Emlékszem, mennyire örültünk, amikor – 2005-ben – a Nők Lapja „elintézte”, hogy módosítsák a korábban hatályos törvényt, és legálisan kaphassanak petesejtet azok a meddő nők, akik azért nem eshettek teherbe, mert saját petesejtjükből ez nem következhetett be. Biztosan számos „Nők Lapja-baba” született e törvénymódosítás hatására – de a siker nem teljes. Az adományozók körét ugyanis csak a közvetlen rokonokra szűkítették, de azokon a meddő nőkön, akiknek nincs fiatal (35 év alatti), egészséges, már szült, közeli nőrokonuk, nem segít a törvény. Sőt…
 |
| dr. Horváth István ügyvéd |
Három éve véleményt kértünk a törvénymódosítási javaslatról dr. Horváth István ügyvédtől. Ő azt nyilatkozta akkor: A kört azért vonják ilyen szűkre, hogy ne lehessen a sejtekkel kereskedni. Az ügyvéd feltette a már-már költői kérdést: melyik az erősebb érdek: az, hogy ne merülhessen fel korrupció lehetősége – vagy az, hogy minél több meddő párnak megadja a törvény a lehetőséget a gyermekáldásra?
Ma már tudjuk: a szabályozás azt mondja ki, hogy csak a rokoni körből kerülhet ki az „ismert” donor – anonim, tehát a névtelenségbe burkolózó adományozó továbbra is jelentkezhetne. Igen ám, de ki az, aki önzetlenül, ismeretlenül petesejtet ajánlana bárkinek? Hiszen a folyamat az adományozó részére is veszélyes, gyógyszerekkel érnek el nála többszörös peteérést, rendszeresen kontrollokra kell járnia, altatásban szívják le a petesejteket (és ez sem teljesen veszélytelen beavatkozás), ráadásul a gyógyszerköltség meghaladja a százezer forintot, és az illető napokra kiesik a munkából. Így persze értjük, miért nem adományoz senki sem névtelenül, és miért tartják a meddő párok hallatlanul önfeláldozó cselekedetnek, ha valaki hajlandó nekik petesejtet adni. És az is érthető, ha nem találnak donort a rokoni körben – és csak kevesen találnak, hiszen hazánk nem a nagycsaládosok országa, sok az egyke, aki még az unokatestvérei között sem talál donornak alkalmas nőt -, akkor bármit megtennének, hogy máshol, máshogyan találjanak, legalább az esélyét megteremtve annak, hogy saját gyerekük születhessen.
„Ingyen segített a barátnőm”
Írtam már egyszer K. Dóráról, de idézzük fel együtt a történetét! Dórát tízéves korában daganatos betegséggel kezelték, és bár szerencsére meggyógyult, a kemoterápia hatásai miatt arra esélye sem lehetett, hogy saját petesejtből gyereke szülessen. Dóra ma harmincnyolc éves, és két kicsi gyermek édesanyja. Párjával a nemes cél érdekében megkerülték a törvényt.
– A betegségem óta tudtam, hogy nem lehet gyerekem – mesélte első gyereke születése után Dóra. – A nőgyógyászom felvetette, hogy anyává válhatnék, ha valakitől kapnék petesejtet. Először a családban próbálkoztunk, de nem találtam senkit, az unokahúgom megfelelt volna a feltételeknek, de elzárkózott, félt a beavatkozástól, és nem tartotta elveivel összhangban lévőnek a petesejt-adományozást. Később az interneten találtunk egy lányt, aki vállalta volna az adományozást, ha fizetünk neki kétszázötvenezer forintot (ez egyhavi fizetése, és majdnem egy hónapra esett volna ki a munkából), de egyrészt még nem szült, és ez kizáró ok, másrészt megijedt, amikor megtudta, hogy milyen kezelésen kell átmennie. Úgy éreztem, sosem fogok adományozót találni. Aztán egy délután szólt a kolléganőm, Éva: menjünk el kávézni. Bejelentette: megbeszélte a férjével, hogy segít rajtam. Nem is gondoltam erre a lányra, hiszen mindig némi távolságtartással kezelt. És ennek ellenére: eljött a klinikára, szorgalmasan szurkálta magát az injekcióval, és amikor eljött a nagy nap, amikor leszívták tőle a sejteket, a férjeink is ott drukkoltak a klinikán!
Dóra akkor mégsem járt szerencsével. Kolléganőjének összesen három ép, szép petesejtje érett meg. Ezeket megtermékenyítették Dóra férjének spermiumaival, majd Dóra méhébe beültették az embriókat – de nem tapadtak meg a méhben. A kolléganője vállalta a következő stimulációt is, és Dóra ennek köszönhetően életet adhatott egy kisfiúnak. Maradt még három lefagyasztott embriójuk, és tavaly ezeket is felhasználták… és kislányuk született.
Dóra azt mondja, nincs szó, amellyel kifejezhetné, mit érez a barátnője iránt. Ha fizetniük kellett volna, zokszó nélkül megteszik – csakhogy a barátaik a gyógyszerköltségen kívül semmi pénzt vagy ajándékot nem fogadtak el.
– Meggyőződésem, ha nem lenne ez az értelmetlenül szigorú törvény, és nem zárná ki a barátnőket, kolléganőket, közeli ismerősöket az adományozók köréből, akkor sokkal több rászoruló nő kaphatna petesejtet, és az orvosoknak sem kellene félniük a törvénykezés szigorától. Aki igazán vágyik gyerekre, és csak mástól kaphat petesejtet, úgyis megtalálja a kiskapukat. Találkoztam az intézetben egy negyvenöt év körüli párral – balesetben elvesztették az egyetlen gyereküket, és mindent megtettek volna, hogy lehessen még egy gyermekük. Azt mondták nekem, hogy addig nem adják fel, amíg nem találnak donort, ha kell, fizetnek érte, ha kell, olyan országba mennek, ahol ezt a problémát is komolyan veszik.
„Ha kell, fizetek érte!”
Harminckilenc éves beszélgetőtársam, Erika évekkel ezelőtt korai klimaxba jutott – nem tudni, miért -, ez az oka, hogy hiába próbálkoztak a férjével, nem esett teherbe. Orvosa megmondta neki: csak adományozott petesejtből van esélye a gyerekszülésre.
– Az orvos mondta, keressek donort a családban, de nincsen! – mondja indulatosan Erika. – Nincs testvérem, a férjemnek csak öccse van, a legfiatalabb unokanővérem harminchét éves. Így végül a baráti körömhöz fordultam, és az egyik – kétgyerekes – harmincnégy éves barátnőm azt mondta, ő szívesen segít. Elmentünk az orvosomhoz, ott bevallottuk, hogy barátnők vagyunk, és az orvos mondta: a törvény szerint ez nem legális, nem is mondhattuk volna előtte, ő meg sem hallotta, hogy nincs közöttünk rokoni szál… Ettől a barátnőm nagyon megijedt és visszalépett. Azt mondta, a stimulálást, a tortúrát vállalná, de azt már nem, hogy törvényt is sértsünk. Hiába mondtam neki, hogy nem fognak nyomozni utánunk… – kesereg. – Úgyhogy most ott tartunk a férjemmel, hogy donort keresünk, idegent, és fizetnénk neki, amennyit csak kér, és amennyire csak képesek vagyunk… Tudom, hogy nem legális, de nincs más lehetőségünk! Ez lenne az utolsó esélyünk arra, hogy egyszer majd a kezünkben tarthassuk a gyerekünket…
Álszemérmes törvény: nem véd, hanem kirekeszt
– Sajnos, ez egy álszemérmes törvény: az ivarsejtekkel való üzletelést akarja kizárni, de ezzel beszűkítették a lehetőségeket, hiszen tudomásul kell venni: sajnos, Magyarországon nem jellemzőek a nagycsaládok, a rászoruló nők többségének nincs a rokoni körében olyan nő, aki megfelelő donor lenne – magyarázza dr. Konc János, a Budai Meddőségi Centrum vezető főorvosa. – Amint az Erika történetében olvasható, a törvény ráadásul a hazugságnak is teret ad, mert természetesen egyik orvos sem nyomozó, és nem is várható el tőle, hogy lenyomozza, ellenőrizze a nála megjelent befogadó és a donor rokoni kapcsolatát. Ha azonban valaki legálisan felkérhetné valamelyik barátnőjét vagy kolléganőjét az adományozásra, akkor vélhetően csak a ténylegesen felmerülő költségeket (gyógyszerköltség, munkából kiesett napok) kellene kifizetnie, és nem kellene pénzt ajánlania az ivarsejtért – ami köztudottan törvényellenes. De sajnos, már hazánkban is létrejött a petesejt-feketepiac, pontosan azért, mert a törvény ennyire beszűkítette a meddő párok lehetőségeit, és kizárta a petesejthez jutás lehetőségéből azokat, akiknek nincs olyan rokonuk, aki segíthetne rajtuk.
Persze lehetne ezt a kérdést a törvényhozás szintjén is boncolgatni. Talán az is közelebb vinne a megoldáshoz, ha valamelyik érintett beadvánnyal fordulna az Alkotmánybírósághoz, arra hivatkozva, hogy a törvény nem biztosítja az egyenlőséget mindenki számára, hiszen kizárja ebből a lehetőségből azokat a meddő nőket, akiknek nincs olyan rokonuk, akitől petesejtet kaphatnának. De vannak másféle lehetőségek is… törvényesek és törvényen kívüliek. Jövő héten ezekkel folytatom. És bekukucskálok a petesejt-piacra…
 Még több az e heti Nők Lapjából: • Az ízesített olajok világa » |
