Fekve? Ülve? Fejenállva?

Olvasóink talán úgy gondolják, túlságosan vicces címet választottunk összeállításunkhoz, hiszen senkinek sem jutna eszébe, hogy inkább fejenállva kellene életet adnia gyermekének. Manapság azonban, mikor állandóan napirenden van az úgynevezett alternatív szülésekkel kapcsolatos vita, és a hazai szülészeteket bemutató rovatunkban megszólaló főorvosok is úgy érzik, állást kell foglalniuk ebben a kérdésben, mégis gyakorta szóba kerül a fejenállás.

S hogy miért? A magyar szülészetek egy része a magzat állandó monitorizálására, vagyis a szívhang és fájáserősség vizsgálatára hivatkozva nem teszi lehetővé, hogy a vajúdó kismama sétálhasson a vajúdás és szülés idején. Ezekben az intézményekben a magzat világrahozatala is kizárólag fekvő helyzetben történik, többnyire az úgynevezett „kőmetsző” helyzetben, vagyis hanyatt fekve, kétoldalt kengyelbe szíjazott lábakkal. Kizárólag ezt tartják szakmai szempontból biztonságosnak, megfigyelhetőnek, csak a fekvő kismamánál tudnak bizonyos beavatkozásokat elvégezni.





Más kórházakban nem bizonyulnak ilyen szigorúnak, sőt, kérdésünkre hangsúlyozzák, náluk a kismama kérése szent, ha fejenállva akar szülni, erre is lehetősége van, persze csak akkor, ha valamilyen időközben fellépő szövődmény nem gátolja meg ebben a mutatványban. Ezt persze költői túlzásnak szánják, mégis kihallatszik a szavak mögül az ingerültség. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a szülészorvosok tekintélyes része képzése és későbbi munkája során nem találkozik más szülési testhelyzettel, csupán fekvővel.

Az egyetemi tankönyvben sincs szó arról, hogy az úgynevezett vertikális, tehát függőleges testhelyzetben történő szülés milyen előnyökkel járhat, milyen alternatív vajúdáskönnyítő eszközök léteznek, s ezek pontosan mit és hogyan könnyítenek meg a kismama számára. Könnyebb helyzetben vannak azok a bábák és szülészorvos nők, akik maguk is átélhették, milyen sokat segíthet az egyre erősödő méhösszehúzódások közepette a fiziológiás labda, a különböző testhelyzetek, a sétálgatás – ezért pontosan tudják, nem csupán divatos hóbortról, külsőségekről van szó.

Másrészt persze nem várható el, hogy az orvos könnyű szívvel beleegyezzen olyan szülési módozatokba, melyeket nem ismer, hiszen bármilyen szövődmény esetén elsőként őt teszik felelőssé a problémáért.




Magyarországon ennek ellenére egyre több olyan szülészetet találunk, ahol a kismamáknak nem kell végigfeküdniük a vajúdást, ahol gondoltak vajúdáskönnyítő eszközök beszerzésére, és ahol vették a fáradságot, hogy külföldi gyakorlat, tudományos közlemények, ezzel a témával foglalkozó szakkönyvek vagy videófelvételek segítségével ismereteket szerezzenek a nálunk megszokottól eltérő szülési testhelyzetekről. Ezekben a kórházakban komolyan vették azt a kismamák részéről egyre gyakrabban jelzett igényt, hogy szeretnék úgy világra hozni gyermeküket, ahogy az adott pillanatban a legkényelmesebbnek tűnik.