Csecsemőkorban többnyire a vérárammal történő bakteriális szóródás okozza a betegség kialakulását, tehát nem a fertőzés felfelé terjedése, mint a későbbi életkorokban. Ez a magyarázata annak is, hogy csecsemőkorban fiúk között még gyakoribb a húgyúti fertőzés, míg később – anatómiai okokból – inkább a lányoknál. De előfordul az is, hogy torokgyulladással kezdődik, mely legyengíti a szervezetet, és az arra hajlamos kisbabáknál végül vesemedence gyulladás alakul ki.
A húgyúti fertőzések tünetes formái magas lázzal, súlyvesztéssel, hányással, hasmenéssel, sárgasággal járnak, de a láz önmagában, egyéb tünetek nélkül is jelentkezhet. Ezért célszerű minden ismeretlen eredetű lázas állapotnál vizeletvizsgálatot végeztetni, feltétlenül a vizelet tenyésztéses vizsgálatával is kiegészítve.
A lányok anatómiai felépítésük folytán eleve hajlamosabbak a betegségre, mivel húgycsövük rövidebb, ezért a húgycsőnyílás környékén, a nyálkahártyán élő baktériumok könnyebben feljutnak a húgyhólyagba.
Emellett két főbb hajlamosító tényezőt tartunk számon. Anatómiai okokról beszélünk akkor, ha a hólyagizomelégtelenség miatt a vizelet a felső húgyutakba kerül, ilyenkor visszafolyásról, refluxról beszélünk. Előfordul, hogy a húgyutak szűkülete okoz panaszokat. Ha egy gyereknél húgyúti fertőzés alakul ki, elsőként mindig az anatómiai okokat kell kizárni. Ez ma már egyszerű, fájdalommentes módszerrel, ultrahang-vizsgálattal állapítható meg.
A másik hajlamosító tényezőt szöveti fogékonyságnak nevezhetnénk, ez azt jelenti, hogy anatómiai rendellenesség nélkül is előszeretettel telepednek meg baktériumok a húgyúti nyálkahártyán. Az optimális körülmények között tartott – megfelelően táplált, tisztán tartott, jól felöltöztetett csecsemőnél nem feltétlenül nyilvánul meg az öröklött hajlam.
Tanácsadó: Dr. Halász Gabriella csecsemő- és gyermekgyógyász nephrológust, a Heim Pál Gyermekkórház főorvosa