemi és testi nevelésében a példamutatás a leghatékonyabb módszer. Hiába papolunk a gyermekünknek arról, hogy hogyan viselkedjen, ha mi magunk épp az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit neki mondunk, hiszen a gyermek nem a szavakból ért, hanem mintát követ és utánoz. A következetlen szülőknek ezért következetlen gyermekük lesz, aki éppúgy vizet prédikál majd a saját gyermekének, miközben bort iszik. Az ilyen viselkedésre jó példa, amikor a szülők egészséges, rendszeres és mértékletes étkezésre akarják szoktatni a gyermeket – ami nagyon helyes dolog –, viszont ők maguk csak hébe-hóba vesznek részt a családi étkezéseknél, válogatnak az ételben, cukros, kalóriadús ételeket esznek mérték nélkül, és az egészséges életmódra fittyet hánynak. Ne lepődjünk meg azon, ha a gyermekünkből ugyanolyan zugevő lesz, mint mi vagyunk, és a torkossága, válogatóssága, ellenszenve az egészséges ételekkel szemben is nagy valószínűséggel abból a helytelen szülői mintából alakult ki, amit mi magunk mutattunk neki.
Rossz étrend
A megfelelő étrend a kicsik fejlődésének egyik legfontosabb alapköve. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy melyik életszakaszban mi a gyermek igénye – kezdve már az első napok anyatejes táplálásától egészen a kamaszkor utáni önállósodásig. Alapszabály például az anyatejes babáknál, hogy ne “szervezzük meg” neki az étkezéseket, és ne időrend szerint adjunk neki enni, hanem mindig akkor, amikor megkívánja az anyatejet, és annyit kapjon, amennyi jólesik neki. Később ezt a szokást viszont éppen az ellenkező irányba kell alakítani, és rendszert kell vinnünk az étkezésbe: fokozatosan ki kell alakítani a gyermek életében a napi ötszöri táplálkozást. Emellett oda kell arra is figyelni, hogy a gyermek nem miniatűr felnőtt, aki ugyanazt eheti, mint mi: ez különösen igaz a hozzátáplálási időszakában, amikor csak fokozatosan kerülhetnek a gyermek étlapjára azok a tápanyagok, amikkel mi felnőttként élünk – így például a só, cukor, fűszerek, zsíros ételek egyáltalán nem valók még egy kicsinek. Éppen ezért külön főzzünk a babáknak! Az interneten is elérhető hozzátáplálási táblázatok segítségével pedig azt is megtudhatjuk, hogy az egyes ételféleségeket mikor és milyen mennyiségben vezessük be a kicsi étrendjébe. A nagyobb gyerekeknek már nem kell külön főzni, viszont ügyeljünk arra, hogy változatos ételeket egyen, amikben dominál a zöldség, és nem hiányoznak belőle a sovány fehér és vörös húsok, halféleségek, tejtermékek, gyümölcsök, magvak és teljes kiőrlésű gabonafélék sem.
Még több a gyermekkori elhízásról:
- Minden negyedik magyar iskolás túlsúlyos – a szülők is hibásak
- Sokkoló videóval harcolnak az elhízás ellen
- Kiderült: ez a gyermekkori elhízás egyik fő oka
