Az anyák többsége úgy indul neki a terhességnek, hogy igyekszik minél kevesebb kilót felszedni. Elvben. Mert ehhez egy ideig tartja is magát, aztán eljön a „na még ezt, ez még nem árthat” szakasz, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a kilók igencsak megszaporodtak a végére. Ekkor jön a következő elhatározás: „Ettől majd villámgyorsan megszabadulunk!” Persze nem esztétikus a rajtunk maradt zsírréteg, és az sem felemelő, hogy a szülés után a hasunk még napokig majdnem akkora, mintha gyermekünk még benne lenne. De előbb-utóbb mindenki meg tud szabadulni a kilóktól, csak muszáj betartani néhány szabályt, nehogy baj legyen.
Mindennek eljön a maga ideje
A szülés utáni regenerálódás legfontosabb időszaka az első 40 nap. Ebben az időszakban próbál a szervezetünk helyrerázódni: bezárul a méhszáj, csökken a méhtest, a kisebb repedések, sérülések begyógyulnak. Ennek ideje egyénfüggő: általában négy-hat hét. Nem véletlen, hogy a népi hagyományok is úgy tartották, hogy az anyákat 40 napig megérinteni sem szabad, teljes nyugalomra van szükségük. Ebben a másfél hónapban az anyának és a gyermekének gondoskodásra van szüksége, az persze már más kérdés, hogy van-e rá lehetőség, hogy mindezt meg is kapják. Ez a periódus azért is jelentős, mert a baba és az anya ekkor szoknak igazán össze: ráhangolódnak egymásra, megtanulják egymás rezzenéseit, az anya elsajátítja a szoptatás fortélyait, és beáll a napi ritmusuk. Ez az időszak tehát nem szabad, hogy a fogyásról szóljon. Nem ekkor kell a felesleges kilóktól megszabadulni, ennél sokkal fontosabb a nyugalom és a pihenés, hiszen mindennek eljön a maga ideje.
Az „ideális” súlyfelesleg
Ilyen nyilvánvalóan nem létezik, főleg annak nem, aki küzd vele. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyi az optimális hízás: a szakemberek szerint a 12 kg körüli az ideális, de nyilvánvalóan annak sem kell aggódnia, aki pár kilóval többet szed fel. Az persze már jelenthet problémát, ha 20-30 kiló jön fel a kilenc hónap alatt. Az biztos, hogy már a szüléssel minimum 6-8 kiló távozik rólunk, hiszen nagyjából ennyit tesz ki a baba, a magzatvíz, a méhlepény és a szülés során távozó verejték. Az első szülő anyák általában meglepődnek, hogy közvetlenül a szülés után a has mérete lényegesen nem különbözik a szülés előtti mérettől. Mint mindenhez, ehhez is idő kell. A méh fokozatosan húzódik vissza, mérete egy héttel később már csak feleakkora, hat-nyolc hét elteltével pedig csaknem ugyanakkora lesz, mint eredetileg volt.
Fokozatosan minden helyreáll
Még ha előfordul is, hogy pár hét után úgy érezzük, mintha minden rendben lenne, és visszanyernénk régi energiánkat és formánkat, ügyelni kell arra, hogy a fokozatosság meglegyen. Miközben a méhizomzat mennyisége csökken, regenerálódik a méhnyálkahártya is, de attól nem szabad megijedni, hogy a lepény távozását követően a vérzés még nem marad abba, vagyis eltart egy darabig. Szakemberek szerint – és a gyakorlat is azt mutatja – a szülés alatt a hüvelyen és a gáton elszenvedett esetleges kisebb-nagyobb sérülések begyógyulásához körülbelül tíz napra van szükség.
Szex újra
Bár a nők többsége a szülés után jó darabig nem igazán kívánja a szexet, a hathetes szünet után elvben készen áll a szexuális életre. Az orgazmussal sem kell feltétlenül megvárni a gyermekágyi időszak „hivatalos” végét, hiszen az egyébként segíti a méh összehúzódását is. A közösüléssel ellenben a fertőzésveszély miatt a nyakcsatorna teljes bezáródásáig érdemes várni. Attól sem kell megijedni, ha a másfél hónap leteltével a kismama nem kívánja a nemi aktust. Ez főként a szoptató anyákkal fordul elő, a szoptatás alatti hormonális viszonyok ugyanis némileg csökkentik a libidót, de ez teljesen természetes.
Az nyilvánvaló, hogy a hat hét nem mindenre elég. A méhnyak és a hasüreg kilenc hónap alatt vált alkalmassá arra, hogy a gyermeket kihordjuk, így legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a mérete és a szöveti felépítése eredeti állapotba kerüljön. A méh- és a hasizomzat megnyúlt rostjai fokozatosan nyerik vissza régi tartásukat.
Mikor kezdjünk mozogni?
Erről megoszlanak a vélemények: a szakemberek szerint a hat hét mindenképpen a pihenés időszaka, de onnantól elvben a kismamák elkezdhetnek mozogni. De a másfél hónapot követően sem ajánlott az intenzív testmozgás. Az első három hónapban kerülni kell minden olyan mozgást vagy tevékenységet, amely haspréssel jár, tehát a cipekedést és az emelést is mellőzni kell. Törekedni kell arra is, hogy ne alakuljon ki székrekedés – ezen a megfelelő táplálkozás sokat segíthet –, mert akkor is igénybe vesszük a medencetájon lévő izmokat. Amire figyelni kell: intenzív hasizomtornába ne kezdjünk, mert pontosan az ellenkező hatást fogjuk kiváltani, vagyis ahelyett, hogy lapos hasat eredményezne, csak megterheli a szöveteket, és így hátráltatja a regenerálódást. Azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor és mivel érdemes a mozgást elkezdeni, még a szakemberek álláspontja sem egységes, de a gyermekágyat követően érdemes minél előbb, fokozatosan elkezdeni a hasfal és a medencetájék izmainak mozgatását. A szoptatás ideje alatt az intenzív sport kerülendő, mert a tej mennyisége csökkenhet.
Újra aktívan
Az aktív élet nem feltétlenül a mindennapos intenzív mozgást jelenti. A gyermekkel megváltozik az anyák élete, de ha jól szervezzük, és nem hagyjuk el magunkat, tudunk ugyanolyan sportos és mozgékony életet élni, mint azelőtt. Érdemes átgondolni, hogy milyen tevékenységet tudunk úgy is elvégezni, amihez a gyermeket is magunkkal vihetjük. Mert a gyerekkel bizony ki lehet – és ki is kell – mozdulni, legyen az akár sport, akár egy könnyű séta. A lényeg az, hogy nem kell lemondanunk a régi életünkről, mindössze át kell gondolnunk, és meg kell tudnunk szervezni, hogy mozgalmas, változatos elfoglaltságok is legyenek a napi programunkban.
Baráti beszélgetések
Nemcsak a fizikai, de a lelki regenerálódás is fontos, ennek pedig elengedhetetlen „kellékei” a barátok. Lényeges, hogy ne zárkózzunk be, ne száműzzük őket az életünkből, mert a jó kis beszélgetésekre és biztatásokra ilyenkor is szükség van, ha nem jobban. Főként az első szülők még rengeteg új dologgal találkoznak, a hormonok még sokszor „játszanak” az érzelmeinkkel, könnyebben keseredünk el – ilyenkor fokozottabb igény van a baráti csevejre és jó tanácsra, hogy kizökkentsenek minket a mindennapi rutinból.
