Míg általában a család nőtagjai, feltételezem, saját példán okulva, a kivárásos technikát tartották célszerűnek, a hímneműek a praktikumra hivatkozva a gyors utánpótlást sürgették.
A legaranyosabb érvrendszere talán férjem édesapjának volt, ő szenvedélyes szószólója lett a testvérkérdés minél hamarabbi megoldásának, bár gondosan felépített monológját némiképp megzavarta, mikor óvatosan közbevettettük, hogy Robi testvér nélkül, egykeként nőtt fel.
 |
Balus |
Igen, szeretnénk Balusnak testvérkét, de úgy néz ki, hogy a további sokasodással még egy ideig várnunk kell. Szerencsére bár tudom, ez nem ugyanaz mégsem kell teljesen lemondanunk más kisgyerekek társaságáról, hisz barátaink csemetéi ideális játszópajtásnak bizonyulnak. Tény, hogy Balázs pici kora óta szinte imádja a néhány évvel idősebb gyerekeket, de különös volt felfedezni, hogy kitüntetett figyelmet szentel a kislányoknak. S hozott már mulatságos vagy éppen furcsa helyzetbe bennünket azzal, hogy egy óvatlan pillanatban megsimogatott vagy megölelt a boltban vagy az utcán álldogáló, Balus akciójáról mit sem sejtő csöppséget. Bár a legnagyobb meglepetést egyévesen azzal okozta, amikor egy túlzottan rámenős kislány heves puszi és ölelésrohamára egy nagy pofonnal válaszolt, s először a könnyekkel küszködő kislányt kellett megvigasztalnunk, majd pedig a nagyon megszeppent, szipogó Balázst. Persze azóta eltelt több mint egy év, Balázs már nem pofozkodik, de azért mégis izgatottan indultunk augusztusban Gyulára, hogy a barátainkkal és az akkor 10 hónapos Dorkával töltsünk néhány napot.
 |
Dórika – a nagy szerelem |
A találkozás első, megszeppent pillanataiban a kisfiam tágra nyílt szemmel, a nyakamba kapaszkodva vizsgálta a sztoikusok nyugalmával szemlélődő babát, de az ismerkedés első néhány perce után már boldogan ismételgette az újonnan megtanult nevet: Dóji. A lepakolás, elrendezkedés után a második napirendi pontunk a strand volt, ahol Balázs – miután rájött, hogy az óriási medencékben víz van, majd a következő pillanatban meglátta a gyermekparadicsom névre keresztelt, vízi játékokkal megpakolt pancsolót sikongatva próbált megszabadulni ruháitól. Annyira izgatott lett, hogy teljesen megfeledkezett apró pajtásáról, s még néhány órával később, libabőrösen, reszketve is csak azt hajtogatta: megyek a bízsbe! Csak hosszú rábeszélés és egy nagyobb mennyiségű karamellás cukorka kilátásba helyezése után volt hajlandó végre megszárítkozni.
 |
Dórika közben csendben nézelődött, megette az uzsonnáját, szopizott és szundikált felváltva. Szóval egyáltalán nem ragadt rá át Balázs látványos izgatottsága, ami akkor teljesedett ki, amikor apával közösen felfedezték a nagy hullám-medencét. Míg Balus a hullámoktól, apa leginkább attól volt elragadtatva, hogy kétéves kisfia a medencében, újdonsült szókincsét megcsillogtatva beszélgetést kezdeményezett mama cicájáról, aki bármilyen kis csúnya vakaréknak tűnik a külső szemlélő számára, Balázs szerint aranyos, méghozzá nagyon.
Késő délután lett, mire Balázs és Dóri végre zavartalanul játszhattak együtt. Kezdetben ez leginkább abból állt, hogy Dóri megpróbálta minél többször megnyalni Balázs játékait, beleértve a cipőjét és a pofiját is, bár ez utóbbit lehet, hogy puszinak szánta. Balus közben azon buzgólkodott, hogy kicsenje Dorka kezéből a habtapi figurákat, amiket előzőleg kiügyeskedtek a színes állatos és virágos szivacsszőnyegből. Később a játék annyiban módosult, hogy Balázs megpróbálta visszahúzni az elkóborolni próbáló babát, de néhányszor olyan hirtelen mozdultak, hogy csak a puha szőnyeg óvta meg Dórika fejét egy alapos koppanástól.
 |
Több mint egy órát játszott együtt csendben az én nagyra nőtt kisfiam és a tündérien gügyögő Dorka. Mindannyian fürkész tekintettel figyeltük őket, nehogy egy hirtelen mozdulattal, vagy egy keményebb játékkal kárt tegyenek a másikban, de mosolygós arcukat látva örültünk, hogy ők is ilyen jól kijönnek egymással. Másnap reggel Balázs első szavával már Dorkát kereste, bár bevallom, beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy miért ismételgeti az én álmos manóm állhatatosan azt a szót, hogy: Torta?! Torta?! Csupán három napot töltöttünk együtt, de Balázs és
Dóri nagyon jól összebarátkoztak. Balus azóta is minden kisbabát egyelőre még nemtől függetlenül először Dóriként szólít meg. Azóta már tökéletesen ki tudja mondani kis barátnője nevét, és őt is felvette arra a képzeletbeli listára, amit elalvás előtt, félálomban motyog el, és ha felöltözve indulunk valahová, gyakran ezt ismételgeti: megyek, Dórihoz, Jegedre. Úgyhogy Dóri, vigyázz, kész, tűz, rajt
nemsoká megyünk Szegedre!
