Kicsi vagy kocsi?
Más nem tudja kivárni az ideálisnak mondott körülményeket, hanem bízik abban, hogy az élet gyerekkel is megy tovább, és végül a család így is révbe ér majd. Mindkét esetnek lehet jó és rossz kimenetele. Az évekig az anyagi biztonságért dolgozó párnak sajnos van esélye arra, hogy érzelmileg eltávolodjon egymástól, mire a baba megérkezik. A “bizonytalanba” született baba viszont új irányt szabhat a szülők életének, ami akár jó irány is lehet.
Miért szeretnénk gyereket?
A gyermek utáni vágy hátterében sokféle indíték állhat. Ez az állapot a pszichoszexuális fejlődés természetes része: a legtöbb nő életében eljön az idő, amikor minden tudatosan megfogalmazott érv ellenére kisbabát szeretne. Ez a vágy képes arra, hogy minden létező észérvet félresöpörjön.
Nagyon fontos, hogy társunkkal újra és újra beszéljünk a dologról. Még ennél is lényegesebb, hogy saját lelkünk bugyraiba is lemerüljünk, és végiggondoljuk: nem egyéni problémáink megoldását reméljük-e a gyermekszüléstől. Sok gyermek fogan azért, hogy édesanyja el tudjon menekülni a fojtogató szülői fészekből – végre saját lábára állhasson.
Van, akinek elege lett a munkahelyi hajtásból, s a gyermekvállalás tűnik a legjobb megoldásnak az “igazolt” távolléthez. Megint más a környezet elvárásainak akar megfelelni azzal, hogy belesimul a hagyományos anyaszerepbe. Előfordulhat az is, hogy az anya társától, családjától nem kapja meg a szükséges gyengédséget, szeretetet, és egy kisgyermektől várja el igényei kielégítését.
Vajon jó vége lehet annak, ha ilyen óriási feladattal bízzuk meg a kis újszülöttet? Az ilyen gyermekkel általában elégedetlenek a szülei, hiszen többnyire nem váltja – nem is válthatja be az efféle reményeket. Sokszor túl hideg, vagy éppenséggel kórosan szoros kapcsolat alakul ki a szülő és gyermeke között. A kiegyensúlyozatlan szülő–gyermek viszony nemzedékről nemzedékre szállhat.
Törekedjünk arra, hogy gyermekünk ne azért szülessen a világra, hogy megoldja a gondjainkat. Ő azért van, hogy szeressék és örüljenek neki. Ha puszta létezése egyúttal segítségünkre is van, tekintsük ezt ajándéknak, amit ő hoz számunkra az ismeretlenből. Ha nem hozza, az sem baj. Attól még ugyanúgy szeretjük.