Magyarországon hivatalosan a donor utazási költségeit és a munkából való kiesését kell megtéríteni. A feketepiacon azonban – amely már hazánkban is működik – a petesejt ára háromszázezer és egymillió forint között mozog, s ehhez még hozzáadódik a gyógyszerköltség. A magyar adományozókkal Fejős Éva beszélgetett.
Legális-e az ivarsejt-kereskedelem? – kérdezhetik. Nem, nem az. Sehol a világon. Ám van, ahol bizonyos fájdalomdíjat, költségtérítést előírnak a donor számára; ezzel szabályozzák a körülményeket, és próbálják megelőzni a feketepiac kialakulását.
De kinek van szüksége petesejtdonorra? Például annak a nőnek, akinél korán jelentkezett a menopauza, vagyis idő előtt, még fiatalon kimerült a petefészke, s petesejtjei nem alkalmasak a megtermékenyítésre.
„Egyes műtétek, hasüregi gyulladások szövődményei, daganatos betegségek, kemoterápiás kezelések járhatnak ezzel a következménnyel. Öröklődő kromoszóma-rendellenesség esetén, vagy több fogyatékos gyermek világrahozatala után pedig nagyobb az esélye a fejlődési rendellenességnek. Ilyenkor adományozott petesejtből lombikbébi-eljárással lehet létrehozni a terhességet”– mondja dr. Konc János, a Szent János Kórházban működő Budai Meddőségi Centrum vezető főorvosa.
Donort találni azonban nem könnyű. A petesejt-adományozás ugyanis a donor számára szövődményekkel járhat. Magyarországon donor csak 35 év alatti, egészséges nő lehet, aki már szült. Az adományozó számára veszélyt jelent a stimulálás során az úgynevezett petefészek-túlstimulációs szindróma, amelybe akár bele is lehet halni. Az altatás sem kockázatmentes, plusz a petesejt leszívása után minden ezredik esetben hasmetszést kell végezni a nem várt hasűri vérzés csillapítására. Ráadásul hosszú távú következményekkel is lehet számolni: a petefészekrák genezisében szerepelhet a – túl gyakori vagy hosszan tartó – petefészek-stimuláció is. Ez ugyan ritka, de fennáll a veszélye. Így talán már érthető, hogy csak nagyon kedves ismerősnek, közeli rokonnak adna petesejtet bárki is. Vagy anyagi érdekekből. Létezik immár „professzionális” donor is. És nem csupán Magyarországon.
„Amerikában Harmincezer dollárt is adtak volna a petesejtemért”
A ma 29 éves Kata (nevezzük így) korábban egy amerikai nagyvárosban tanult ösztöndíjjal, mellette mindenféle munkát elvállalt, hogy legyen zsebpénze.
„Így sem volt könnyű, mert a szüleim nem tudtak támogatni anyagilag – meséli. – Kint megismertem egy magyar lányt, ő ajánlott egy legális kereseti lehetőséget, amellyel már szerzett hatezer dollárt. Amikor rávilágított, hogy el tudnám adni a petesejtjeimet, furcsálltam, de végül megértettem a lényeget: mesterségesen, gyógyszerekkel többszörös peteérést hoznak létre nálam, majd leszívják a petesejtjeimet, és ezeket olyan meddő párok kapják meg, akiknek ez az utolsó esélyük a gyermekáldásra. A férj spermájával megtermékenyítik a petesejtet, majd beültetik a feleség méhébe. A születendő gyermek anyja jogi értelemben is az a nő, aki kapja a sejtet, aki kihordja a terhességet, és megszüli a gyereket. Az adományozás kint teljesen legális, s pénzt lehet keresni vele.
Amerikában a donor lehet ismeretlen, de a procedúra előtt meg is ismerkedhet a befogadó párral, ha úgy gondolja. Gyere, megmutatom az ügynökség honlapját, ahová először mentem” – keres rá az interneten egy címre. A honlapon szerepelnek az adományozás feltételei is. A cég kívánalmai szerint a donor legyen 20 és 30 év közötti, jó egészségi állapotú, lehetőség szerint magasan képzett (!), normál testsúlyú és magasságú, és álljon készen arra, hogy segítsen másoknak szülővé válni. Elég érdekes feltételek. Főleg az iskolázottság…
„Igen – mondja Kata -, de a leendő szülők a pénzükért nem akarnak zsákbamacskát venni. Azt ugyan nem írják le sem a honlapon, sem másutt, de több pénzt kaphatsz, ha szőke vagy, kék szemű és világos bőrű. Mert keresettebbek lesznek a petesejtjeid. Diszkrimináció ide vagy oda, ez az igazság”.
Kata kitöltött egy űrlapot, majd az első vizsgálatok (többek között AIDS-teszt, pszichológiai beszélgetés, hormon- és nőgyógyászati vizsgálat) és a megbeszélés után minden részletre kiterjedő szerződést kötöttek vele, amelyben a költségtérítést – vagyis a Kata számára kifizetendő összeget – hatezer dollárban szabták meg. Katának abba is bele kellett egyeznie, hogy a „fölöslegben maradó” petesejtjeit esetleg lefagyasszák, vagy más meddő pár kaphassa meg ezeket.
„Pár nap alatt teljesen kivizsgáltak, erre az időre fizették a hotelköltségemet, kaptam száz dollár napidíjat étkezésre. Aztán várakoztam… Mivel feltették a fotómat a honlapra, nem kellett sokáig várnom, egy pár kiválasztott donornak.”
A donort és a befogadót „szinkronizálni” kell, tehát Kata petefészkét gyógyszerrel többszörös peteérésre késztették, a leendő anyáét pedig a terhességre készítették elő. Katának két héten keresztül naponta be kellett adnia magának egy injekciót, és részt kellett vennie különféle vizsgálatokon. Végül eljött az idő, hogy leszívják a megérett petesejteket. Katának kilenc érett petesejtje volt.
„Nem fájt a beavatkozás, elaltattak, és nem sokkal később mehettem is haza. Úgy éreztem, könnyen kerestem pénzt. A hatezer dollárt az ügynökségtől kaptam meg – meséli. – Fél évvel később úgy gondoltam, még egyszer nekivágok, de ekkor már alaposabban tájékozódtam, és megtudtam, hogy bizonyos internetes oldalakon, hirdetésekben a párok maguk keresnek donort, és sokkal többet kínálnak, mint az alapítványok, ügynökségek. Egy hirdetés alapján találtam is egy házaspárt, akik tizenkétezer dollárt ajánlottak fel a petesejtért. Később láttam olyan hirdetőt is, aki fiatal, fehér, diplomás nőnek akár harmincezer dollárt is adott volna…”
Kata nem bánta meg, hogy így döntött, mert a pénzből beutazhatta egész Amerikát. „Segíteni is akartam, nem csupán a pénzért csináltam – teszi hozzá. – Ám nem kérdés: jól jött a zsebpénz-kiegészítés.” Amikor megkérdezem, nem félt-e attól, hogy valamilyen szövődmény miatt később esetleg nem lehet gyereke, azt feleli, mindenről részletesen felvilágosították, többek között arról is, hogy a szövődmények száma ezrelékben mérhető.
„Bár még számomra távoli a családalapítás, jó érzés, hogy valahol esetleg már szaladgál egy-két lurkó, aki genetikailag tőlem származik” – mondja mosolyogva.
„Az Amerikai Reprodukciós Társaság etikai bizottsága szabályozza, hogy mennyi kompenzáció fizethető ki az Egyesült Államokban egy petesejtdonornak – magyarázza dr. Konc János. – Ennek lényege, hogy a kieső munkaidőért, a kényelmetlenségekért, a kellemetlenségekért, a stimulációért és a petesejtleszívásért körülbelül ötezer dollár »fájdalomdíj« jár – de ez az összeg nem haladhatja meg a tízezer dollárt. Jogosnak tartom ezt a korlátozást, de azt is, hogy kompenzálják a donornak, hogy vállalja a procedúrát. Amerikában külön erre alakult szervezetek vannak – bár az említett eset azt is jelzi, hogy ott is működik feketepiac -, ezek segítenek a donornak és a befogadónak egymásra találni, és pénz csak rajtuk keresztül cserélhet(ne) gazdát.”
Bővebben a témáról a Nők Lapja Évszakok nyári számában olvashatsz!
