Újra bepisil, újra cumiból akar inni, agresszív, a fejét veri a falba, folyamatosan nyafog, hisztizik, nem alszik jól, nem mer egyedül elaludni, szenvedélyesen szopja az ujját, rágja a körmét, retteg az idegenektől… A szorongás fenti tünetei közül egyik-másik a legtöbb gyereknél előfordul átmenetileg, aztán ahogy jött, úgy el is múlik, talán azért, mert magától megszűnik az ok, a gyerek érettebb lett, „kinőtte” a problémát, vagy mert a szülők ösztönösen tudják, hogyan kell támogatni a lelki békéjéből kibillent gyereket. Ám van, amikor nem múlik a baj, és komoly nyomozás szükséges ahhoz, hogy megtudjuk, mi zavarta meg a kicsi biztonságérzetét. Íme néhány példa és jó tanács.
Szeszélyes felnőttek
Ahhoz, hogy kisbabánk biztonságban érezze magát, tiszta, egyértelmű és következetes jelzésekre van szüksége: így tanulja meg lassan, mikor mire számíthat. Ha az őt körülvevő felnőttek kiszámíthatatlanok, szeszélyesek, elveszti a talajt a lába alól. Ha anya egyszer mézesmázos, máskor megközelíthetetlen, szinte észre sem veszi síró kisbabáját, majd egyszer csak elárasztja az érzelmeivel, akkor is, amikor a baba inkább egyedül játszana vagy pihenne, a gyerek teljesen összezavarodik. Ha az apa vagy a nagytesó tréfából megijeszti, vagy olyan vadul játszik vele, hogy az már nem vicces, hanem inkább félelmetes, a pici minden bizalma elvész. Sőt, egy idő múlva sajnos az önbizalma is: hiszen számára a felnőtt – akármilyen is – maga az isten: „Ha így bánik velem, biztosan megérdemlem!” Ennek legelkeserítőbb hozadéka, hogy éppen attól tart a kicsi, aki megnyugtathatná.
Így segíts! Gondolkodj el azon, mit élhet át a kisbaba ebben a helyzetben, nézd az ő szemével. Ha tudod magadról, hogy mindig is szeszélyes természetű voltál, próbálj úrrá lenni magadon, és a baba szükségleteit vedd figyelembe. Várd el ezt a kicsit körülvevő többi felnőttől is. Ha feszült, fenyegető élethelyzetben vagy, vagy nagyon sok teher nyomja a válladat, ezért ragadnak el az érzelmeid, kérj segítséget, hiszen az egész családnak fontos, hogy jobban érezd magad!
Betegség, kórház
Nagyon nagy teher a kisgyerek számára, ha rendszeresen fájdalmat él át, vagy betegsége korlátozza a megszokott mindennapi életében. Ha ezenfelül fájdalmas, kellemetlen vizsgálatokat kell átvészelnie, kórházba kerül, és a szüleit is nélkülöznie kell, ez komoly támadás az eddig kialakult biztonságérzet ellen.
Így segíts: Beszéld meg gyerekorvosoddal, hogyan csillapíthatnád a kicsi fájdalmát, hogyan javíthatnád a közérzetét. Maradj mellette, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legyen vele apa vagy más, akit nagyon szeret. Ne hagyd magad lerázni: a vizsgálatok, beavatkozások túlnyomó részénél a szülő részvétele többet segít, mint zavar. Mindig mondd el a picinek röviden, hogy mi fog vele történni. Ha te magad is pánikba esel a helyzettől, a gyerek még nehezebben viseli a megpróbáltatásokat. Ez esetben jobb, ha a nagyi vagy a párod fel tud váltani a nehezebb pillanatokban. Gyógyulás után még hetekig tarthat, mire lelkileg feldolgozza a történteket, lehet, hogy annyi testközelséget, törődést igényel, mint babakorában. Legyetek türelmesek, próbáljátok megadni neki, amit
