Ahogy hallgattam a gyerekeket és a tanító nénit, arra gondoltam, hogy klassz lehet ebbe az osztályba járni, mert itt minden nap csupa izgalom és kaland. És az osztályterem olyan szép, amilyet még nem is láttam. Legalább ötven bölcs és vicces bagoly repked és ül benne.
A másodikosok osztályfőnöke Pánczél-Nagy Éva Anna, azaz Éva néni, aki nem is tudja másként elképzelni magát, mint pedagógusként. Az osztály a legfelső emeleten bújik meg, de már az előtte lévő folyosórész is arról árulkodik, hogy gondos kezek szépítik szorgalmasan a környezetet.
Bent pedig rengeteg színes bagoly fogad minket, Éva néni azt mondja, eredetileg ő a bagolymániás, de már a gyerekek is átvették tőle. Az ízléses festés a szülők keze munkáját dicséri, ők ugyanis sok mindenben segítenek a tanító néninek.
“Nagyon sok örömöm van ezekben a gyerekekben, jó velük együtt lenni. Hangosak vagyunk, vitatkozunk, nevetünk, néha összekapunk, de mindvégig szeretjük és tiszteljük egymást. Az életem luxusa, hogy taníthatok, a férjem cserébe sokat dolgozik, hogy a családi kasszát kompenzálja. Én pedig örömmel jövök iskolába, és szerencsére a gyerekeken is ezt látom” – kezdi Éva néni, aki benevezte az osztályt az NLCafé versenyébe.
Rengeteg programot, élményt hadarnak el a gyerekek, nem győzik sorolni a kalandokat: amikor halloween éjszaka bent aludtak az iskolában Éva nénivel, akkor szellemekre vadásztak, és még a pincébe is lementek, meg filmet néztek. Vagy kinek az apukája mesélt izgalmasabbat akkor, amikor a rendhagyó órák keretében sorra érkeztek a szülők, és bemutatták a foglalkozásukat, szakmájukat.
Aztán a húsvéti-locsoló buli is jó lesz, ahogyan tavaly is, meg a Mikulás-parti – és be nem áll a szájuk. Mindennek persze Éva néni az értelmi szerzője, a szülők pedig első szóra segítenek megvalósítani az élvezetes programokat.
“Sokszor készítek ezeken az eseményeken videókat, hogy újra és újra felidézhessük a legjobb pillanatokat. Sokszor csinálok a gyerekeknek »csak úgy« ajándékokat, hadd örüljenek, és tanulják meg értékelni a gesztusokat. Nagyon rendesek, a beteg osztálytársuknak mindig elviszi a hozzá legközelebb lakó a leckét, ezt sosem mulasztják el. Karácsonykor ők találták ki egyedül, hogy gyűjtsünk ajándékot szegény, rászoruló gyerekeknek, és senki sem vonta ki magát ebből a feladatból. Nagy dolog egy ilyen kicsi gyerektől, ha önszántából lemond valamilyen játékáról azért, hogy egy idegennek adhassa azt.
Bevallom, nagyon büszke vagyok rájuk, úgy látom, jó úton haladunk. Most éppen beteg gyerekeknek gyűjtünk könyveket, hogy a kórházi játszósarkokban legyenek olvasnivalók is, egészen március végéig hozhatják be a gyerkőcök a könyveket, de ez természetesen nem kötelező.
Volt egy osztálytársunk, Johanna, aki most már egy másik osztályba jár, de a gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy eljöjjön velünk kirándulni, ezért titokban a szülők befizették a pénzt Johanna osztálykirándulására tavaly, és a színházlátogatásra is, hogy ne maradjon ki a közös szórakozásból csak azért, mert az ő szüleinek nem telik ilyesmire. A farsangi tombolanyereményüket idén is megosztották Johannával a gyerekek, sőt karácsonyi ajándékot is vittek neki” – sorolja Éva néni.
Az osztályban egyébként egyedülálló petákrendszer működik, ami azt jelenti, hogy bizonyos dolgokért fizetni kell: például a rosszalkodásért, veszekedésért, verekedésért megszavazzák a gyerekek, hogy hány petákot kell befizetni a kasszába, és fájdalomdíjként vagy jutalomként ugyanígy lehet petákot kapni Éva nénitől. A peták persze Bakonycsernyén belül is csak a 2. A osztályban érvényes pénznem, Éva néni találta ki, és készítette el.
A szülinapi köszöntések sosem maradhatnak el, ilyenkor éneklés és ajándék mellett némi tortázással köszöntik a ünnepelteket. És ilyenkor nem felejtkeznek meg a cukorbeteg osztálytársukról sem, ő külön édességet kap. Melani ugyanis egy inzulinpumpát visel a derekán, az ő egészségére, étkezésére külön oda kell figyelnie mindenkinek.
Anyák napja előtt Éva néni behívta az apukákat, és mindenkiről készült egy pár perces videó, ahogyan a gyerekével az ölében felsorolja, hogy miért is különleges anyu, és miért kell őt nagyon-nagyon szeretni. Éva néni egyébként nem egyedül tanítja az osztályt, Gyöngyi néni oktatja a nyelvtant, az olvasást és az írást, Éva néninek marad a matek, a környezet és a készségtárgyak. Csak azért nem találkoztunk Gyöngyi nénivel, mert éppen szakértői kötelezettségének tett eleget.
Egyébként Gyöngyi néni Éva néni nagynénje, és nemcsak ez az egyetlen családi kapcsolat az osztály berkein belül. Ugyanis Éva néni lánya, Panna is ebbe az osztályba jár, így van olyan tanítványa, aki nemcsak véletlenül szólítja anyának a lelkes tanító nénit.
Mikor mindez kiderül, már a játszótéren vagyunk, ahol a gyerekek boldogan rohangásznak, és lelkesen homokoznak, hintáznak, csúszdáznak. És mindez az iskolától 1 percre található, így hát gyakran hancúroznak itt a másodikosok.
Van, aki tüllszoknyában homokozik, mások inkább kergetőznek. Fontos, hogy gyakran mozogjanak, hiszen az izgága gyerekeknek sokat kell játszaniuk ahhoz, hogy frissen és lelkesen tudják a szorzótáblát tanulni. Éva néni titkon arra vágyik, hogy legyen egy igazi kiskert is az iskolában, ahol zöldségeket és virágokat termeszthetnének a gyerekekkel közösen.
Remek környezet- és természetismeret-órák kerekednének ki belőle, és persze a rajzhoz meg a technikához is hasznos lehetne. És néha az is eszébe jut Éva néninek, hogy milyen szomorú is lesz majd az a pillanat, amikor a gyerekekből felsősök lesznek, és nem tölthetik majd együtt az iskolai napokat. De addig még rengeteg közös élmény és kaland vár rájuk.
