Miért lett mégis császármetszés?

„Mindig császárral akartam szülni…

– kezdi történetét a fiatal orvosnő –, nem bonyolult a magyarázat: apám ortopédsebész volt, szülés körül oxigénhiányban károsodott gyerekekkel foglalkozott. Ötödéves voltam az egyetemen, mikor várandós lettem. Az ott tanultak nem győztek meg arról, hogy jobb a babának a hüvelyi szülés, féltettem, hogy elakad a csontos részben, és sérült lesz. A szülészeti tankönyvben a komplikációkról tízszer annyit írnak, mint a normális szülésről. A terhességem alatt nem mentem el úgy ultrahangkészülék mellett, hogy meg ne néztem vagy nézettem volna a gyerekem, olyan sérülékenynek éreztem ezt az egész folyamatot. Azt gondolom, hogy a szülés élménye az anyának fontosabb, a gyerek szempontjából elhanyagolható, sokkal lényegesebb, hogy biztonságban megszülessen. Akartam, hogy egy egész team legyen ott a szülésnél, és igenis „háborgassák” a gyerekem, nézzék meg a vércukrát, mindent tegyenek meg, hogy jól indulhasson az életbe. A mai napig is ilyen vagyok: biztos, ami biztos. Nem látom a császármetszés negatív hatását a gyerekemen, és az sem igaz, hogy azon a nyolc-tíz órán, amíg nem láthattam, megbukhat egy anya-gyerek kapcsolat! Az élet nem erről szól. Az anyaságért megdolgoztam, nem a szülés alatt, utána. Fantasztikus, de pótolható a szülés élménye.

„Később kezdtem érezni a súlyát”

– Terhességem alatt minden rendben volt, kicsit nagynak tűnt a baba, de férjem családjában is mindenki nagy súllyal született, így nem aggódtam – meséli Gossányi Juli. – Az „egyszerű” szülés híve voltam, ki is akarná másképp? Az orvosom felvetette, hogy ha mégsem sikerülne, „majd nyitunk máshol ajtót a kis emberkének”. Elengedtem a fülem mellett. Miután túlléptem a kiírt időpontot, naponta találkoztunk. Mindennap, de a hatodik reggelen különösen durván vizsgált meg, mintha direkt tágította volna a méhszájat. Délután éreztem, hogy itt az idő! Amikor beértünk, a szülésznő megállapította, hogy „nagyon jól ki vagyok tágulva”, állította, pár órán belül baba lesz. Kaptam beöntést, majd kaptam leszúrást, mert nem értem ki időben a vécére. Nemsokára beért az orvos, megerősítette, hogy nagyon jól állunk, mondta, hogy ad gyorsító injekciót: oxitocint. Nem értettem, minek, ha minden jól halad, de megnyugtatott, hogy ez jó lesz nekem és a babának, így természetesen nem tiltakoztam. Az injekció hatására azonban hirtelen elviselhetetlen fájásaim lettek. Mikor eltűnt a méhszáj, mondták, hogy nyomjak, próbáltam, de csak szenvedtem a meddő fájdalmakkal. Akkor még nem tudtam, csak a második gyerekem szülése mutatta meg, hogy fel lehet ismerni a kitolási ingert, de ha az nincs, akkor hiába nyomok. Az orvos ekkorra gondterhelt lett. Volt burokrepesztés, de nem hozott változást. Úgy döntött, ez nem mehet így tovább, túl nagyra nőtt a gyerek, ki kell venni. Negyvenöt percet vártunk, mire összegyűlt az orvoscsapat, közben a baba szívhangját nem hallgatta meg senki. A vajúdás leállt. A műtőben minden úgy történt, ahogy a sorozatban: ékszerek le, fertőtlenítés, gerincvelői fájdalomcsillapítás rossz helyre, majd újra, nem érzek semmit, csak felsőtestem ráng, és hopp: egy gyönyörűséges Soma! Nem voltam boldog, hogy megcsászároztak, de nem kerestem az okokat. Akkor kezdtem érezni a súlyát, mikor újra várandós lettem. Egyszerűen csak a kellő időt nem kaptam meg, az oxitocin fölborította a közös ritmusunkat. Másodszorra addig kutattam, míg találtam egy orvost, akivel hüvelyi úton megszülhettem a lányom.

Gossányi Juli

„Szüléspárti vagyok, de nem mindenáron”

– Mint a legtöbb kismama, én is nagyon készültem a szülésre – meséli Szandi, az ismert énekesnő. – Szerettem volna úgy átélni, mint nagyanyáink, érzéstelenítés nélkül. Az anyaságot is jó megélni, a szülést is szerettem volna. Ezért villámcsapásként ért a hír, hogy a babám nem nő megfelelően a pocakomban. Valószínűleg a méhlepény mondta fel a szolgálatot. Befektettek a kórházba, és mintha a Jóisten is azt üzente volna, hogy ennek a gyereknek meg kell születnie, beindultak a fájások. A CTG azonban romló szívhangokat mutatott, ezért azonnal megcsászároztak. A férjemmel is készültünk az élményre, de most nem volt időnk semmire, csak gyorsan elrebegtünk egy miatyánkot. Az első érzésem persze a szomorúság volt, de ha Blanka különben károsodással született volna, akkor jó, hogy így történt. Alig több mint másfél kilóval jött a világra, és egyből a koraszülött-osztályra került. Nagyon erőtlen volt, nem tudott szopni, de én azt gondoltam, anyatejjel kell táplálnom, mert ez a jó neki, ezért fejtem és féléves koráig csak anyatejet kapott. Igen rosszul esett, mikor az egyik televíziós magazinműsor úgy állította be a történteket, hogy én császárpárti vagyok. Ez nem igaz! Nem vagyok császárpárti, szüléspárti vagyok, de nem mindenáron. Nekem is el kellett fogadnom, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Lelkileg az volt a nehéz, hogy hónapokig tartó kórházi kezelésre készítettek. Szerencsére a kislányom nagyon stramm volt, ezért tizenhét nap után már hazamehettünk. Blanka után Domonkos is császárral született. Az orvosom féltett attól, hogy szétválik az előző műtét hege, és én is úgy gondoltam, menjünk biztosra. Soha nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha bármilyen problémával születik a fiam. De senki se higgye, hogy a császármetszéssel az ember megmenekül a fájdalomtól. Utána még hosszú hetekig eltart a fájdalom, hiszen ez egy komoly hasi műtét. Ráadásul számomra a többedik császár jobban fájt, mint az első. Csabuskánál, mivel ő a harmadik gyerek, már programozott császárra készültünk. A szülés azonban korábban beindult két nappal, ezért nagyon siettünk, hogy még időben beérjünk a kórházba. Számomra így is csodálatos élmény volt mind a három. Nem altattak, és éreztem magam körül a szeretetet. Hittem abban, hogy lesz majd tejem és tudok majd szoptatni, imádkoztam is ezért, és talán ennek köszönhető, hogy Csabuskát már tíz hónapos koráig szoptattam. Számomra az ő egészségük a legfontosabb, ezért nincs bennem hiányérzet. Szégyellném magam, ha így érezném, miközben itt van a három csodálatos, egészséges gyermekem.

Szandi

Út a műtőig, a pszichológus szemével

Varga Katalin, pszichológus

– Sokszor nem értik az emberek, miért fontos, hogy egy kisbaba lehetőleg ne császármetszéssel, hanem a természet adta úton jöjjön világra, ha erre mód van – mondja Varga Katalin, pszichológus. – Azért nem érdemes a szülést kihagyni, mert ez olyan, mintha a gyomorszondás táplálást választanánk ahelyett, hogy kiváló ételek ízeit kóstolgatnánk. Megdőlni látszik az a korábbi álláspont, hogy a kisbaba agykárosodása időben végzett császármetszéssel kivédhető. A jog azonban lassan mozdul, a bíróság még most is azt kérdezi az orvostól, ha sérült gyerek született, miért nem végezték el a császármetszést. Ebben a helyzetben teljesen érthető, ha a szülész a perek fenyegető légkörében a valóban szükségesnél gyakrabban folyamodik ehhez a technikához. A vajúdásnak ráadásul van egy olyan lélektani pillanata, amikor az anya úgy érzi, minden mindegy, csináljanak valamit, császározzák meg, csak legyen már vége. Ebben a szituációban a nő érzései és az orvos félelme – sajnos – összetalálkoznak, és ilyenkor nagyon könnyű a műtéti megoldást választani. Mivel egyre nő a császármetszések száma, egyre kevesebben élik át azt, hogy ezen a természetes krízisen túl lehet jutni. Ez azért baj, mert az orvosok is egyre ritkábban tapasztalják meg, és nem is tudják hitelesen közvetíteni, hogy érdemes a természetes megoldásra várni. Nemcsak a közvélemény, de a szülészeti szakma sem érzi annak a súlyát, milyen lélektani veszteségek érik ilyenkor az anyát és az újszülöttet. Hozzá kell tenni, a következmények nem végzetesek. Sok emlősállatnál tapasztalják az etológusok, hogy ha a szülést követő időszakban megzavarják az anya és kölyke együttlétét, akkor az anyák elutasítják kölykeiket. Az ember nincs ilyen mereven „programozva”, számunkra ilyenkor is kínálkozik megoldás. Ez az út azonban sokkal rögösebb. Mert az anya-gyerek kötődés a legolajozottabban természetes szülés után alakul ki.

A nők azért választják a kórházat, mert a szakértelemben bíznak. Már a várandósságuk alatt megtapasztalják, hogy belső érzéseiknél „fontosabbak” a külsődleges szempontok, a vizsgálati eredmények. A természet, a saját testük jelezéseit nem kell figyelembe venniük. A szülés módja már mindennek egyenes következménye. A vajúdás alatti utalások, az aggodalom légköre, egyetlen célzás a magzat egészségére elég ahhoz, hogy a császármetszést elfogadják. Utólag pedig már nem vizsgálja senki, milyen lépések vezettek idáig.



És amit a szülésznő tehet…

Nyulas Jolán, szülésznő

– A közelmúltban volt egy szülő nőm – meséli Nyulas Jolán, szülésznő –, akinek az előző szülésénél olyan súlyos gátrepedése volt, amelytől egy hónapig mozgásképtelen lett. Nagyon érezhető volt szülés közben a szorongása, mondogatta, hogy vegyük ki császárral a babát, a teste védekezett, nem haladt a szülés. Amint biztosítottam, hogy nem lesz baja a gátjának, átlendült, gátvédelemmel gyönyörűen megszült.

Nyulas Jolán szerencsésnek mondhatja magát, hogy olyan kórházban dolgozik, ahol nagyon átgondoltan döntenek a császármetszés mellett.

– Elsődleges az erős bizalmi, támogató kapcsolat kialakítása. A műtét megelőzésében a szülésznőnek összetett feladatai vannak – magyarázza. – Szülés előtt négy-öt alkalommal találkozunk, munkánk a részletes felvilágosításnál kezdődik, például a császármetszés után babát váró kismamákat a komplikációk ismertetésével együtt tájékoztatjuk, hogy választhatják a hüvelyi szülést is. Mindez azért is fontos, mert ha a vajúdó kiegyensúlyozott, annak megvan a biokémiai hozadéka: légzése, oxigénbevitele normális, ez a gyerek állapotára is pozitívan hat. Egész teste másképp működik annak, aki biztonságban érzi magát, hiszen a stresszhormonok alapvetően gátolják az örömhormonokat, és azoknak az anyagoknak a termelődését: a prosztaglandinét és az oxitocinét, amelyek előreviszik a szülést. Tehát pszichikailag az anyai pánik vezet legtöbbször műtéthez, ez elkerülhető a szülésznő segítségével. A pozitív megerősítés talán a legfontosabb. Jó praktika a pihentetés, ha az anya ki tudja használni a szüneteket, esetleg aludni is tud, sokkal nyugodtabb, erősebb utána. Az apákat be lehet vonni a támogatásba a masszázzsal, amelynek nem elhanyagolható a fájdalomcsökkentő hatása sem. Egy szülésznő barátnőm szokta mondani: akkor lesz biztosan császármetszés, ha már a bába is feladja. Persze ez túlzás, de van benne igazság.

dr. Endrődi Tamás, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház Szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője Az orvos szempontjai – pro és kontra „Minimális rizikóval jár” – Egészen más társadalmi és jogi környezetben élünk, mint húsz éve – vélekedik dr. Endrődi Tamás, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház Szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője. – Ezek a változások a császármetszések számának emelkedését idézték elő. Az utóbbi években bevezettük az „apás szülést”. Ha korábban egy szülő nő nehezen vajúdott, a szülészeti team ezt természetesnek vette. Ma a férj, szenvedő feleségét látva, gyakran kéri a szülés mihamarabbi befejezését. Ha a magzat vagy az anya egészsége károsodik, sokkal kisebb eséllyel lesz belőle bírósági ügy, ha az elvárásoknak megfelelően cselekszünk. Az a kérdés sokszor elhangzik „miért nem, vagy miért csak ilyen későn végezték a műtétet?”. Az, hogy „miért végeztek császármetszést?”, szinte soha. A szülésztársadalom tart a kártérítési perektől. Legtöbb esetben az orvos nem bizonyul vétkesnek, de mivel az eljárás több évig is eltarthat, nehéz helyzetbe kerül. A kártérítési igények nagysága uniós nagyságrendű, a jövedelmek messze nem. Szexuális szempontok is megjelentek, a nő félti a hüvelyét. Korszerű feltételek mellett a műtét minimális rizikóval jár. Amikor ma egy plasztikai sebésztől akár extrém beavatkozásokat is kérhetünk, miért ne kérhetne egy anya kellő felvilágosítás után császármetszést, ha az nem veszélyes a magzatra? Tapasztaljuk, hogy a nők egy része azért nem szeretne spontán szülni, mert egy korábbi rossz szülészeti emlék él benne, vagy egyszerűen fél a fájdalomtól. Osztályunkon emelkedő császármetszés mellett minimális a magzati károsodás, és az is elmondható, az anyák elégedettek. Csak a statisztika érdekében van-e értelme ragaszkodni a korábbi elveinkhez?

Prof. Dr. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosa

Az első császármetszés hatása

– Nem tudjuk, az anyák elégedettek-e császármetszés után – mondja Prof. Dr. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosa. – Erre vonatkozóan ugyanis egyáltalán nem állnak rendelkezésre adatok. Magam nagyon kevés olyan nővel találkozom, aki császármetszéssel szeretne szülni, úgy, hogy orvosi javallat nincs. Minden várandósnak tudnia kellene, hogy a szülés módja hatással van a saját maga és újszülöttje egészségére, és mindkét esetben a császármetszés valamivel nagyobb kockázattal jár. Műtét után hosszabb a gyógyulási idő, utána érzelmi és szoptatási nehézségek adódhatnak, és nem utolsósorban az első császármetszés hatással van az újabb terhesség és szülés kimenetelére is. Ilyenkor a kockázat valamennyivel tovább nő.



Gyakran tapasztalom, hogy a közvélemény, de a szülészek és a jogászok közül is sokan nem ismerik a legújabb kutatási eredményeket. Nem tudják, hogy a nemzetközi vizsgálati eredmények néha félrevezetőek, például a farfekvéses magzat szülési módja nem jelent egyet a császármetszéssel. Ha az anya spontán szeretne szülni és a feltételek adottak, akkor a szülő nő választását felvilágosítását követően el kell fogadni. Nem ismerik azokat az adatokat sem, hogy a magzati agykárosodások számát nem lehet csökkenteni a műtéti beavatkozással.

A császármetszések országos aránya 2006-ban megközelítette a harminc százalékot. A legmagasabb értéket Csornán (47%), a legalacsonyabbat Tapolcán (16%) mérték. 2003 óta egy százalékkal nő évente a műtétes születések száma.

Általában arról a felmérésről sem tudnak, hogy a CTG használata csak a császármetszések számának növekedését eredményezte, alkalmazásával sajnos, nem volt megelőzhető az esetek legnagyobb részében (90%-ban) az újszülöttkori agykárosodás. A legújabb kutatások szerint ugyanis a magzat oxigénhiányos állapota 90 százalékban már a várandósság alatt kialakul, és csak 5-10 százalékban tehető ezért felelőssé maga a szülés. Mégsem hibáztathatjuk az orvost, ha császármetszést végez rossz CTG-eredmény alapján, ugyanis a jelenlegi szakmai szabályok szerint az orvosnak eszerint kell döntenie. Ha a gép által mutatott értékek rosszak, az orvos felelősségre vonható.

A Nők Lapja eheti, 46-ik számában az Asztrológia, a Lelkünk Titkai és az Egészség rovatok is a császármetszéssel foglalkoznak! Keresd őket az újságárusoknál…

Még több az e heti Nők Lapjából: • Miért lett mégis császármetszés? » • Dráma a szülinapon » • Ha én lennék a férjem » • A Hottentotta Vénusz » • Szezonja a káposztának » • „Ő nem beteg baba, csak még vannak feladataink” » • Művésznapló: Horgas Eszter zenéről – szavakban »