– Porosz elveket vallok liberális megközelítéssel. Nekem fontos a napirend és pár szabály, amelyektől akkor sem térünk el, ha piros hó esik. Nyilván azért van ez így, mert számomra ez valamiféle kiszámíthatóságot, biztonságot ad – mondja Jónap Rita, aki három kisgyermek édesanyja. – Egészen kicsi korukban kialakult, hogy mikor eszünk, mikor alszunk, mikor megyünk a játszótérre; hogy ételt csak akkor fogadhatnak el másoktól, ha megengedem; hogy az úttesten csak akkor mehetnek át, amikor szólok. Meggyőződésem, hogy az ésszerű szabályok nem korlátozzák, hanem segítik a gyerekeket.
Nevelési módszerek vs. attitűdök
A pszichológia nem igazán különböztet meg nevelési módszereket, a kérdés kapcsán inkább attitűdökről beszélhetünk.
– A nevelői attitűd, a nevelési stílus a gyermekhez való viszonyulás, a gyermek irányába mutatott viselkedés megszokott és rendszeresen alkalmazott módja, a szülő által alkalmazott nevelési elvek és módszerek összessége – mondja Lukics-Kiss Ildikó klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus.
A korlátozó szülő szabályokat hoz
Szakértőnk elmondása szerint a szülői magatartás alapvetően két dimenzió mentén írható le. Az egyik az ún. meleg-hideg dimenzió, amely a gyermek felé irányuló érzelmi viszonyulást jelenti. A meleg szülői magatartást a gyermeket szerető, elfogadó és megértő, gyermekközpontú viselkedés jellemzi. A szülő kielégíti a gyermek érzelmi szükségleteit, a gyermek közeledésére lehetőség szerint mindig pozitívan reagál. Sokat beszélget vele, tetteit és döntéseit megindokolja. Gyakran dicséri gyermekét, a helyes cselekedeteket pozitívan megerősíti, ritkán alkalmaz fizikai büntetést. A hideg szülői magatartás ennek ellenkezőjeként írható le. A másik dimenzió az ún. engedékenység-korlátozás dimenzió, amely a gyermek testi és lelki mozgási szabadságára, illetve korlátozására vonatkozik. A korlátozó szülő a gyermeket a legtöbb helyzetben szabályokkal veszi körül, melyeket merev következetességgel betartat, vagyis folyamatosan kontrollálja a gyermek viselkedését.
– Természetesen vannak olyan dolgok, amelyekben ők dönthetnek: hogy melyik pólót szeretnék felvenni, mit kérnek reggelire, kiket hívnak meg a zsúrjukra. Sportot is választhatnak, de az az egyezség, hogy amit választottak, azt egy évig csinálniuk kell.
Rita szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék: bármi is történjék, szeretik őket. Célja, hogy a gyerekek a családi körön kívül is, az óvodai, iskolai közösségben is megtalálják a helyüket.
A meleg-engedékeny szülő gyereke pozitívan fordul a világ felé
A két dimenzió kombinációja alapvetően négyféle szülői-nevelői attitűdöt eredményez. Meleg-engedékeny nevelői stílus esetén a gyermek érzelmi szükségletei kielégülnek: a gyermek sosem fordul hiába szüleihez sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel vagy problémáival, és sosem kételkedik abban, hogy szeretik őt. Emellett vannak szabályok és tilalmak, illetve ezek megszegése esetén feddések is, az engedékenység tehát nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A szabályok azonban nem merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, a cselekvés értéke pedig mindig a körülmények mérlegelése, alapos megbeszélés után dől el. Az a gyermek, aki ilyen légkörben nevelkedik, pozitívan fordul a világ felé: aktív, érdeklődő, barátságos, gondolkodása kreatív. Fontos tudni, hogy az ilyen gyerek időnként engedetlen és agresszív is, ennek oka a biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya, az, hogy a gyerek nem fél a következményektől. Ez az agresszió azonban megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik.
És ha túlságosan óvjuk?
Meleg-korlátozó nevelői attitűddel a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő jellemezhető. Itt a szülői szeretet, a melegség túlzott korlátozással társul. A szülő őszintén szereti gyermekét, ugyanakkor rendszerint kontrollálja a gyermek viselkedését, a széltől is próbálja megóvni, nem hagyja önállósodni. A nyílt agresszió szigorúan tiltott és büntetett. Így a gyermek a korlátozás miatt érzett, a szülők felé irányuló haragját, ellenséges érzéseit befelé fordítja, ami szorongáshoz vezet. Így ezek a gyerekek nem agresszívak, épp ellenkezőleg: legtöbbször igen szorongóak, jól tanulnak, és még akkor is jól viselkednek, ha a nevelő nincs is jelen. Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illemtudóak, kicsit visszahúzódóak, félszegek. Az önálló cselekvés, a döntések meghozatala nehézséget jelent számukra. A szülői szeretet, a melegség azonban rendszerint ellensúlyozza a korlátozás hatását, és megvéd a súlyos pszichés problémák kialakulásától.
A szülő közönye elutasítást válthat ki
Hideg-engedékeny nevelői stílus esetén a gyermek érzelmi szükségletei kielégítetlenek maradnak: a szülő a gyermekkel szemben ellenszenvet, ellenérzéseket táplál, nem törődik vele, elutasítja a gyermek közeledéseit. Emellett rendszerint közönyös, nemtörődöm módon engedékeny, és időnként – elsősorban önmaga igazolására – nyilvánosan is megbünteti a gyereket. A szülő felől megélt ellenszenv és elutasítás a gyermekből is ellenszenvet és elutasítást vált ki, ami agresszió formájában nyilvánul meg. A gyermek viselkedésében megjelenő nyílt agressziót a szülő túlzott engedékenysége, közönyössége nem gátolja, így az ilyen gyermek is agresszív, ez azonban már belső konfliktusokból származik. Az így felnövekvő gyermeknek serdülőkorra jellemzően rossz a kapcsolata a szülőkkel, nem fordul hozzájuk tanácsért, problémáit nem beszéli meg velük. Kapcsolati, kötődési igényét máshol próbálja kielégíteni, így könnyen sodródhat antiszociális csoportokba.
Korlátok között
Hideg-korlátozó nevelés esetén a gyermek érzelmi elutasítása erőteljes korlátokkal társul. A szülő elutasítására, ellenérzéseire a gyermek itt is ellenszenvvel és agresszióval reagál. Fontos kiemelni, hogy a szülői elutasítás gyakran rejtett formában nyilvánul meg: a szülő azt hangoztatja, mennyi mindent megtesz a gyermekért, miközben a gyermek érzelmi igényeit nem elégíti ki. Ettől a gyermek hálátlannak érzi magát, bűntudata lesz, érzelmi feszültséget él meg. Ugyanakkor a szülő a gyermek szabadságát erősen korlátozza, így a gyermekből az elutasítás mellett a korlátozás is agressziót vált ki. Az agressziót azonban az ilyen szülő bünteti, nem engedi kibontakozni. Így a feszültség és az agresszió befelé fordul, ennek következtében erőteljes szorongás, alacsony önértékelés, bizalomhiány, súlyos pszichés problémák alakulhatnak ki.
Előfordult már olyan is, hogy azt érezte, kudarcot vallott:
– Mindkét fiamnál belekerültünk az úgynevezett „rémes 2 éves” (terrible two) időszakba. A nagyobbik a játszótér réme volt, aki szembejött, megütötte, a kisebbikről pedig egyszerűen lepergett minden, úgy éreztem, nem találok rajta fogást. Szerencsére túljutottunk ezen a korszakon, de ehhez az is kellett, hogy megtanuljam, mindegyik gyerekem más. Ami legnagyobbnál beválik, azt módosítanom kell a középsőnél, a lányomnál pedig elfelejthetem, nála egészen máshonnan kell közelíteni – tette hozzá az anyuka.
A szakértő kiemeli, hogy szülőként fontos törekedni a gyermekek számára ideális meleg, szeretetteljes és kevéssé korlátozó, de nem közönyös nevelési stílus kialakítására, ez azonban nem pusztán döntés kérdése. A szülő személyisége jelentősen meghatározza, hogy a fenti két dimenzió mentén hol foglal helyet. A szülő személyisége tehát mindig átüt az erőszakoltan alkalmazott nevelői attitűdön, így viselkedése nem lesz hiteles, az ellentmondásból származó érzelmi feszültség pedig a gyermek számára is érezhető lesz. Éppen ezért először magunkat, személyiségünket kell olyanná formálnunk, amilyenné gyermekünket szeretnénk nevelni.
