Tisztelt Ranschburg Jenő!
Bölcsődében dolgozó gondozónőként szeretném megértetni a szülőkkel, hogy a velük töltött időre is szüksége van a gyermeküknek. Sajnos a szülői hozzáállással elég sok problémánk van e téren. Egy konkrét példát említve:
Egy gyermekünk édesanyja otthon van gyeden a kis testvérrel. Többször kértük, hogy délután négy óráig legyen szíves érte jönni, hiszen nem dolgozik, és ebben a helyzetben (testvérszületés) ráadásul fokozottabban igényük van a gyermekeknek a szüleikre.
Persze jött a felháborodás és a számomra érthetetlen válaszok.
Csak egy autójuk van (az apukának), az anyuka nem fog BKV-val ideutazni (kerületen belül laknak, busszal öt megálló), és különben sem értik, mit számít az az egy óra, amivel később jönnek érte, eleget van otthon a gyermek. Más gyerek is bent van még (dolgozó szülők gyermekei), és nekünk meg ez a munkánk, mi is bent vagyunk.
A „szemük fénye” mindig az utoljára hazamenők között van, sokszor egyedül marad, előfordult, hogy egy órán keresztül.
Miután apuka érte jön (anyukával, kis testvérrel, autóval), a játszótérre mennek.
Tudom, milyen a bölcsődékről kialakított kép. Sokszor negatívan szemlélnek minket, nem ismerik el a szakmai tudásunkat, szinte gyermekmegőrzőként (ki)használnak minket. Sokan nem gondolják át, hogy itt gondozás (etetés, pelenkázás, tisztálkodás, altatás) és nevelés is zajlik.
A mai helyzetben, amikor a bölcsődék már 130%-os feltöltöttséggel üzemelnek, csak abba kellene belegondolniuk, hogy egy gyermek gondozása mennyi időt igényel. Ezt beszorozva 26 gyermekre, szinte hihetetlen, hogy mennyire jól tudunk gazdálkodni az idővel úgy, hogy nem megy a minőség rovására. De ennek megoldása a mi szakmai problémánk.
Ahhoz viszont kérném a segítségét, hogyan tudnánk meggyőzni az ilyen szülőket az efféle hozzáállással kapcsolatban.
Talán egy szakember véleményét, hogy miért van szüksége egy gyermeknek az otthoni környezetre napi több mint nyolcórai bölcsődei tartózkodás után, jobban elfogadnák, mint a mi magyarázatainkat.
Előre is köszönöm a válaszát!
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
Kedves Levélíró!
Mindenben egyetértek Önnel, kivéve a legfontosabb kérdést: nem hiszem, hogy a szülő, akinek módjában állna a gyereket korábban hazavinni, de ezt ennek ellenére nem teszi meg, megváltozna attól, hogy én (vagy bárki más) az otthon töltött idő fontosságáról írok. Azt tapasztaltam, hogy a szülő, aki őszintén ragaszkodik gyermekéhez, ebben a kérdésben nem szorul tanácsra: pontosan tudja, és amint teheti, megy (siet) a gyerekéért.
Persze azért ideírom: a jól felszerelt bölcsőde, amelyben odaadó és jól képzett gondozónők dolgoznak, megfelelő hely arra, hogy a két-három éves gyerekek fejlődését biztosítsa. Ennek ellenére: az ilyen korú gyerekek legfontosabb „háttere” a család és az otthon, amely azt a biztonságot, nyugalmat és önbizalmat teremti meg számára, amelynek birtokában élete további periódusaiban egészséges és harmonikus életvitelre alkalmassá válik. A két év körüli gyerekek számára semmi nem örömtelibb és hasznosabb, mint a szülőkkel békésen és játékosan együtt eltöltött idő.
