A várandósság időszaka különleges alkalom a kismamának arra, hogy egészen máshogy lássa és tapasztalja az őt körülvevő világot. A történések új színezetet és jelentőséget kapnak, hiszen már nemcsak a mamára, de a pocakjában fejlődő kisbabára is hatással vannak. A korábban jelentéktelennek tűnő dolgok fontossá válnak, figyelmet kapnak. Ez az időszak jó arra is, hogy az anyuka befelé figyeljen, megtapasztalja, mi milyen reakciókat válthat ki odabenn.
A várakozás izgalma mellett nem kevés türelmetlenség is van ilyenkor a kismamákban, szeretnék látni, ismerni azt a kis lényt, akinek életet adnak. Ám a találkozásig hátralévő időben is lenne mondandója a babának. A legfontosabbakat összegyűjtöttük.
1. Erősödöm, fejlődöm, mozgok, de mégsem vagyok éhes. Hogyan lehet, hogy nem eszem, mégsem éhezem?
A méhen belüli jóllétedről az anyukád gondoskodik, mindent megkapsz, amire a fejlődésedhez szükséged van. Anélkül növekedsz, hogy ennél. Ám táplálkozni táplálkozol, hisz a köldökzsinór minden fontos tápanyagot eljuttat hozzád. Olyan ez, mintha rá lennék csatlakoztatva egy mozgó energiaforrásra, amelyből bármikor feltöltődhetsz.
A méhen belül a baba az élete legnagyobb részét azzal tölti, hogy a magzatvízben manőverez, és a lehető legtöbb testhelyzetet kipróbál. A tápanyagokat, amelyek ehhez szükségesek, a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül az anyai vérből kapja.
2. Szent ég, mi ez a borzasztó íz? Ugye nem evett a mami megint fokhagymát?
Bizonyos táplálékok íze változtatás nélkül kerül a magzatvízbe, amelyben te lebegsz. Az elkövetkező időszakban képes leszel megismerni a különféle ízeket, és egy idő után már el is tudod különíteni azokat, amelyeket kellemesnek gondolsz, azoktól, amelyeket nem igazán szeretsz. Az ízek azonban még a születésed után is az életed részei maradnak, hiszen az anyatejjel ugyanúgy eljutnak hozzád az anyukád kedvenc fűszerei. Úgyhogy ne lepődj meg, a fokhagymával is lesz még dolgod!
Kimutatták, hogy azok a kismamák magzatai, akik ritkán esznek fűszeres ételeket, leginkább az édes ízeket kedvelik, és elutasítják az erőteljes fűszerezést. Ultrahanggal megfigyelték, hogy a magzat a fokhagymás „színezetű” magzatvízben grimaszokat vág, és élénk mozgással „tiltakozik”.
3. Van itt bent valami, amivel játszani lehet? Sokszor az ujjammal a számban alszom el, és amikor felébredek, még mindig ott van. Miért csinálom ezt, amikor semmilyen íze sincs, és éhes sem vagyok?
Mindent ki akarsz próbálni, fel akarsz fedezni. Ebben a „legkézenfekvőbb” tárgy a saját ujjad, hát ezzel ismerkedsz. Ez a dolog aztán a születésed után fontossá válik, hiszen így őrzöd a legősibb reflexet, a méhen kívüli túlélést meghatározó alapreflexet, a szopóreflexet. Így mire az anyukád mellére vagy egy cumisüveg közelébe kerülsz, már tudni fogod, mit kell tenned.
4. Furcsa reggelem volt, a mami hangja nagyon megváltozott, és az egész testét feszültség járta át. Már én is annyira féltem, hogy nem is tudtam visszaaludni.
Ahogy egyre többet értesz és érzékelsz a világból, anyukád hangulatváltozásai is egyre érzékenyebben érintenek. Amit reggel átéltél, az hétköznapi stressz volt, rossz hangulat, ilyen minden emberrel előfordul, nem kell megijedni tőle. A mamád is megnyugszik, a dühe is elpárolog, a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba.
Az ideges, feszült anyai szervezetben egy sor olyan kémiai anyag szabadul fel, amely először az anyai szervezetben, majd a véráramon keresztül a magzatvízbe jutva a magzatban is hasonló érzéseket, nyugtalanságot vált ki – ezért aztán a magzat hamar megérzi, ha valami nincs rendben a mamával.
5. Éppen boldogan úszkáltam, amikor csuda dolog történt! Hirtelen mintha egy függönyt húztak volna el, minden olyan világos lett körülöttem! Rúgtam egy nagyot, hogy talán valaki megmagyarázza, mi folyik itt, de nem történt semmi.
A méh falán beszűrődő fényt láttad. Ebben az élményben ritkán van részed, hiszen az időd nagy részét csukott szemmel töltöd. Egyébként pedig a hasfal rétegein át nehezen szűrődik át a fény, legfeljebb csak akkor, ha a mamád a hasát közvetlenül a napfény felé tartja.
A szemhéjak a terhesség 25. hete körül nyílnak ki, a magzat ekkor még nem lát, csak sötétben gyakorol. A mama hasfalán keresztülszűrődő fényt a 33. hét környékén érzékeli.
+1. Micsoda felfordulás! Mindenki ideges, és azt kiabálja: „Most nyomjon!” „Most ne nyomjon!” Megyek, kinézek, mi folyik itt. Ja, vagy úgy… Lehet, hogy mégsem megyek. Nem tudom, kinek az ötlete volt ez az akadályverseny, de kizárt, hogy kiférjek ezen a csövön! Fájni fog, anya? Anyaaaaaa!!!
Szívesen segítenénk többet is, de nem tudunk! Ezen a „pályán” neked kell egyedül átverekedned magad. Mi csak folyamatosan figyelünk, vigyázunk rád. Biztosan megrémültél, amikor elfolyt körülötted a folyadék, és a falak hirtelen kezdtek „beomlani”. Ez eggyel több ok, hogy igyekezz kifelé. Ami a fájdalmat illeti, nem tudjuk, mennyire fog fájni neked a születés. Nem emlékszünk rá. A jó hír az, hogy te sem fogsz.
Ha még többet szeretnél tudni a babád kérdéseiről, olvasd el az Amit a baba kérdezne című könyvet!
