 |
Olyan kérdésekről is szó esik, amelyekről leginkább nem beszélünk
Demcsák Zsuzsa, Onyuta Judit, Koós Réka és még sokan mások
A sztármamákat leginkább csak mosolyogni látjuk. De a nehézségeiket, a problémáikat neked ők is felvállalták.
A napokban egyéves a kisfiam, és ez alatt a fantasztikus év alatt sok mindennel kellett szembenéznem, rengeteget tanultam, értékeltem át az életemben. Olyan új tapasztalatok értek, amelyek soha korábban, és ezeket a tapasztalatokat szerettem volna megosztani másokkal is. Például észrevettem egy bizonyos idő elteltével, hogy ha nagyon kimerült, rosszkedvű vagyok, a kisfiam is jóval nyűgösebb, sírósabb. Szinte megrémisztett a tudat, hogy ennyire összetartozunk, egyek vagyunk. Arra jutottam magamban, hogy ennek a szinte hihetetlenül erős kapcsolatnak viszont óriási felelőssége is van, amely tőlem függ, nekem kell megteremtenem, a gyerekem számára biztosítanom: méghozzá az, hogy neki egy kiegyensúlyozott, boldog anyukája legyen. Így válhat ő is kiegyensúlyozott, boldog kisgyerekké. És ezért mindent meg kell tenni.
Manapság, ha baba érkezik a családba, az egész életünk felfordul. Mi, a XXI. század szupernői, akiknek jó állása van, akik merünk önmagunk lenni, merünk kérdezni, merünk akár bonyolultan is megélni dolgokat, hogy tudunk megbirkózni egy kisbabával? Nem olyan egyszerű! Az addig elsődleges dolgok háttérbe kell, hogy szoruljanak, meg kell tanulnunk, hogy az addigi szerepeink elé egy sokkal fontosabb szerep kerül, a feleség és a szerető társ szerepe mellett az anyai létet is százszázalékosan meg kell élnünk. De mindezt hogyan? Sikerülhet-e?
Ha hiszed, ha nem, ezek a kérdések nálam nagyon mélyen megélt töprengésekhez, gondolatokhoz vezettek. És mivel csak reméltem, nem én vagyok az egyedüli, akinek az anyaság felvetette ezeket a megoldandó feladatokat, felkerestem néhány anyukát, hogy osszák meg velem a saját tapasztalataikat.
– Kiket kerestél fel? Mindegyik anyukát ismerted korábban is?
– Egy részüket a korábbi rádiós munkám alatt ismertem meg, vannak, akikhez barátság fűz, és a könyvben szerepelnek olyan anyukák is, akiket azért választottam, mert hasonló korú babájuk van, mint nekem. Ami viszont közös bennük, hogy mindegyikük a szakmájában elismert, ambiciózus nő, aki már valamit letett az asztalra.
– Ők azok a mai anyukák, akik a számítógép elől vagy éppen a színpadról mennek szülni?
– Nagyjából igen, viszont a kötet nem csak nekik szól! Nyilván az ő ismertségük, rivaldafényük még érdekesebbé teheti a sokaknak ismert helyzetet.
– Nálad is hasonló volt a helyzet, dolgozó kismama, nagy pocakkal
– Igen, bár én visszavettem a tempóból. Ez is egy tanulási folyamat volt, ahogy rájöttem, vissza kell venni, le kell lassulni. Helyére kellett tudnom tenni a dolgaimat, mi a legfontosabb és a kevésbé fontos.
De meggyőződésem, nem kizárólag a dolgozó anyukáknak lehetnek érdekesek a beszélgetéseim, hiszen nem a szakmáról, a hivatásról és más, munkával kapcsolatos kérdésekről tárgyalunk. A lelki életünkről, a belsőnkben zajló, kavargó érzésekről beszélgetünk elsősorban, még akkor is, ha szó esik a családi élet megszervezéséről vagy a munkához való visszatérésről is. Az anyukák lelkivilágáról, bizonytalanságáról és gyötrelmeiről akar szólni mindenekelőtt amiről amúgy keveset beszélnek.
– Amikor megosztották Veled a hasonló időszakot élő anyukák a tapasztalataikat, megnyugodtál? Találtál választ a saját kételyeidre, kétségeidre, kérdéseidre?
– Igen, nagyszerűek és őszinték voltak ezek a találkozások. De nem is választ találtam, hanem egyfajta közösséget, hogy ők is pontosan úgy élik meg az anyává válásukat – kisebb-nagyobb eltérésekkel -, mint én, hogy ugyanazok a dolgokon vergődik, vergődték át magukat. Ahogy kivétel nélkül minden anya.
Ezeknek a beszélgetéseknek a fényében még kevésbé elfogadható például számomra egy olyan kijelentés, férjtől, anyóstól, bárkitől, hogy: Miért nyafogsz, hiszen csak a gyerekkel/gyerekekkel vagy itthon! Óriási felelősség ez a csak itthon vagy a gyerekkel! És mondjuk mit jelent ez a gyereknek? Hogy boldog-e a mamájával az a kisgyerek, hogy kiegyesúlyozottan fejlődik-e, végtére is ő alkotja majd a következő generációt!
– Mikor volt időd összeállítani a kötetet, hiszen Berci, a kisfiad, gondolom minden idődet lefoglalja?
Gyorsan elkészült a könyv, és csak néhány olyan zsúfolt hetem volt, amikor napközben szaladgáltam interjúkat készíteni. Előfordult, hogy Bercit is vittem magammal. Aztán este és éjszaka, amikor ő már elaludt, ültem le a számítógép elé, a szerkesztési munkákhoz.
– Vannak, akik alig pár hónap után máris visszatérnek a munkahelyükre. Te hogy képzeled a jövőt?
– Egyelőre nem tervezem. Nagyon örülök, hogy elkészíthettem ezt a könyvet, egy csodának tűnik. A nyár Bercié, a pihenésé, a nyaralásé. Mivel pedig kilenc évnyi együttlét után elbúcsúztunk egymástól, a Danubius Rádió és én, nem rohanok vissza a stúdióba. De nem is félek, hogy nem találnak meg majd a feladatok, amiket szerethetek, felvállalhatok. Addig pedig szeretném megtanulni, hogyan lehessek a világ legjobb anyukája!
