 |
A játék a gyermek életében a legfőbb örömforrás, sokáig a legfőbb tevékenység. Persze a játék szabadsága ehhez nélkülözhetetlen. A játékos feladatok esetében a gyermek érzékeli a kötelező szituációt, ám a felszabadult játékban teljességgel kibontakozhat. Ez a felnőtt emberre ugyancsak igaz, Friedrich Schillert idézve: Az ember csak ott igazán ember, ahol játszik.
A svájci expresszionista festő, Paul Klee így látja gyermek, felnőtt és játék kapcsolatát: Ahogy egy gyermek utánoz minket játék közben, úgy utánozzuk játékunkban mi azokat az erőket, amelyek a világot teremtették és teremtik
József Attila játékhoz való viszonyát így fogalmazta meg, a Könnyű, fehér ruhában című versében.
Én tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk. Anatole France is hisz a gyermeki lélekben és az örökké tartó játékszenvedélyben.
A játék nem pusztán örömforrás, hanem tükre is a körülöttünk lévő világnak. Ahogy az Amerikába kivándorolt magyar származású festő, Moholy-Nagy László összefoglalta:
A játékszerek gyakran korszerű szobroknak mondhatók, sokszor valósítanak meg szellemes technikai ötleteket, amelyek legnagyobbrészt többet tárnak elénk az aktuális technikai eljárás lényegéből, mint a tudományos értekezések.
 |
Játssz velünk fotópályázatunkon! »
