Gyakran oltás, ütés hatására következik be ez az állapot, de kiválthatja az is, ha a kicsit gátolják mozgásában, például azért, mert egy vizsgálathoz lefogják. A kép valóban olyan ijesztő, hogy a szülő, aki még nem ismeri ezt a jelenséget, valósággal pánikba esik, hiszen a csecsemő sírás közben elkékül, teste elernyed, szeme gyakran fennakad, akár eszméletét is elvesztheti rövid időre. Egy-egy rángás is előfordulhat, de ez már ritkább.
Igyekezzünk nyugodtak maradni, s próbáljuk különféle ingerekkel rávenni a csecsemőt a légzésre. Ha például többször, erőteljesen ráfújunk, hamarabb levegőt vesz, de segíthet arcának hideg vizes lemosása is.
Nagyon fontos, hogy ezt az ártalmatlan állapotot ne tévesszük össze az epilepsziával. Mondjuk el a gyermekorvosnak minél pontosabban, milyen körülmények közt került sor az indulati rohamra, mennyi ideig tartott. Sokszor már ezek az információk is elegendőek ahhoz, hogy az epilepsziát ki lehessen zárni.
Természetesen, ha túl gyakran fordul elő, és túl hosszú ideig tart, mégiscsak érdemes gyermekideggyógyászhoz fordulni, és kivizsgálást kérni. Általában a kisgyermekkor végére magától megszűnik ez a jelenség, különösen akkor, ha nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, és kellő higgadtsággal fogadjuk a rohamokat.
