Féléves kor előtt a babának nincs szüksége arra, hogy játékokkal árasszuk el. Számára még nem a sok játékszer, hanem édesanyja jelenléte az igazán fontos. Persze egy ilyen pici baba is játszik, de ehhez nincs szüksége másra, csak a hangjára, kezére, lábára és egy partnerre, aki beszélget vele, énekel neki, hintáztatja, ringatja, és – ha kell – békén hagyja. Az apróságnak vásárolhatunk jó minőségű, kényelmes ruhát. Számára az ajándékozásnak még nincs jelentősége, nem fog megsértődni.
Alakítsunk ki számára olyan környezetet, ami a gyereket tevékenységre sarkallja. Ehhez nagy, biztonságos tér kell és megfelelő játékszerek.
Ebben az életkorban a legnagyobb a kísértés arra, hogy olyasmit vegyünk a kicsinek, ami magától játszik. Az éneklő, forgó, gombnyomásra működő, felhúzható csodák csak néhány alkalommal bűvölik el, azután felkerülnek a játékos polcra, mivel a gyerek nem tud velük mit kezdeni – arról nem is beszélve, hogy az összes családtag kikészül az unos-untalan ismételgetett együgyű kis dallamoktól vagy fülsiketítő szirénázástól.
Sokkal jobban jár mindenki, ha az ajándékok közt van néhány puha labda, gurítható fajáték, csörgő-zörgő plüssfigura. Nagyon vigyázzunk, hogy csak olyan tárgy kerüljön a kicsi kezébe, aminek darabjai nem válnak le, amiről nyála nem oldja le a festéket, aminek nincs törékeny alkatrésze, éles széle.
Amikor a babánk mászni, majd totyogni kezd, roppantul élvezi a helyváltoztatás új módjait. Jó ajándék egy ekkora gyereknek a kúszóalagút, a hentergő matrac, egy kis sátor, ahol elbújhat, vagy egy biztonságos csúszda. Igazi játszóteret varázsolhatunk a gyerekszobából – de vigyázzunk, ne legyen zsúfolt a helyiség, és maradjon tér pihenésre, elmélyült játékra is.
Egyéves kor után sok apróság szenvedélyesen szeret kismotorra, autóra ülni – házon belül és házon kívül egyaránt. Mielőtt megvennénk a járgányt, bizonyosodjunk meg arról, melyik a megfelelő méret a mi gyerekünknek, és olyan modellt válasszunk, ami nem borul fel könnyen.
Másfél éves kor körül a legtöbb gyerkőc érdeklődni kezd a házimunkák iránt. Fiúk, lányok egyaránt örülnek egy köténynek, kis partvisnak, lapátnak, edénykészletnek. Itt is fontos a gyerek nagysága. A legtöbb, kicsiknek készített takarítóeszközt olyan rövid nyéllel látják el, hogy a gyerek nem tudja két kézzel megfogni. Márpedig ő anyát szeretné utánozni.
Két-három évesen kapnak rá a gyerekek az alkotás ízére. Vastag ceruzát, marokra fogható zsírkrétát, ujjfestéket vehetünk a kicsinek festőköténnyel, és nagy, falra szögezhető papírívekkel. Ez boldoggá teszi a kis művészt, és így azt is megtanulhatja, hová szabad és hová nem szabad rajzolni.
Végül – de nem utolsósorban – beszéljünk zenéről, könyvről. Szerencsére sok nagyon szép, kicsiknek szóló hangfelvétel kerül piacra, altatók, népdalok, egyszerű, kedves, könnyen megtanulható dallamok.
Ugyanígy találhatunk értékes, mesterien elkészített gyermekkönyveket a leporellótól az ismeretterjesztő kiadványokig. Ezeket akár születéstől fogva gyűjtögethetjük a kicsinek, elővehetjük sorban, ahogy cseperedik.
Két dologra kell vigyázni. Az egyik: válasszuk el az ocsút a búzától. Csak igényes, ízléses zenével, irodalommal, képi világgal ismertessük meg a gyereket.
A másik: a könyvet, zenét ne az anyai odafigyelés, együttjátszás helyett használjuk ebben az életkorban. Még a kisiskolásnak is szüksége van arra, hogy a szülők meséljenek neki, hogy együtt énekeljenek, zenéljenek, és főleg arra, hogy beszélgessenek. Ennél nincs nagyobb és értékesebb ajándék.