„Egy percig sem unatkozunk”
Évi néni nemrég ünnepelte 75. születésnapját. A korai nyugdíjaztatás miatt lassan 25 éve nyugdíjas, és egy perc szabadideje sincs. Ahogy ő mondja, minden egyes másodperce be van osztva. De nemcsak a napoknak van üteme, hanem a hét minden napjára jut feladat: van a boltba menős, a takarítós, az orvoshoz járós nap. „Egy percig sem unatkozunk, olyan nincsen. Ebben a korban mindent lassabban tud csinálni az ember, mint ahogy azt egyszer megszokta. Így az egész délelőtt eltelik azzal, hogy kitakarítjuk ezt a kis lakást, vagy elmegyünk a közeli patikába” – meséli nevetve. Évi néni nem egyedül él. Bár a férje halála után többé nem ment férjhez, jelenleg élettársa van. A családhoz tartozik egy keverék kutyus is, aki csak néhány éve érkezett hozzájuk. Évi néni azelőtt sosem mert volna kutyát vállalni, de úgy gondolta, pont itt az ideje egy játékos ebnek. A kutyus mozgásigénye szerencsére nem nagy, beéri napi két sétával és egy kis játékkal. A mindennapokat azonban teljesen feldobja a jelenléte: nincs olyan pillanat, amikor ne nevettetné meg a gazdákat, akik tévénézés és rejtvényfejtés között szívesen eldobják nekik néhányszor a kedvenc plüssállatát.
„A telek nélkül csak otthon lennénk, a négy fal között, és tévéznénk”
Anna néni 73 évesen is kétnaponta kijár a telekre a férjével, a szintén 73 éves Géza bácsival. Korábban rendszeresen túráztak, kirándultak is, egy ideje csak a telkükre járnak. Géza bácsi nem bírja a vezetést, egyre rosszabb a térde és a szeme is. Szigorúan vegyszermentesen termelnek mindent a piros és sárga miniparadicsomoktól kezdve a paprikán át a csicsókáig. Szívesen kísérleteznek mindenféle növénnyel, amiről hallották, hogy milyen egészséges rendszeresen fogyasztani. Újra felfedezik a régen elfeledett kedvenceiket. Géza bácsi rajong a gyógynövényekért, minden bajra tud valamit adni. Nemcsak a kertből, hanem a kamrából is, ahol szárítva, teának, főzetnek, kenőcsnek is el tudja készíteni ezeket. „Nagyon nagy munka ez a telek, évről évre egyre nehezebben bírjuk, a gyerekek meg nem segítenek, nem szeretik. Azt mondják, kár ekkora gondot venni a nyakunkba, makacsok vagyunk, hogy még mindig nem adtuk el. De hogy adnánk? Különben csak otthon lennénk, a négy fal között, és tévéznénk” – mondja Anna néni. Azt is hozzáteszi, a gyerekek imádják a nála termett zöldséget, gyümölcsöt, és az állandó dicséret és köszönet minden fáradságot megér.
„Kár lenne kihagyni…!”
Kati néni 65 éves, most került nyugdíjba, és máris imádja, hogy jöhet-mehet, ahogy a kedve tartja. Mindig lesi az ingyenes rendezvényeket, programokat, a barátnőivel ezeket vadásszák – nemcsak a kerületben, szerte a városban. Amikor nem az öreg hölgyekkel van – ahogy ő mondja –, akkor a pótunokáira vigyáz. Még nincsenek saját unokái, de addig is szívesen vállal gyerekmegőrzést. Gondozónő volt korábban, imádja a gyerekeket. A pótunokák szülei rendszeresen hívják, van, hogy ott is alszik a családnál. Most arra gyűjt, hogy beiratkozzon egy senior nyelvtanfolyamra, mert mindig is szeretett volna megtanulni spanyolul. „Kár lenne kihagyni, hogy képes legyek megszólalni a világ leggyönyörűbb nyelvén. Ki tudja, egyszer talán Sevillába is eljutok!” – meséli. De nem ez az egyetlen tanfolyam, amit kinézett magának. Szívesen megtanulna szappant, testápolót, testpermetet, házi mosószert készíteni, mert egy ideje érzékeny a bőre, ráadásul még többet spórolhatna is így.
Szponzorált tartalom
