Minden anya rémálma, hogy egyszer nehogy az ő gyereke legyen az, akire ilyen megkövülten bámulnak. Akin a sértést megtorolják, és aztán persze az anyját is elővegyék. Milyen szülő az ilyen, aki erre neveli a gyerekét!
Pedig kevéssé valószínű, hogy bárkinek is eszébe jutna ilyet tanítani. Magunk döbbenünk meg a legjobban, amikor a gyerekünk megharap egy másikat. De miként tudjuk elérni, hogy soha többé ne tegyen ilyet?
Furcsa, hogy a harapás az agressziónak az a fajtája, amitől a legtöbb szülő fél. Pedig ha a gyerek nehéz, éles tárgyakat hajigál, rugdos, sokkal veszélyesebb, mégis, a harapás egy másik kategória. Ennek az az oka, hogy a harapás nemcsak a testet, hanem az érzelmeket is megsebzi, terrorizálja az áldozatot és megfélemlíti a szülőket. A harapós gyereket a legtöbb helyen kitiltják, kiközösítik, emiatt a szülőt is kirekesztik, megbélyegzik.
| Kapcsolódó fórumok: |
Azonnal cselekedjünk!
Sok oka lehet, és ezek különböznek egy nyolc-tíz hónapos vagy egy hároméves gyerek esetében. Lehet, hogy a kicsi csak a másikat szeretné jobban megismerni (hasonlóan az ízleléshez, evéshez és beszédhez). Védekezési mód (a fogak minden fiatal emlős fegyverei), hiszen a gyerek nem tudja ösztönösen, hogy harapni nem szabad. A gyerek egyszerűen nem érzi jól magát, és ilyen helyzetben harap a másikba. És előfordulhat, hogy teljesen ok nélkül támad.
Mielőtt azonban elmélyednénk az okok kiderítésében, a legfontosabb, hogy azonnal megértessük a gyerekkel: ez nem helyénvaló. Ezt úgy taníthatjuk meg neki, hogy határozott „nem harapunk” felszólítással eltávolítjuk a gyereket. Nem kell megértenie, hogy miért nem szabad, elég, ha azt megérti, hogy nem szabad. Ilyenkor érdemes a helyszínt is elhagyni (már ha nem otthon harapott meg minket a gyerek), ezzel még jobban nyomatékosítva, hogy rossz dolgot művelt.
Visszaharapni?
Nehéz lesz úgy elmagyarázni a gyereknek, hogy ne legyen erőszakos, ha a magunk büntetése sem más, mint egy erőszakos tett, a visszaharapás. Hogyan is érthetné meg, hogy a harapás csak a felnőttnek megengedett? Ha azt akarjuk elérni, hogy a gyerek ne legyen agresszív, akkor tudnia kell, hogy soha, senkinek nem szabad megharapnia a másikat. Sem otthon, sem a bölcsődében, óvodában. Az erőszakos büntetés még erőszakosabbá teheti a kicsit, de az sem jó megoldás, hogy arra biztatjuk, hogy valamin – párnán, ajtón, babán – vezesse le a feszültségét. Az ártalmatlan erőfitogtatás is erőszak. Ezzel a módszerrel, mondjuk, elterelhetjük az eredeti áldozatról (lásd másik gyerek) a figyelmet, abban viszont megerősítjük a gyereket, hogy tettlegesen reagáljon, ha mérges, vagy ha megbántottnak érzi magát.
Elmúlik
A legtöbb gyermek számára a harapás egy szakasz, és ahogy a kifejezőeszköz-táruk fejlődik, válnak ők is egyre szociálisabbá, lesznek más eszközeik, hogy kommunikáljanak, vagy kifejezzék az érzelmeiket. Az agresszív viselkedés akkor marad abba, ha a felnőtt mindig és azonnal megállítja, figyelmet tanúsít a megbántott iránt, és megpróbálja mindkét fél érzéseit tekintetbe venni. Minden alkalommal azt kell benne erősíteni: nem harapunk, nem ütünk, nem rugdosunk, hanem megbeszéljük egymással.
