Dr. Krasznai Pétertől, a Péterfy Sándor Utcai Kórház szülész-nőgyógyász főorvosától ezért először azt kérdeztem meg, egységes-e a szakemberek álláspontja ebben a kérdésben.
A 2001 májusában, Norvégiában rendezett szülészeti kongresszus a császármetszéssel foglalkozott, s természetesen a fő témák közé tartozott ez a problémakör is. Kiderült, hogy már több országban lehetőség van az orvosi javallat nélkül, az anya kérésére végzett császármetszésre, csupán a többletköltségeket kell a családnak állnia.
Ennek részben az a magyarázata, hogy műtéti szövődményekre valóban nagyon ritkán lehet számítani, így mindkét fél számára vonzó lehetőségnek tűnhet az előre elhatározott császármetszés.
A kongresszus résztvevői azonban egységesen elfogadták azt az álláspontot, hogy a természetes, azaz orvosi nyelven hüvelyi szülés kevésbé veszélyes, mint a nagy hasi műtétnek számító császármetszés.
Ugyanakkor abban is egyetértés alakult ki, hogy a várandós asszonyt nem lehet akarata ellenére természetes szülésre kényszeríteni. A többség a kellő időben, kellő alapossággal végzett felvilágosításban látta a helyzet megoldását. Úgy vélték, a kismamákkal kapcsolatban álló védőnők feladata volna, hogy a szülés előnyeit ecseteljék a császármetszéssel szemben.
A császármetszések aránya az utóbbi évtizedben megduplázódott. Felére csökkent-e ennek eredményeként a születési károsodással világra jövő újszülöttek száma?
Nem, sőt a károsodást szenvedő újszülöttek aránya nagyjából állandó maradt. Ezért orvosi szempontból értelmetlen volna tovább emelni a császármetszések számát.
Így például egy császárműtét után, ha a második terhességnél már nem állnak fenn ugyanazok az okok, inkább természetes szülést ajánlunk. Ilyenkor még igen csekély a méhheg szétválás kockázata.
A második, harmadik császár után már más a helyzet, a heg szétválásának esélye ekkor már lényegesen nagyobb. Az újabb műtétek során ugyanis nem az előző hegnél vágjuk a méhet, mert műtét közben nem látszik, hol volt az előző vágás.
Az újabb és újabb hegek maradandóan károsítják a méh izomszövetét: egyre többet veszít rugalmasságából, tágulékonyságából. Kívülről persze semmi sem látszik ebből, mert a külső metszés szinte mindig ugyanoda kerül, ahol az előző volt.
Mi a véleménye az anya kívánságára végzett császármetszésről?
Az orvos szempontjából előnyös a császármetszés, hisz rövid idő alatt, előre meghatározott időpontban lehet sort keríteni rá. Ha a szülő nő ráadásul kéri is a szülésnek ezt a módját, akkor elmondhatjuk, hogy érdekeik találkoztak. Indokot mindig lehet találni.
Tanulságos lehet annak megfigyelése is, hogy egy-egy orvosnál milyen arányban szülnek császárral a páciensek. Az adat értékelésekor azonban azt is figyelembe kell venni, hogy klinikákon vagy bizonyos kóros esetek ellátására szakosodott intézményekben eleve magasabb a műtétek aránya.
Találkoztam olyan kismamákkal is, akik első szülésüknél olyan rossz tapasztalatokat szereztek, hogy másodszorra inkább császárt szerettek volna. A hüvelyi szülés azonban minden szempontból jobb, ezért arra kell törekednünk, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki az anyával, olyan körülményeket teremtsünk a szülőszobában, hogy fel se merüljön ez a kívánság. Ha a jelenleginél sokkal inkább partnernek tekintenénk a szülő nőt, csökkenteni lehetne a felesleges császármetszések számát.
A Péterfy Sándor Utcai Kórházban és már sok más szülészeten is újfajta műtéti technikát, a Misgav-Ladach császármetszést alkalmazzák. Mit érdemes tudni erről, miben különbözik a hagyományos módszertől?
A régi technikával végzett műtétnél több vágásra kerül sor, majd a magzat kiemelése után rétegenként varrják el a sebet, magát a méhet is két rétegben.
Az új módszer kíméletesebb: kisebb vérveszteségre lehet számítani. A has megnyitása után a zsírt csak középen, érmentes területen vágjuk át, a bőnyét pedig úgy vágjuk, hogy sem a zsírréteg, sem a bőnye felett futó erek és idegek nem sérülnek.
Az egyenes hasizmokat szétválasztjuk, majd ujjainkkal erőteljesen széthúzzuk. Közben arra is ügyelünk, hogy az izmokat tápláló erek ne sérüljenek. Ezután ujjal nyitjuk meg a hashártyát, kézzel tágítjuk, majd pár pillanat múlva a méh következik.
A méhen két centiméteres vágást ejtünk, majd kézzel tágítjuk a nyílást, s kiemeljük a magzatot. A műtétnek ez a része négy-öt percet vesz igénybe, majd ezután következik a méhlepény eltávolítása, a seb elvarrása. A varratsor feladata főként az aktuális vérzés csillapítása, és nem a későbbi heg szilárdságának biztosítása.
Az új műtét során a hashártyákat sem egyesítik. Kiderült ugyanis, hogy a hashártya a beavatkozást követően magától záródik, összenövések pedig többnyire nem keletkeznek, míg a hagyományos technika alkalmazása esetén éppen a varratok feszülése, a vérellátási zavarok vezetnek sok esetben összenövésekhez. A baba kiemelése után még körülbelül tíz-tizenöt percet vesz igénybe a műtét. Utána négy-hat órával már fel is lehet kelni.
Számít-e, hogy milyen érzéstelenítési eljárást alkalmaznak a műtét során?
Az altatás jár a legnagyobb kockázattal, s közben az anya semmit sem lát és hall abból, ami körülötte történik, ezért egyre inkább kiszorítja ezt a spinális, és újabban az epidurális érzéstelenítés (EDA).
A két módszer abban különbözik egymástól, hogy spinális érzéstelenítés (anesztézia) esetén a gerinc agyburka alá fecskendezik egyetlen adagban az érzéstelenítő gyógyszert, míg az EDA alkalmazásakor a csatornát körülvevő térbe, az agyburok elé, s katéteren keresztül folyamatosan adagolják a gyógyszert.
A spinális érzéstelenítés után gyakran jelentkező súlyos fejfájás EDA-nál nem fordul elő. A módszer másik óriási előnye legalábbis az anyák számára , hogy a műtét utáni fájdalom csillapítására is alkalmas. A spinális anesztézia hatása a műtét után három-négy órával már nem érezhető.
Nálunk, a Péterfyben a császármetszések kilencvenhét százalékát epidurális érzéstelenítésben végezik. Az EDA a közhiedelemmel ellentétben nem okozhat bénulást. Egyetlen hátránya, hogy alkalmazásához megfelelő gyakorlat szükséges.
