A legifjabb orvosgenerációnak nem is nagyon nyílik alkalma arra, hogy ezt a folyamatot tanulmányozza. Ezzel ellentétes törekvésekre is van példa. Egy olyan berlini bába a szülő nő otthonában kísér faros szüléseket. Tapasztalatait úgy összegezte, hogy az ismerős környezet és a nyugalom többnyire megteremtik a gyors és nyugodalmas szülés feltételeit különösebb beavatkozások nélkül is.
A faros baba külső fordításának célja, hogy előnytelen fekvését fejvégűvé alakítsák, és így lehetővé tegyék a hüvelyi szülést. Több évtizedes elzárkózás után a magyar szülészet ma már követni látszik ezt a gyakorlatot és egyre több hazai szakmai közleményt találunk a külső koponyafordítással szerzett tapasztalatokról.
Sikeres beavatkozás akkor várható, ha a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb, minden oldalról legalább 2 cm vastagságú magzatvíz-réteg veszi körül és a beavatkozás idején aktívan mozog.
A külső fordítás nem veszélytelen sem az anyára, sem a magzatra, ezért a beavatkozást csak szigorú feltételek teljesülése esetén végezhető. A feltételek közé sorolható a 37. hetet betöltött zavartalan terhesség, ép magzatburkok, 4 cm-nél nem tágabb méhszáj, ellazult méh, valamint az, hogy a medencevégű fekvésen kívül más veszélyeztetettségi tényező nincs. A magas vérnyomás, cukorbetegség, korábbi terhességben végzett császármetszés vagy a mélyen tapadó lepény kizáró ok.
A külső fordítás egyik veszélye, hogy a test köré csavarodott, vagy az eleve rövid köldökzsinór megfeszülhet. Az ultrahang vizsgálattal ez a kockázat csökkenthető, ugyanis a köldökzsinór helyzete megállapítható.
A fordítás nem fájhat sem az anyának, sem a magzatnak
Napjainkban csak akkor van létjogosultsága a külső fordításnak, ha nem találunk kizáró tényezőt, a műtéti készenlét biztosított, és a magzat erőszak nélkül, játszi könnyedséggel fordítható. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy a magzati illetve újszülöttkori egészségügyi mutatókat jelentősen nem változtatja meg a külső fordítás rutinszerű alkalmazása.
A nyakszögletben látható köldökzsinór önmagában is ellenjavallja a beavatkozást. A méhszáj tágasságát hüvelyi vizsgálattal ellenőrizzük. A külső fordítást enyhe baloldali dőléssel hanyattfekvő helyzetben végezzük.
Először a magzati fart kiemeljük a medence bemenetből, majd a koponyát és a fart egy-egy kezünkkel tartva tereljük a magzatot. Előre bólintott helyzetű koponya esetén előre, bukfenc-szerűen mozgatjuk a magzatot. Optimális esetben maga a magzat végzi el a testhelyzet változtatást, nekünk csak a koponyát kell a medence felé terelni. A beavatkozást lassan, óvatosan kell végezni.
Az alkalmazott erő mértékét illetően legbiztosabb támpont az, hogy az anyának nem okozhat semmiféle fájdalmat vagy kellemetlenséget. Ilyen feltételek mellett az sem szokatlan, ha a külső fordítás félórát vesz igénybe. A 37. terhességi hét betöltése előtt nem érdemes külső fordítást végezni, mert a magzat könnyen visszafordul medencevégű fekvésbe. Ilyenkor ugyanis a magzatvíz mennyisége még viszonylag nagyobb, és méh pedig kevésbé képes összehúzódásokra.
Akik idegenkednek az orvosi beavatkozástól, azok számára is van lehetőség, hogy elősegítsék a fejvégű fekvés kialakulását. Enkin módszerének sikerét több száz eset bizonyítja. Kivitelezése roppant egyszerű: a kismamának ébren töltött ideje minden második órájában tizenöt percet térd-könyök helyzetben kell töltenie. Közben akár olvasni, rejtvényt fejteni vagy zenét hallgatni is lehet. Így kilencvenöt százalékos az esélye annak, hogy a faros magzat két héten belül megfordul.
Dr. Póka Róbert, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika