– Milyen gyakorlati hatása volt a filmnek, okozott valamilyen változást?
– A sorozat fő célja az volt, hogy megmutassa a mamáknak, mi vár rájuk szüléskor, és a lehető legtöbb információt megkapjanak ezzel kapcsolatban. Így elmúlik a szüléssel kapcsolatos félelem. Fontos üzenete még az is, hogy a kismama szabadon dönthet, hogy hol, milyen körülmények közt szeretné világra hozni babáját. Sajnos, sokan még nem tudják, hogy a választás lehetősége az ő kezükben van! Ezek az üzenetek átmentek a képernyőn, egyre többen néznek szembe bátrabban a szüléssel. A másik lényeges dolog a nőkhöz való hozzáállás megváltozása. Ez a folyamat ugyan lassú, de elkezdődött. Egy fiatal nő számára nagyon lényeges, hogy milyen az első tapasztalata a nőgyógyásznál. Egy huszonéves lány jó esetben a szülei védelmében, egész gyerekkorában burokban élt. Mikor a terhességgel elkezdődik az igazi felnőtt élete, akkor találkozik először a fájdalommal és a kiszolgáltatottsággal. Nem mindegy, hogy ilyenkor hogyan bánik velük, hogyan szól hozzájuk orvosuk. A műsor képet ad erről is. Megmutatja, milyen az, mikor az orvos és a mama összhangban vannak, milyen, mikor a nő bizalommal fordulhat orvosához, de sajnos az ellenkező esetről is tudtunk példát mutatni. Így egy kezdő mama is megtudhatja, hogy pontosan milyen viselkedést és mennyi odafigyelést szeretne választott orvosától.
– A második sorozat mennyiben fog eltérni az előzőtől?
– Ezekben a részekben fontosnak tartottam, hogy a vidéki kórházak és családok kerüljenek többségbe. Így, sajnos, le is maradtunk azokról a szülésekről, ahol nagyon gyorsan jöttek a babák. Ezeknél a részeknél azt is fontosnak tartottuk, hogy a történet is legyen érdekes. Rengeteg jelentkező volt, és nagyon nehéz volt közülük választani. A beérkező levelek és telefonok alapján egy nagyon éles kép rajzolódott ki bennem a magyar nők jelenlegi helyzetéről. Nagyon sok a bántalmazott, megfélemlített nő, az elhagyott, egyedülálló kismama és az olyan lányok, akik mindenáron, társ nélkül is gyereket akarnak. A most kezdődő részek a szüléseken túl ezt is bemutatják. Valamint azt a helyzetet, hogy egy kistelepülésen nincs lehetősége a mamának sem a kórház kiválasztására, sőt mivel egy épületen belül kellemetlen az orvoscsere még az orvosuk megválasztására sem.
– Nagyon sok sorsot figyelemmel kísértél a műsor során, tapasztalatod szerint szükség van valamilyen szervezetre, ahová a nők fordulhatnak a problémáikkal?
– Igen, olyannyira, hogy elindítására a kezdeti lépéseket már meg is tettük. Nincs még neve, de azt már tudjuk, hogy kik fognak ebben rész venni és milyen törvénymódosításokat szeretnénk beadni. A törvényhozásban valahol elveszett az esélyegyenlőség és azok a törvények, melyek az igazán rászorulókat védenék. Valahogy úgy tűnik, hogy akiknek ez lenne a dolguk, nem foglalkoznak vele, vagy például a társadalombiztosítási rendszer kapcsán, nem érdekük, hogy foglalkozzanak vele. Emellett, sajnos több olyan betegjogokat sértő incidensről tudunk, mellyel nem fordulhatnak sehová az érintettek. Több esetben írtunk az illetékes hivatalnak, de még csak választ sem kaptunk. A szervezet ezeken a dolgokon kíván változtatni.
– Sok nő nézi elkeseredve a sorozatot, akik úgy érzik, vagy úgy tudják, hogy nem lehet gyerekük. A meddőségről lesz szó az adásban, vagy egy későbbi műsorodban?
– Ebben a sorozatban a meddőségről is lesz szó. Több olyan nővel is találkoztunk, akit meddőnek mondtak, és nem foglalkoztak vele. Itt is bemutatjuk majd, milyen kis dolgokon múlik, hogy valaki terhes lesz-e vagy sem. Semmiképpen nem szabad belenyugodni, ha valakit annak mondanak! Lesz szó a lombikbébi programról és a meddőségi vizsgálatról is. Nagyon jó filmek készültek már ezzel kapcsolatban, talán annak jogi oldalával lenne érdemes többet foglalkozni. Valamint azon kellene elgondolkodni, hogy az egész jogalkotó rendszerben nincs egyetlen nő sem, aki a szüléssel és a szülő nők jogaival és helyzetével foglalkozik.
Fotó: www.kandi.hu
