Ha egy házban gyerekek vannak, akkor ott nagy eséllyel a Télapó is „feltűnik” december 5-éről 6-ra virradó éjszaka„, hiszen a rénszarvas-szánon közlekedő, vidám, piros ruhás fickó az ünnepi időszak egyik főszereplője. Egy olyan hagyomány, amelyet sok család igyekszik életben tartani. De bármilyen varázslatos is, elkerülhetetlenül eljön a nap, amikor a gyerek megkérdezi: „A Télapó tényleg létezik?” És sajnos nem egy olyan történetet hallottam már, ahol „az igazság” megrázó és traumatikus élményt okozott a gyereknek. Ami persze nem törvényszerű! Ha átgondolt, érzékeny módon közelítjük meg a kérdést, nem fog félresiklani ez a beszélgetés, és még csak bűntudatot sem kell éreznünk, ha adott esetben „hazugságra” kényszerülünk. A szakértők szerint ugyanis a helyzet ennél sokkal árnyaltabb.
A mágikus gondolkodás természetes és hasznos
A gyerekek a fantázia nagy mesterei. Könnyedén teremtenek láthatatlan barátokat, életre keltenek plüssállatokat, és hisznek abban, hogy a szekrényajtó bezárása távol tartja a szörnyeket. Ez a fajta mágikus gondolkodás teljesen normális a fejlődésükben, sőt, segít nekik megküzdeni a félelmekkel és az ismeretlennel.
Ugyanebből a gyökérből nőnek ki a nagy ünnepi alakok is: a Mikulás, a húsvéti nyuszi vagy a Fogtündér. A kicsik lelkesen hisznek bennük, nekünk, felnőtteknek pedig támogatnunk ezt a hitet. Miért? Dr. Lynda Breen szociálpszichológus szerint a varázslatos szereplők, mint a Mikulás, a manók vagy a repülő rénszarvasok segítik a képzelőerő fejlődését, a kreatív és több nézőpontból történő gondolkodást, a szociális készségeket, valamint olyan értékeket is erősítenek bennük, mint a remény, adakozás, családi összetartás.
Fotó: Getty Images
És ahogy a gyerek fejlődik, a mágikus gondolkodás is fokozatosan halványul, a többség magától jön rá az igazságra a Télapóval és a többi mitikus alakkal kapcsolatban. Ezért a szakértők úgy vélik, ha a szülők túl korán mondják el az igazat, az könnyen okozhat rossz élményeket. Hiszen a karácsony sok gyerek számára éppen attól varázslatos, hogy olyasvalamiben hisznek, amit nem látnak.
A varázslat nem tart örökké, és ez így van rendjén
Bár a gyerekek különböző életkorokban jönnek rá az igazságra a Mikulással kapcsolatban, a legtöbbjüknek körülbelül 8 éves korában múlik el a Télapóban való hite – derül ki egy 2018-as brit kutatásból. Ez azonban nem egyik pillanatról a másikra történik. Egyik nap még hisznek, a másik nap már nem, majd egy karácsonyi film megnézése után újra bizonyossággal állítják, hogy „de igen, létezik!”.
A gyerekek számos okból hagynak fel a Mikulásba vetett hittel. Sokan az iskolában, az osztálytársaiktól vagy a kortársaiktól tudják meg az igazságot. Más gyerekek a Google-höz fordulnak, és maguk keresnek válaszokat a kérdéseikre. Egyes gyerekek pedig „rajtakapják” a szüleiket! A kutatás szerint ugyanis sok gyerek meglátja, ahogy a szüleik teszik az ajándékokat a kiscsizmákba, vagy (ami még rosszabb!) elfogyasztják a Mikulásnak és a rénszarvasoknak kitett ételt. És persze vannak, akik egyszerűen kinövik a mítoszt.
Mikor kell(ene) elmondani az igazságot?
Az sem jó, ha túl korán hozzuk fel a témát, de az sem , ha visszatartjuk az igazságot, miközben a gyerek már aktívan keresi a választ. Végső soron a szülő megítélésén múlik, mikor érzi úgy, hogy a gyerek készen áll rá.
„A legtöbb gyerek általában 7 és 10 éves kor között kezd el kételkedni abban, hogy a Mikulás valódi-e” – mondja Ray W. Christner pszichológus. Például olyan logikus kérdéseket tesz fel, mint „hogyan fér be a kéményen?”, gyanakszik, összevet információkat, vagy egyszerűen rákérdez arra, hogy létezik-e a Mikulás.
„Egyes szülők úgy döntenek, hogy már az első kérdéseknél elmondják az igazat. Mások inkább tovább táplálják a hitet a kételkedés korai szakaszában. Nincs jó vagy rossz válasz. De amikor a gyerek gyanakodni kezd, érdemes már kialakítani egy tervet arra, hogyan és mit szeretnénk neki reagálni.”
A szakértők egyetértenek abban, hogy érdemes őszintén, de finoman válaszolni a kérdésekre, hogy ne törjük össze a gyerek lelkét. A legjobb stratégia egy semleges, nyitott kérdés vagy visszakérdezés, például: „Te mit gondolsz a Mikulásról?” Ez teret ad annak, hogy a gyerek a saját tempójában alakítsa ki a véleményét.
Fotó: Getty Images
Előfordulhat persze az is, hogy a Mikulás-történet már több szorongást okoz, mint örömöt, mert van olyan gyerek, akit kifejezetten frusztrál a bizonytalanság. Neki segíthet egy gyengéd, mesés átvezetés az igazság felé. És van példa arra is, amikor a gyerek más gyerekekkel kerül konfliktusba a Télapó miatt. Az ő számára fontos hangsúlyozni azt is, hogy nem mindenki ünnepel ugyanúgy, és ha valaki más hagyományokat követ, azt tiszteletben kell tartani.
Sosem akarod „leleplezni”? Semmi gond!
A kutatások alapján semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a Télapó mítosza ártana a gyereknek. A legtöbben maguktól jönnek rá, egészségesen, fokozatosan. A kérdés inkább az, hogy mit tanulnak ebből. Azt mindenképpen, hogy a világ néha csodákat rejt. És ez érték.
Szóval a lényeg, hogy nincs „helyes” időpont. És nincs univerzális szabály. A Télapó nem vizsgatéma, amit egy bizonyos életkorban letudunk. Sokkal inkább egy közös élmény, amelynek célja az örömszerzés és közös élmények. A legjobb, amit tehetünk, hogy reagálunk a gyerek kérdéseire, figyelembe vesszük a temperamentumát, személyiségét, és engedjük, hogy a varázslat addig tartson, ameddig neki jól esik.
