Betépve

A drog, ami gyorsabban öl, mint a heroin

Szürkés, beesett arc, kelések a csontsovány testen – mindez néhány hónap herbálozás után. Alig ballagtak el az általánosból, máris kipróbálják. Mégis mit tehet a szülő?

Fencsik Tamás

Előző cikkünkből kiderült, hogy a dizájnerszerekkel pár hét alatt kialakulhat a függőség. Szabó Tünde szociális munkás és Kapitány-Fövény Máté pszichológus szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy az új szereket többet használják, hogy többször szúrják, mint a régieket.

“Az elvonási tünetek a biofűnél kifejezetten súlyosak – mondja Kapitány-Fövény. – A herbálos hamarabb soványodik le, mint egy heroinista, alig pár hónap alatt összehasonlíthatatlanul megváltozik.”

Dr. Winter Zsuzsa egy korábbi nyilatkozatában egyszerűen csak öregítőszernek nevezte a herbált. “A kliensek arca szürkés, sebes, beesett – magyarázza Szabó Tünde. – Sokat fogynak, gyomorpanaszaik vannak. Kelések, kiütések borítják a testüket. Bejön a kliens, és már sejtjük, hogy herbálos, vagy más dizájnerdrogot használt, de hogy mi a szerhasználat hosszú távú hatása, azt még nem tudjuk. Akut esetnél gyakran csak tüneti terápiát lehet alkalmazni.” Ha sugárban hány, akkor gyomorvédő, savlekötő, ha szapora a pulzusa, akkor nyugtató. A dizájnerdrog-használó gyakran válik pszichotikussá, ilyenkor antipszichotikumot, erős nyugtatót kell alkalmazni.

Jó napot, ez már addikció!

Az anyagosnak beszűkül a mindennapja, az idejét egyre inkább az anyagbeszerzés, a használat és a józanodás tölti ki. “Úgy szokták mondani, hogy a szer irányítja az embert, nem az ember a szert – mondja Winter Zsuzsa, a Nyírő Gyula Kórház OPAI drogambulancia főorvosa. – Az anyag ilyenkor mindent felülír: a társas kapcsolatokat, a munkát, a hobbit, tehát beszűkül az élet, keretet veszít. Az alkohol- és drogbetegeknél nagyon gyakori, hogy csak folyik az életük, hogy összefolynak a napok. Nem emlékeznek, hogy mi történt, és semmi nem töri meg ezt a folyamatot.”

A dizájnerdrogok csomagolása könnyen megtévesztheti az alkalmi használót

És akkor mi van, ha függő vagyok?

“Amikor elkezdtem heroint használni, egyből mélypontra kerültem – meséli Moreno Sindy, a Megálló Csoport Alapítvány munkatársa. – Mentem az addiktológiára, a pszichiátriára, ki-be jártam az intézményekbe. Megszöktem, bent maradtam, túlnyomtam magam. Bent gyógyszereztem, kint heroinoztam. A Rivotrilt például úgy ettem, mint mások a földimogyorót. Előfordult, hogy kívülről láttam magamat, és úgy éreztem, hogy bennem azért több van annál, hogy csak egy drogos legyek. De csak addig tartott ez az érzés, amíg újra beálltam. Tizenhat éves koromtól nem laktam otthon, a kórházak azért kerültek képbe, mert ha nem volt hol laknom, akkor bementem egybe. Dolgozni sosem próbáltam, az első munkahelyem a drogos időszak után jött.”

Gabka – aki hat évig heroinozott, mielőtt leállt volna – is többször le akart szokni, de mindig talált valami okot, hogy újra szúrjon. Idővel már “fizetett” az anyagért, ez annyit takart, hogy dzsánkikkal élt együtt, és néha bundába bújva eljárt lopni, aztán hazavitte a lopott ételt. Mindent lenyúlt: az élelmiszerektől kezdve a ruhákon át bármit.

Mit tehet a szülő?

Szabó Tünde szerint ritka a jó szülői hozzáállás. “Támadják a gyereket, miközben az kamaszodik – mondja. – Tinédzserkorban van, jellemzően ki akar törni… engedni kell a gyeplőt, ami nyilván nem azt jelenti, hogy küldjük el drogozni, csak engedjük ki kicsit az életbe. Általában szigorúan fogják a gyerekeket, próbálom megértetni a szülőkkel, hogy a tiltás általában ártalmas. Beszélgetni kell a drogokról, őszintének kell lenni egymással. Iskolai prevención kevesen teszik fel a kezüket, amikor megkérdezzük, hogy beszélgettek-e már otthon drogokról. Tabutéma, miközben az életünk része. Pedig a kommunikáció a legfontosabb, és ha a gyerek őszinte, nem szabad a földbe döngölni, hanem a probléma megoldásán kell elgondolkozni. A szülő és a gyerek általában nem bíznak egymásban. Fel kell építeni a bizalmat.”

Winter Zsuzsa hozzáteszi, hogy sokszor előfordul: a szülő egyszerűen bezárja a gyereket a szobájába, hogy na akkor most leszoktatja. “Hiába mondjuk neki, hogy ha két hét múlva kiengedi, annál inkább csinálni fogja a fiatal. Nehéz ezt megértetni velük.”

A drogambulancián elmondták, hogy vannak pozitív példák, de sajnos az az általános, hogy amikor a szülő értesül a drogozásról, akkor a szokottnál is türelmetlenebbé válik, és “összecsap” a gyerekkel, ami sajnos sokszor a droghasználó haverokhoz és a dílerekhez vezeti a fiatalt.

A drogozáshoz kell akaraterő

Mire valaki függő lesz, a csoportnyomásnak lőttek, és az egyéni droghasználat kerül előtérbe. “Amikor belemélyültem, a fiúmnak sem adtam heroint. Pedig ő is függő volt – emlékszik vissza Gabka. – Csak az érdekelt, hogy nálam legyen elég, és minél tovább tartson ki.”

Az egyéni használat általában a függők kiváltsága. A beszerzés is ezen a ponton válik nehézkessé, mivel nincs közösködés. “Hülyén hangzik, de a drogozáshoz tényleg kell akaraterő – mondja Moreno Sindy. – Minden egyes nap fel kell kelni, menni az anyag után, megszerezni rá a pénzt. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat.” A drogos ilyenkor sokszor drogos társait is maga mögött hagyja, csak magával és az anyaggal törődik.

Az úgynevezett “biofű” megtévesztésig hasonlít a természetes marihuánára

Addikcióra hajlamos?
A pszichológusok szerint túlzás azt állítani, hogy van addikcióra hajlamos személyiség, ám léteznek erősen hajlamosító személyiségjegyek. “Az impulzivitás, a megfontolatlanság, ha nem megfelelően működik a kontroll, a viselkedésgátlás, ha neurobiológiai okokból kénytelen valaki megálljt parancsolni magának, vagy az agresszivitás, az ingerlékenység… ezek mind-mind befolyásoló tényezők lehetnek – mondja Kapitány-Fövény. – A figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedők például a kutatások szerint 30 százalékban szerhasználók lesznek. A szexuális és fizikai bántalmazás (ami nem személyiségjegy) is komoly rizikótényezőnek tekinthető.”

Odalent

“Volt egy elég csúnya mélypont – mondja Sindy. – Aznap lőttem, de bementem a kórházba, hogy le akarok állni. Közölték, hogy amíg tart az elvonás, be kéne menni a zárt osztályra. Rosszul voltam, panaszkodtam, kértem, hogy adjanak valamit, de nem adtak semmit, mire egy akkor felvett betegtől elloptam a gyógyszerét. Bevettem, pedig azt sem tudtam, hogy mi az, és ez a gyógyszer ütötte azt, amit később nekem adtak. Egyszer csak elvesztem, se kép, se hang, aztán ébredés. És akkor elöntöttek az érzések.” Sindy ekkor döntötte el, hogy leáll, és 2005-ben Komlóra került, a Leo Amici Alapítványhoz. Gabka is itt állt le, mindkettejüknek sokat segített a színházterápia.

Következő cikkünkben a leszokási módszereket tárgyaljuk.