A méh
A korai gyermekágy a méhlepény megszületésével kezdődik. Az a hely, ahonnan levált, kiterjedt, nyílt sebhelyként marad vissza. Ahogy a méh fokozatosan összehúzódik, a sebfelület is egyre kisebb lesz. Az orvos elsőként mindig a visszaalakulás mértékét ellenőrzi. Óvatosan tapintja a fekvő páciens hasát. A baba megszületése után a méh alapja (fundusa) a köldök magasságában helyezkedik el, majd naponta egy-két harántujjnyival, azaz két centiméterrel lejjebb kerül. (Az eredeti állapot eléréséhez hat hét szükséges). A kórlapra, illetve a zárójelentésre vagy a jól kontrahált kifejezés kerül, vagy a subinvolvált. Az előbbi azt jelenti, hogy a méh megfelelő ütemben húzódik össze, a második pedig ennek az ellenkezőjét. Ilyenkor gyulladás, fertőzés, visszamaradt lepénydarab vagy vérömleny akadályozhatja a gyógyulást. Ebben az esetben további vizsgálatokra és gyógyszeres, esetleg műszeres kezelésre van szükség.
A gyermekágyi folyás (lochia)
A lepény tapadási helyén levő seb gyógyulása miatt kezdetben nagyobb mennyiségű, vörös színű vér ürül, majd rózsaszínűvé, sárgássá, végül fehérré alakul a váladék színe, miközben mennyisége is egyre csökken. Szoptatás közben erősebb méhösszehúzódásokat, s ennek következtében erősebb vérzést is tapasztalunk. Ez elősegíti a gyógyulást. Ha a folyás rossz szagúvá válik, vagy a vérzés több napos szünet után újra kezdődik, erősödik, illetve nagyobb véralvadék-darabok távoznak, mindezeket az orvos gyulladásra utaló jelként értékeli. Ilyenkor rendszerint a méh is érzékenyebb a nyomásra, olyannyira, hogy szinte hozzá sem lehet érni. Minden olyan esetben, amikor a gyógyulás eltér a normálistól, orvosi vizsgálattal kell tisztázni az okokat.
Tejláz vagy fertőzés?
Nem véletlenül ellenőrzik naponta többször is a frissen szült anyák testhőmérsékletét. A régen rettegett, halálos kimenetelű gyermekágyi láz (tulajdonképpen a szervezet egészére kiterjedő súlyos fertőzés, azaz szepszis) manapság már rendkívül ritka, de helyi fertőzések előfordulhatnak. Ennek első jelei közé tartozik az emelkedő, majd tartósan magasan maradó láz. Ezzel egyidejűleg a méh nem húzódik össze kellő ütemben, puha tapintású. Tejbelövelléskor is mérhetünk rövid ideig akár magas lázat is, sőt a hidegrázás sem ritka, ám ilyenkor egyéb, fertőzésre utaló jel nem tapasztalható.
Gátseb, sérülések
A szakszerűen vágott és elvarrt gátseb nem jár jelentős, állandó fájdalommal. Gyógyulásához négy-öt napra van szükség, ezalatt a szülőcsatorna sérülései is rendbe jönnek. Az érzékenység tovább is tarthat, de ha szaggat, lüktet, belövellt, azaz piros, és váladék, genny ürül belőle, további kezelések szükségesek. Másodlagos sebgyógyulásról beszélünk akkor, ha a gátsebet vagy a császármetszés műtéti hegének sebvonalát szétfeszíti a váladék, és sebgyulladás alakul ki. Ilyenkor nem varrják össze újra, hanem többször is kitisztítják a sebet, amíg összeforrnak a szélek. Az így keletkező heg vaskosabb, nem vonalszerű.
Császármetszés után
A méh összehúzódása lassabban következik be, gyakoribbak a fertőzések. Mivel császár után nagyjából tizenkét órás fekvésre van szükség, a trombózisos szövődmények száma is gyakoribb. Az érfalhoz tapadt vérrögből ugyanis leszakadhat egy darabka, és másodpercek alatt olyan szervbe juthat, ahol már nem fér át az érátmérőn, és elzárja a vér útját. Gyakoribb azoknál, akik dohányoznak, túlsúlyosak, cukorbetegek, akiknek már eleve visszereik vannak, vagy akiknek magas a vérnyomásuk. Ma már szerencsére több módszer is az orvosok rendelkezésére áll e szövődmény korai észlelésére és kezelésére.
Visszatér a menstruáció
Az úgynevezett késői gyermekágy a szoptatás befejezéséig, illetve a rendszeres havi ciklus visszatéréséig tart. Általában a teljes elválasztás után hat héttel kezdődik az első havi vérzés, de az is előfordulhat, hogy teljes szoptatás mellett áll vissza a ciklus. Fontos tudni, hogy a szoptatás fogamzásgátló hatása csak kizárólagos és gyakori szoptatás mellett érvényesül, akkor sem mindenkinél. Egy év alatt százból hét nő akkor is teherbe esik védekezés nélküli nemi élet esetén, ha csak anyatejjel táplálja csecsemőjét.
