Számtalan olyan kedves kis mondóka, ősi rigmus és vers öröklődik a magyar kultúrában generációról generációra, amikkel a kisbabák figyelmét próbálják lekötni a szülők, ha a baba nyűgös, vagy csak egyszerűen kedveskedni szeretnének neki. Némelyikhez külön rítusok és mozdulatok is tartoznak: van olyan mondóka, ami közben például a pici gyermek hasát, arcát kell cirógatni, másokkal az ujjacskáit lehet “számolni”, vagy a pisze orrocskáját megdörgölni. Minden becéző szó és érintés jót tesz a babának, és sokszor csak ezek a gügyögések és mozdulatok képesek elterelni a figyelmét és megnyugtatni, ha valami baja van a világgal, vagy nem érzi jól magát. A kólikás gyerekeknél kifejezetten érdemes olyan mondókákat bevetni, amik érintés is társul, mert a ritmikus beszéd és a simogató mozdulatok együtt nyugtatóan hatnak, és az így “ellazított” babából könnyebben távoznak az ártó, feszítő gázok is. Íme néhány mutogatós-simogató mondóka, amit hasfájás esetén kipróbálhatsz.
Lehullott a falevél
(Mondóka közben a baba karjait mozgatjuk óvatosan. A lábakkal is játszható: ezekkel a mozdulatokkal serkentjük a bélmozgást, és a gázok távozását.)
Lehullott egy falevél, (magastartásból leengedjük a karjait)
szelek szárnyán útra kél. (a baba kezével a szálló levelet játsszuk el)
Hegyen, völgyön átrepül, (a karjait körbe forgatjuk)
ha elfárad, lecsücsül. (a két karját gyorsan leengedjük)
Cicuska, macuska
(A mondóka közben simogassuk csecsemőnk arcát, kezét, majd a végén csiklandozzuk meg.)
Cicuska, macuska,
Mit főztél Katuska,
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát,
Ide raktam, oda raktam,
Utoljára jól belaktam.
Megmásztam öt hegyet
(A mondóka alatt simogassuk végig a baba ujjait a hüvelykujjtól kezdve)
Megmásztam öt hegyet
Egy dundit,
Egy keskenyet,
Egy magasat,
Egy ékeset,
Egy egészen kicsikét
Nekem ennyi épp elég.
Én is Pisze
(Érintsük az orrunkat a babáéhoz, és végén sebesen dörgöljük őket össze.)
Én is pisze, te is pisze, gyere, pisze, vesszünk össze!
Kerekecske, gombocska
(A mondóka közben körkörösen cirógassuk a baba tenyerét újheggyel, aztán a kézfejét, karját és nyakár, majd az utolsó sorhoz érve jól csiklandozzuk meg a mellkasát és a pocakját.)
Kerekecske, gombocska,
Hova szalad a nyulacska?
Ide szalad, itt megáll,
Itt egy körutat csinál,
Ide szalad, ide be a kis… fülibe.
Kerekecske gombocska,
Erre szalad a nyulacska.
Itt a nyoma, itt a nyoma,
Itt meg van a csiklandója.
Hátamon a zsákom
(Ezt a versikét akkor (is) mondhatjuk, ha a babát már semmi mással nem lehet megnyugtatni, csak úgy, ha hordozókendőbe rakva magunkra kötjük. Óvatosan sétálgatva ringassuk a kicsit, és ismételgessük ezeket a sorokat.)
Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom.
Kilyukadt a zsákom,
kihullott a mákom.
Aki szánja károm,
szedje fel a mákom!
