Kérdés: A kisfiam gyakran felriad éjszakánként. Azt mondja, egy szörny lakik a szekrényében és az ágya alatt. Hogyan tudom meggyőzni, hogy biztonságban van?
Válasz: Az ilyen félelmek gyakoriak és normálisak az óvodásoknál, sőt még a nagyobb gyerekeknél is. Beszéljünk nyíltan ezekről a félelmekről a kicsikkel, és éreztessük velük, hogy megértjük, mi megy végbe bennük. A 25 éves gyerekek zöme még nehezen tudja megkülönböztetni a képzelet világát a valóságtól, ezért ne reagáljuk túl a helyzetet, és ne űzzünk gúnyt a kicsiből. Inkább segítsünk neki értelmes módon leküzdeni a félelmeit.
| Azonnali teendők: | |
Nyugtassuk meg a gyereket, ha kell, többször is ismételjük meg: Itt vagyok Apu itt van veled. Nézzünk egyenesen a gyerek szemébe, és hallgassuk végig figyelmesen. Nyugodt hangnemben reagáljunk a kicsi félelmeire. Adjuk oda a gyereknek a kedvenc plüssállatát, babáját vagy akciófiguráját, hogy ne érezze magát egyedül, ha kimegyünk a szobából. |
Nyugtatópirulák
Nyugtázzuk, hogy a kicsi fél. A félelemérzete valóságos, bármennyire ostobának vagy abszurdnak látjuk is a helyzetet. Ha így szólunk hozzá: Látom, nagyon félsz biztosíthatjuk róla, hogy együtt érzünk vele.
Bár nem minden gyerek beszél szívesen a rémálmairól, van, akinek ez megnyugvást jelent. Napközben adjunk ötleteket a kicsinek, hogyan küzdje le a félelmeit. A saját gyerekünket mi ismerjük a legjobban.
Julia kisfia gyakran jelent meg anyukája szobájában az éjszaka közepén azzal, hogy rosszat álmodott. Julia, miután Nedből harapófogóval sem lehetett kihúzni, hogy mi történt, végül rátalált a legjobb megoldásra. Ha a lefekvési rituálé végén egy szeretetteljes ölelés és puszi után takarta be a kisfiút, az rendszerint megnyugodott. Amikor Julia megkérdezte tőle, most, hogy vége az álomnak, jobban érzi-e magát, Ned így válaszolt:
Ne is beszéljünk róla, inkább mondjál még egy mesét!
Ha a gyerek hajlandó beszélni az álmáról, javasoljuk neki, hogy próbáljon varázstrükköt alkalmazni az álmaiban: kapjon szárnyra, tüntessen el vagy zsugorítson össze bizonyos dolgokat, hogy megmeneküljön a félelmetes helyzetből (például ha egy szörny üldözi éppen). A gyerekek fantáziája kimeríthetetlen, adjunk hát nekik támpontokat elalvás előtt, hogyan használják ki a képességeiket. A felmérések azt mutatják, hogy ez a módszer nagyon hatékony.
Miután néhány szóval megnyugtattuk a kicsit, egy-két simogatással is segítsük az ellazulásban.
Mark tudta, hogy a kisfia, Chase könnyebben megnyugszik az éjszakai felriadás után, ha ő átöleli, és többször is megsimogatja a hátát.
Konkrét megoldások
Keressünk konkrét megoldásokat, hogy a gyerek úgy érezhesse, ura a helyzetnek!
Rita azt tapasztalta, a kisfia sokkal nyugodtabb, ha az apukája zseblámpájával alhat.
Laurie nagyon félt az ágya alatt bujkáló szörnyektől. Az anyukája gyakran elővette a partvist, és a kislány megnyugtatására lefekvés előtt minden zugból gondosan kiseperte a csúnyaságokat.
Gail gyakran cserélt párnát a kisfiával, hogy legyen valami, ami rá emlékezteti, és érezze az anyukája illatát, mielőtt elalszik.
Derek félt a sötétben, ezért a szülei kék izzófüzért aggattak a gyerekszoba mennyezetére. A kisfiút megnyugtatta az alvólámpácskák pislákoló, barátságos fénye.
A gyerek nem kis felnőtt!
Fel a fejjel! Nem te vagy az egyetlen szülő, aki első reakcióként odaküldi gyermekét a szekrényhez, hogy az a saját szemével láthassa, nincs ott szörny. Aztán persze már későn rájössz, hogy az, ami neked racionális, az csak tovább erősíti a gyerek félelmét.
| A gyerek értelmi szintjének megfelelően cselekedjünk, ne próbáljuk a magunk szintjére emelni. |
 |
Azt mondtad, a szörny fél a zajtól? Akkor csapjunk jó nagy lármát, hogy elijesszük!
Denise megkérte a kisfiát, készítsen speciális címkét a varázsvizes üvegre, amivel a szörnyeket szokták elijeszteni.
Ha úgy érezzük, segítenünk kell a kicsinek abban, hogy különbséget tudjon tenni valóság és képzelet között, úgy próbáljuk megnyugtatni, hogy közben nem erősítjük meg a szörnyek létezését.
Ellen így szólt a kisfiához:
Benéztem a sarokba, és nem látok ott szörnyet, csak árnyékokat. De ha félsz, égve hagyom a villanyt.
Vegyük rá a gyereket, hogy válasszon kabalát, amely alvás közben megnyugtatja. Egy jellegzetes tárgy, például pokróc vagy plüssállat többet ér, mint egy játékokkal telezsúfolt kiságy. Az idősebb gyerekeknél egy zseblámpa vagy akár a szülők fényképe is megnyugvást jelenthet.
Legyünk úrrá együtt a szörnyinvázión!
Vessük be a szerepjátékot vagy a családi kupaktanácsot, hogy egy nyugodtabb időszakban nyíltan megbeszélhessük az éjszakai félelmeket, és segítsünk megoldást találni a kicsi problémájára.
Caroline fia elképedve hallgatta anyukája meséit a szörnyről, amely kislány korában az ágya alatt lakott, legalábbis ő úgy hitte! Caroline később megtudta, a kisfiú csupán azért tartotta ostobának a történetet, mert meg volt győződve róla, a szörnyek valójában a szekrényben laknak, nem pedig az ágy alatt!
 |
Fel a fejjel! Nem te vagy az egyetlen szülő, aki miután másra sem vágyik, csak hogy végre rendesen kialudhassa magát megengedi a kicsinek, hogy a nagy ágyban aludjon, majd amint a gyerek befészkeli magát az alvó hitves mellé gyorsan kisurran a szobából, és a lakás legtávolabbi kanapéján hajtja álomra a fejét!
A gyerekek gyakran okoznak meglepetést: néha a más kultúrák hiedelmeiről és rituáléiról hallottakat vagy tanultakat alkalmazzák a problémák megoldásánál.
Miután Mona és az anyukája megcsodált egy indián álomfogót, az anyuka elkészítette a tárgy parányi hasonmását, és a kislány ágyának fejtámlájára akasztotta, hogy elkergesse a rossz álmokat.
Egy tradicionális japánkertben tett látogatás során Nick szinte hallotta a fogaskerekek csikorgását kisfia fejében, amikor a gondnok megjegyezte, hogy a gonosz szellemek csak egyenes vonalban mozognak.
Apu, átfuthatok a cikcakkos hídon, hogy lerázzam a szörnyet, aki éjszaka üldözni szokott? kérdezte a kisfiú, majd hozzátette: Így nem tud elkapni!
| Ha visszatérő vagy nagyon rémisztő álmokról van szó, keressük fel a gyerekorvost! |
Caroline kisfiánál egy éjszakai pánikroham elnevezésű egészségügyi rendellenességet diagnosztizáltak, amely az orvosok szerint az agyhullámmintázatok változásaival áll összefüggésben. Az éjszakai pánikroham során a kisfiú magánkívül, félálomban sikoltozott és remegett, és nem ismerte meg Caroline-t. Bár sehogyan sem lehetett megnyugtatni, és csak akkor csillapodott le egy kicsit, ha egyedül hagyták, a szülők nem bírták tétlenül nézni a szenvedését. Caroline megkönnyebbülve hallotta, hogy a gyerekek nem is emlékeznek ezekre az epizódokra, és idővel teljesen kinövik a betegséget.
Az az őszinte magyarázat, hogy szörnyek márpedig nincsenek, általában csődöt mond, mert a gyerekek komolyan félnek; csak akkor tudunk segíteni rajtuk, ha osztozunk az érzelmeikben, nyitottak vagyunk a kommunikációra és megnyugvást biztosítunk nekik.
| Könyvajánló | |
A 25 éves gyerekek szüleinek szóló nevelési túlélőkalauz a gyakorlatban százszor kipróbált és működő tanácsokkal segít. Nemcsak az éjszakai félelmekről szól, hanem az evéssel, a játékkal és sok egyéb gyerekkori gond forrásával is foglalkozik. A praktikus könyvecske a kérdésekre egyszerű, jól értelmezhető válaszokkal szolgál, könnyed, humoros hangnemben segíti a szülőket. Stahl Judit ajánlásával Túlélőkalauz szülőknek. A nevelés titkai Kulinária Kiadó, 2006 A könyvről bővebbet itt tudhatsz meg » |
