Míg a kisgyermekek számára még nem különül el a játék és a munka világa, a felnőtteknél nagyon is világosak a határvonalak. A kukucsjáték és bújócska egy darabig még a felnőttet is szórakoztatja, de közben ott sorakozik a sok tennivaló a háztartásban és a ház körül. Aggodalomra semmi ok, mindenből játékot varázsolhatunk.
Szemétgyűjtés és tanulmányozás
Helyszínként választhatjuk saját utcánkat, a közeli parkot vagy a kedvelt játszóteret. A kétévesek végtelen lassúsággal közlekednek az utcán, s közben minden szemetet alaposan szemügyre vesznek, egy részüket szívük szerint be is gyűjtenék. A kedvelt édességek csomagolásait hamar azonosítják, a rozsdás konzervdoboz felett percekig elméláznak. Álljunk ellen a kísértésnek, és ne ráncigáljuk odébb! Beszéljük meg vele, hogy ezek a holmik eltévedtek, nem oda dobták őket, ahová valók.
Ha otthonról zacskót viszünk magunkkal, együtt összegyűjthetjük, és elvihetjük a legközelebbi kukáig a díszes gyűjteményt.
Néhány ilyen szemétszedő körút után biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk érdeklődése alábbhagy a hulladékok iránt, s hogy ő maga sosem fogja az árokba dobálni a kiürült üdítősdobozt. S ha már ennyit elértünk, megérte. Utána pedig ne felejtsük el az alapos kézmosást.
Autószerelés
Az igazi autók motorháza nem csak a kisfiúkat érdekli. Ha a papa éppen szerel valamit, mutassuk meg a kicsinek is, milyen alkatrészek láthatók odabent. Megkérhetjük már arra, hogy a szerszámokat adogassa, lassanként ügyesen megkülönbözteti egymástól a villáskulcsot és a kalapácsot.
A földre terített pokrócról ő is az autó alá nézhet, és megkopogtathatja a kipufogódobot. Ezután következhet a játék: saját, lábbal hajtós autóját ugyanúgy szerelni fogja az igazi szerszámokkal, ahogy a papától látta.
Dörzspapírral és ráspollyal
Két és fél – három éves kor között már egyszerű barkácsmunkákba is bevonhatjuk a kisgyermeket. Fogjunk be neki a satuba egy nagyobb darab puha, natúr fát, és adjunk a kezébe ráspolyt. Mutassuk meg neki a mozdulatokat és az irányt, majd hagyjuk, hadd ügyeskedjen. A durva felületű csiszolóvászonnal is gyors és látványos eredményeket lehet elérni. Ebben az életkorban még csak arra van szükségük, hogy lássák, kezük nyomot hagy az anyagon.
A kézügyességet fejlesztő játékos tennivalók
A konyha remek gyakorlóterep az ügyesedni vágyó ujjacskáknak. A kisgyermek élvezi, hogy egyre apróbb tárgyakkal tud bonyolult műveleteket – illesztést, összerakást, válogatást – végrehajtani. Lehet, hogy a pár darabos puzzle-lal is boldogul már, de nagyobb és gyorsabb sikerélményt szerezhetünk neki néhány feladattal.
A dió- és mandulatörés például indulatlevezetőnek sem utolsó, ráadásul közben azért arra is ügyelni kell, hogy ne lapítsuk szét a csonthéj lakóját, vagyis csapni sem lehet akármekkorát. A maroknyi kővel feltört dió és mandula megtisztítása is elsőrangú ujjgyakorlat. Persze elképzelhető, hogy több tűnik el a szájában, mint amennyi a tálba kerül, de ez nem is baj. Mondjuk el közben Csoóri Sándor mondókáját is:
„Ki lakik
a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi –
csak a szádat
tátsd ki!”
