A kezdet nehéz

Ha a gyerekek „összenőttek”, ha már lekötik egymást, és jól tudnak együtt játszani, akkor a mama fellélegezhet: itt a nagy lehetőség, hogy akár egy teljes mosogatásnyi időt megússzon lábába kapaszkodó mancsocskák és kitartóan mesét vagy éppen biciklizést követelő mancstulajdonosok visítása nélkül. Egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy a testvérek elmélyülten állatkertet építenek, gyurmáznak, vagy Forma 1-es versenypályává alakítják át a gyermekszobát. Anyát végtelen boldogság tölti el ezekben a percekben. Most jön rá, milyen élmény saját gondolataiba merülve, zavartalanul mosogatni. Igen: erre vágyik három éve. Csakhogy idáig el kell jutni valahogy.





A megpróbáltatások már az első együtt töltött napokban elkezdődhetnek. Ekkor rendszerint még nem a testvérféltékenység, hanem ennél sokkal prózaibb dolgok nehezítik meg a család mindennapjait. Nagyon nehéz például napirendet egyeztetni az újszülött és a rendszeresebb életritmust követő nagytestvér között. Bizony, nemcsak az anyának, de a gyerekeknek is kompromisszumokat kell kötniük.
Az igény szerinti szoptatás az első hetekben szinte lehetetlenné teszi, hogy a nagy mindent az eddig megszokott időpontban kapjon meg. Az étkezések, a séta, a délutáni alvás, az esti nagy pancsizások bizony elcsúszhatnak, hiszen a kicsi még elég öntörvényűen működik. Gyakran szopik, utána még böfiztetni kell. Minduntalan bekakil, a pelenkacsere sokszor teljes átöltöztetéssel jár együtt.
A leglehetetlenebb időpontokban elalszik, így meghiúsul a nagynak beígért séta vagy a barátnő-látogatás.
A megszokotthoz képest tehát teljes a káosz. Az első hetekben legalább egy segítő kézre szüksége lesz az édesanyának ahhoz, hogy valamelyest sínen tudja tartani a család életét. Ne szégyelljünk segítséget elfogadni!
A legjobb, ha az édesapa el tud szabadulni a munkahelyéről, és ő serénykedik a ház körül, ő biztosítja az állandóságot a „nagy” tesó életében. Ha a papa nem teheti meg, hogy otthon maradjon, vagy – van ilyen is – többet árt, mint használ, akkor egy nőrokon vagy egy barátnő jó megoldás lehet.

Amikor némi rendszeresség kezd mutatkozni a kicsi életében, az anya általában már maga is elboldogulhat a két gyerekkel. Meg tudja tervezni a napot, át tudja alakítani a nagyobb gyerek mindennapjait és a kicsi gondozásának módját úgy, hogy mindhármuknak megfeleljen.
A délelőtti séta vagy vásárlás indulási időpontját igazíthatjuk valamelyik szoptatás végéhez. Ilyenkor már pelenkázásnál öltöztessük úgy a kicsit, hogy később ne kelljen túl sokat bolygatni. Böfiztetés után tegyük rögtön a babakocsiba vagy a hordozóba, és indulhatunk!






Szoptatás testvérek mellett

Ha időre megyünk valahová, vagy többórás családi programot szervezünk, kénytelen lesz az apróság alkalmazkodni (és a mama is, természetesen). Meg kell barátkozniuk a házon kívüli szoptatás gondolatával. Ez sokaknak nem esik nehezükre, olyan természetesen tudják megetetni gyermeküket egy buszmegálló padján vagy a játszótér füvén, hogy az arra járó észre sem veszi, mi zajlik a póló alatt. Mások mindezt elképzelhetetlennek tartják. Ezt az idegenkedést azonban a legtöbben legyőzik magukban, mivel rájönnek, hogy így mennyivel több lehetőségük van a nagy gyerek igényeit kielégíteni anélkül, hogy a kicsit megfosztanák a szopizás örömétől.

A kisbaba gondozása, szoptatása az otthoni „nyugodt” körülmények között sem egyszerű, ha a nagy testvér véletlenül nem ért egyet a szoptatás időpontjával. A többgyerekes anyák jól tudják: a nagyobbnak mindig akkor kell pisilni, inni, ruhát cserélni, amikor már hozzáfogtunk a kicsi pelenkázásához vagy etetéséhez. Megpróbálhatjuk megelőzni a komplikációkat úgy, hogy időben felkínáljuk a bilit, az italt a nagyobbnak, de ez nem mindig jár sikerrel. A nagyobbacskák ugyanis rendkívül találékonyak. Jobb megoldás, ha lekötjük valamivel. Pelenkázásnál kérhetjük: adja a kezünkbe a törlőkendőt, a krémet, a tiszta pelust. Válasszon ő rugit a kicsinek. Szoptatás alatt mesélhetünk neki, mondókázhatunk, játszhatunk vele. Elmesélhetjük, milyen volt, amikor ő volt ekkora, hogyan telt egy napunk, ki jött hozzá látogatóba, mit csinált szívesen, mit nem. A három év alatti gyerekek nagyon szeretnek olyan „meséket” hallgatni, ami róluk szól. Még izgalmasabb, ha a mi családunk mindennapjait mondjuk el, csak éppen egy cicacsalád szerepeltetésével. Ez felnőtt szemmel unalmas lehet, de a kicsinek segít feldolgozni, átgondolni a saját életét. Kiderülhet, hogy érzi magát, mit gondol a testvéréről, mik a vágyai, kire mérges. A máskor küzdelmes szoptatási idő így akár mindenki számára hasznos mini pszichoterápiává is válhat.


Rakjuk a nagyot a járókába!

A tapasztalatok szerint a klasszikus testvérféltékenység nem rögtön a kicsi megérkezése után köszönt be. Az első időszak érdekes, mozgalmas a nagy számára is, és ha nem szorítjuk őt a szükségesnél jobban a háttérbe, komolyabb konfliktus nélkül átvészelhetjük ezt az időszakot. Az igazi gond akkor kezdődik, amikor a kicsi mászni kezd, és ő is birtokba akarja venni a lakást, a játékokat. Ilyenkor kerülnek veszélybe a nagy építményei, játékai, ceruzái és egyéb kincsei, és ez jogos felháborodást kelthet benne. Vegyük komolyan a nagy testvért, próbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy a kis betolakodó ne tehesse tönkre a nagy műveit. A lakás adottságaitól, az anya temperamentumától függően több megoldás is szóba jöhet. Kialakíthatunk egy elkülönített, védett helyet a nagynak, miközben hagyjuk, hogy a kicsi kedvére barangoljon a lakásban. Ez a megoldás épp a fordítottja a megszokottnak: általában a kicsit szokták járókába dugni, annak érdekében, hogy a család többi tagja békésen tevékenykedhessen, és ő se tegye ki magát veszélynek. A legtöbb nyolc-tíz hónapos gyerek azonban nehezen tűri a bezártságot: ő most inkább menni akar, hiszen itt az idő, hogy kipróbálja új képességeit. A nagyobb gyerekek viszont sokszor szívesen játszanak, rajzolnak, alkotnak egy helyben ülve. Rakjuk be a nagyot a járókába kis asztallal, székecskével együtt. Itt akár gyurmázhat, vághat, festhet is zavartalanul, míg a kicsi szabadon garázdálkodik a gyerekszoba kincsei között.