Minden családnak vannak szokásai, még akkor is, ha azok nem tudatosan ápolt hagyományok. A következők a mi saját fejlesztésű tradícióink, és nekünk nagyon sok örömet szereztek már több generáción át – ezért is osztom most meg veletek!
Minden családnak fontos, hogy legyenek saját hagyományai
Faültetés az újszülöttnek
A nagypapámnak gyönyörű a kertje. Jó időben mindig ebben terítünk asztalt, ha meglátogatjuk, és sátoros ünnepekkor is itt folyik a családi lakoma, ha az idő engedi. Szent ez a kert: az összetartozás és béke zöldellő kis szigete, amit felragyogtat az a sok-sok családi öröm, amit benne megosztottunk egymással. Számos hagyomány és esemény kötődik hozzá, amelyek közül a legmeghittebb talán a gyermekszületéssel kapcsolatos kedves rítus: valahányszor egy gyermek születik a családban, a szülők elültetnek a keresztelő napján egy facsemetét.
Nagyapám már az ünnep előtti napon ás egy kis gödröt a fácskának a kertnek azon a szegletén, ahol az új jövevény szülei ezt legmegfelelőbbnek találják, majd mikor összejön a nagy napra a család, és túl vagyunk a templomi ceremónián és a díszebéden is, mindenki e köré gyűlik. A facsemetét az apa ülteti el, az anya pedig egy kis mózeskosárban alá teszi a csecsemőt, majd mindannyian körbe álljuk a fát és a gyermeket, és egymás kezét megfogva énekelünk. A szokás szerint a kislányok általában almafát, a fiúk pedig körtét kapnak, de mindenki a tetszése szerint választhat a saját gyermekének olyan fát, amilyet akar.
Abban a kertben rengeteg fa van már – sok a vén és ifjú is köztük. Természetesen nekem is van saját fám, és a két gyermekem is kapott egyet-egyet, amely mellett éppen úgy körbeálltuk őket a keresztelőjük napján, ahogy engem is. Remélem, sok-sok fát ültetünk még ebben a kertben.
Karácsonyi kártyaparti – tét a csoki
Karácsonykor általában rengeteg csokoládé halmozódik fel nálunk, mivel az ajándékok mellé egy-egy tábla édességet is szoktunk adni a másiknak. Ezek az ajándékok – a csokikkal együtt – az ünnep napjaiban a karácsonyfa alatt maradnak végig, és csak a fa lebontása napján, a hagyomány szerint vízkeresztkor viszi el mindenki a sajátját a kuckójába.
A csokik persze addig apránként fogynak, de még így is tekintélyes mennyiség szokott maradni január 6-ra, amely napon véget ér a karácsonyi ünnepsorozat, és a díszes karácsonyfát lebontjuk. A megmaradt csokihoz hozzájön még a fáról leszedett szaloncukor is – amit egyébként egy másik családi hagyomány szerint mindig a gyerekek kötöznek össze párosával a szenteste előtti napon azért, hogy így segítsék egy kicsit a Jézuska munkáját, aki majd másnap a fát hozza. Egyszóval bőven van édesség, amivel kezdeni kell valamit.
Az a szokás alakult ki erre, hogy vízkereszt estéjén nagy családi kártyapartit rendezünk, amelynek győztese megkapja a teljes csoki készletet, és szabadon rendelkezhet felette. Nagyon egyszerű játékokat szoktunk játszani azért, hogy a gyerekek is be tudjanak kapcsolódni a versengésbe, ami sokszor éjszakába nyúlik, és amely során mindenki latba veti az összes tudását és furfangját, hiszen óriási a tét. A győztes aztán végül mindent besöpör, és azt tesz a csokijával, amit akar. Nálunk egyébként az a szokás, hogy a nyereményét szétosztja a családtagok között, így aztán pont úgy állunk a kártyaparti végén, mint az elején, azzal a különbséggel, hogy gazdagabbak lettünk egy kellemes élménnyel, és remekül szórakoztunk.
