Az önállósodás következménye
Óvodás- és iskolás korban a gyermeknek rendkívül sok kihívással, újdonsággal, és többé-kevésbé nehéz, ám rendszeresen jelentkező feladatokkal kell szembenéznie. Egy egész csoportnyi gyermek közt kell megtalálnia a helyét. Meg kell küzdenie a csoportot vezető felnőttek figyelméért, elismeréséért. Radikálisan csökken a szüleivel közösen eltöltött idő, egyre önállóbban kell megbirkóznia a legkülönfélébb problémákkal.
Szinte természetes, hogy mindez a legtöbb gyermeknél okozhat átmeneti alvászavarokat, majd ahogy alkalmazkodik az új helyzethez, egyre nyugodtabbá válik az álma is. Vannak azonban szép számmal olyan gyerekek is, akiknél hónapokig, vagy akár évekig is eltartanak a nyugtalan éjszakák.
Az is sok időbe telik, amíg a gyerekek megtanulják megbízhatóan elkülöníteni álmaikat a valóságtól. Ha reggel egyáltalán emlékeznek még arra, amit álmodtak, a hagyományos “álomfejtő” módszerekkel nem sokra megyünk. Célravezetőbb éjszaka azon melegében elmeséltetni, mi okozta a riadalmat.
Honnan jön a szorongás?
Teljesen tétlenül persze nem kell, sőt, nem is szabad szemlélni az elalvást is akadályozó szorongást. Próbáljuk felderíteni, mi okozhatja, s ha sikerült, kezdeményezzünk valamiféle változást. Íme, néhány példa:
• A televízióban látott felkavaró képsorok nagyon sok gyermeknek megzavarják az álmát. Sajnos sokszor épp a gyermekműsorok előtt mutatnak előzetest az esti filmből, s ilyenkor épp a legszörnyűbb, legfeszültebb jelenetek láthatók. Az iskolában, óvodában azok a gyerekek is megismerkednek az ilyen filmek részleteivel, akik nem is látták, mert ez vált az egyik leggyakoribb beszédtémává. A hallott szörnyűségeket a gyerek óriásira növeszti fantáziájában. Tiltással sajnos nem sokat érünk, bár ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak.
• Óvodai, iskolai agresszió: Épp a békés, szelíd gyerekek hajlamosabbak a szorongásra. Ők különösen gyakran válnak valamelyik társuk áldozatává, aki másnap, az oviban vagy az iskolában próbálja ki a legújabb karate-fogásokat, s kíméletlenül üldözi a kisebbeket, gyengébbeket. Ha ezt tapasztaljunk, ne késlekedjünk közbelépni: ne csak a pedagógussal vagy az érintett szülőkkel, gyerekekkel beszéljünk, hanem saját gyermekünkkel, az „áldozattal“ is. Próbáljuk erősíteni az önbizalmát, meséljünk neki olyan történeteket, amelyekben a gyengébb kitartásával, eszével, szokatlan ötleteivel győzedelmeskedik. Segítsünk neki kilábalni az áldozat hálátlan szerepéből.
• Fokozott aktivitás, élénkség is magyarázhatja a felriadásokat
Tippek a szörnyek elleni küzdelemhez
• Beszélgessünk a gyerekkel azokról a rémképekről, melyek különösen gyakran meglátogatják.
• Rajzoltassuk le, vagy készítsük el vele gyurmából, agyagból a szörnyet. Utána rajzoltassuk le azt is, hogyan lehetne megszabadulni tőle, hogyan lehetne csúffá tenni, ravaszul lerázni.
• Találjunk ki együtt vidám történeteket, melyekben a Szörny a főszereplő.
• Keressünk számára olyan elnevezéseket, amelyek már önmagukban is mosolyt csalnak a gyerek ajkaira. (Az éjszakai szorongós epizód közepette így csak beszólunk az ágy alá: Hé, Prücsi, gyere elő, nem etted meg a tökfőzelékedet! Prücsi erre fejvesztett menekülésbe kezd, és közben felborítja a vödröt, amiben a kistesó kakis pelenkái áznak. Világos, hogy ezek után egy darabig nem jelentkezik…)
