Dr. Konc János főorvos, a Budai Meddőségi Központ vezetőjének tapasztalatai szerint normális termékenységű párok esetében is megtörténik, hogy több, mint egy évet kell várniuk a babára. Nem is egyszer előfordult, hogy megkezdték a pár kivizsgálását, s még mielőtt a végére értek volna, már meg is fogant a magzat – mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a meddőség problémája egyre több párt érint. Ha túl sokáig várunk, az sem jó megoldás, hiszen az életkor előrehaladtával a termékenység amúgy is csökken. Konc doktor valamennyi szempont mérlegelése után azt javasolja, hogy egy évi gyermektelen párkapcsolat után valóban érdemes elkezdeni a vizsgálódást – de nem medőségi központban – ebből jelenleg csak kilenc van az egész országban, hanem az illetékes nőgyógyászati rendelésen, hiszen az első rutinvizsgálatokat mindenütt el tudják végezni.
Mit kell tisztázni a nők esetében?
Míg a központokban a túlterheltség miatt több hetes várakozás előzi meg az első vizsgálatot, a helyi nőgyógyászati szakrendelésen a legfontosabb kérdésekre néhány nap alatt választ kaphatunk.
1. Az első és legfontosabb – egyben legegyszerűbb – teendő a menstruációs ciklus megfigyelése három hónapon keresztül. Ezt otthon kell lebonyolítani.
A természetes családtervezésnél szokásos módon érdemes a megfigyelést végezni, mely az ébredési hőmérséklet és a hüvelyváladék állagbeli változásának feljegyzéséből áll.
A méréshez Konc doktor egyszerű, higanyos lázmérő használatát javasolja, mivel a több éve használt digitális hőmérőknél pontatlan kijelzés is előfordul. A havi görbéből kiderül, hogy volt-e peteérés. Ennek megtörténtét átmeneti, tizenkét-huszonnégy órán át tartó, 0,5˚C-os hőemelkedés jelzi.
A hőmenet a peteérést követően nagyjából tíz napig az alaphőmérséklethez képest három tizedes emelkedést mutat, majd a menstruáció előtt két nappal visszaáll az eredeti szintre.
2. A rutin nőgyógyászati vizsgálat során rákszűrést végeznek, megvizsgálják a hüvelyváladékot.
3. Mivel ez utóbbiból nem derül ki, hogy a nőnek nincs-e clamydia fertőzése, e méhnyakban élősködő kórokozó kimutatására külön vizsgálatot kell végezni, igen gyakori ugyanis, hogy a meddőség hátterében épp ez a betegség áll.
4. A továbbiakban hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével tisztázzák a méh, a méhnyálkahártya és a petefészkek állapotát.
Az eddigiek alapján fény derül arra, ha valakinek petefészek cisztája, jóindulatú méhdaganata (miómája) vagy valamilyen rosszindulatú elváltozása van a belső nemi szerveknél.
5. Az utolsó esedékes alapvizsgálat a petevezetékek átjárhatóságának ellenőrzése, ezt az eljárást hiszteroszalpingográfiának, röviden HSG-nek nevezik. Nem fájdalmas, de előtte görcsoldó fájdalomcsillapítót kap a páciens. Korábbi kismedencei gyulladások is eredményezhetik a petevezeték letapadását. Először fecskendő segítségével kontrasztanyagot juttatnak a méhnyakba. Ezt röntgenvizsgálat követi, s a képernyőn jól látható, hogy a kontrasztanyag akadálytalanul el tudott-e jutni a petevezetékekbe.
6. Ha a diagnózis kétséges, vagy látható, hogy letapadásról van szó, további beavatkozás következik, többnyire laparoszkóp segítségével hatolnak be a hasfalon keresztül, és megkísérlik “átfújni” a letapadt petevezetőket.
 |
Ha e vizsgálatsorozat végére értünk, a leletek birtokában már érdemes meddőségi központhoz fordulni, ahol további célzott vizsgálatok illetve kezelések következnek.
A meddőség kezelése nem csupán gyógyszerelésből áll
Konc doktor elmondta, hogy nem is egy páciens évekig szed peteérést stimuláló gyógyszert orvosa tanácsára, miközben az alaposabb vizsgálat során kiderül, hogy a probléma egészen másutt, például a férj nemzőképtelenségében vagy épp a petevezeték elzáródásában kereshető.
A felesleges, nem kellő gondossággal adagolt hormonális gyógyszerek szedése sokszor többes terhességekhez vezet. Ha egyáltalán szükség van ilyen szerekre, azok adagolását csak egyénre szabottan, szoros orvosi felügyelet mellett szabad megkezdeni.
