Emlékszel még gyerekkorodból a szomszéd nénire, aki egész nap otthon ült, és a tévét nézte, csak az orvoshoz és a piacra járt el néhanapján, és nem azért, mert annyira idős és beteg volt, hanem mert mi mást csinálhatna egy nyugdíjas? Gyerekei nem voltak, miután nyugdíjazták a munkahelyén, maradt neki a lakása. De másképp is lehet alakítani a nyugdíjas éveket.
A felmérések szerint minden ágazatban örömmel újrafoglalkoztatnák a tapasztalattal, tudással rendelkező nyugdíjasokat. A Diákész és a Szövetkezeti Kutató Intézet által az idősek körében végzett közös felmérés azt igazolja, hogy 40 százalékuk visszatérne dolgozni, és 30 százalékuk azonnal munkába állna.
Akik a munkával töltődnek
Ilona már régóta nyugdíjas, a munkáját mégsem hagyta abba, mert imádja. Igaz, nem heti öt, csak heti három napot, de bejár dolgozni az utazási irodába, ahol vezetői beosztás az övé. A párja is nyugdíjas, ő sokat van otthon, leginkább csak a kertbe mozdul ki, mert így érzi jól magát. Egy időben Ilonára saját családja és a barátai is furcsán néztek, hogy miért dolgozik még. „Nincs már szükség arra, hogy dolgozz, miért nem élvezed a pihenést? Örülj, hogy ilyen jó erőben vagy még, használd ki, kit érdekel a munka, foglalkozz csak magaddal” – mondták neki. „Csak azt nem értik – meséli Ilona –, hogy én pont a munka miatt vagyok ilyen jó erőben, onnan töltődőm. Egy időben azt hittem, hogy velem van a gond, hiszen a legtöbben élvezik, ha kevesebb a kötelezettség. De azóta már rájöttem, hogy én ebben a tekintetben másképp működöm, és nem érdekel, mit mondanak mások, majd abbahagyom a munkát, amikor úgy érzem, hogy itt az ideje, de akkor is találnom kell majd valami aktív tevékenységet, mert máshogy én nem bírnám” – mondja Ilona, aki a szabadidejében is aktív, hiszen többszörös nagymama, és az unokáival is sok időt tölt együtt, sőt jógázni is jár, de nem fejezi be a munkát csak mert 68 évesen már nem szoktak dolgozni.
Kálmán 72 éves, könyvelőként dolgozik a mai napig. Ilonához hasonlóan ő sem heti 5, hanem 3 napot jár be az irodába, amit nagyon élvez. Mint mondja, jó tesz neki, hogy kimozdulhat otthonról, hogy vannak feladatok, kihívások. „Szeretek a fiatalabb kollégákkal egy jót beszélgetni ebédidőben. Jó pap holtig tanul alapon a mai napig fejlődőm a munkámban. Feltöltenek a kihívások, az új feladatok pluszenergiát adnak. Mindettől függetlenül persze szeretek a családommal és az unokáimmal is lenni, akikkel sokat tanulunk, leginkább matekozunk. Nem éltem meg letargiaként a nyugdíjba menetelt, sőt kifejezetten élvezem az életem ezen szakaszát is!” – mondja Kálmán, aki feleségével mindig egy óriási közös kutyasétáltatással indítja a napot.
„15 évvel ezelőtt nagyon rosszul érintett a nyugdíjazásom. Tanító néniként megszoktam, hogy állandó a nyüzsgés körülöttem, és a hirtelen csendtől, a napi rutinok elvesztésétől depresszióba estem. Szerencsére az iskola, ahol évtizedekig tanítottam, felkeresett, így óraadó tanárként lehetőségem volt visszamenni dolgozni. Egy percet sem hezitáltam. Nagyon jót tesz, hogy bejárhatok az iskolába, és az új élethelyzetet is sikerült szép lassan feldolgoznom. Sokat sétálunk, kirándulunk a szintén nyugdíjas férjemmel, ami nagyon jót tesz nemcsak a testemnek, de a lelkemnek is” – meséli Margit.
Szerencsére egyre több az ilyen és ehhez hasonló élettörténet. Tanulság: egyáltalán nem kell a megszokottat követni, a saját határain belül mindenki azt hozhatja ki az életéből, amit csak szeretne. És ez a nyugdíjas évekre is igaz.
Szponzorált tartalom
