- Néha olyan jó lenne egyedül lenni!
Az idejét sem tudod, mikor relaxáltál utoljára egy habos fürdőben anélkül, hogy egy: majdnem beleájultál a habokba, kettő: nem kellett folyton az órát lesned? Attól még nem vagy rossz anya, ha néha szeretnél magadra pár percet (órát) áldozni, amikor végre fontos lehetsz magadnak, és kiszakadhatsz az etetés-pelenkázás-szórakoztatás háromszögéből.
- Unom, hogy háztartási robot vagyok!
Ha a gyermeked születése előtt sem voltál az a kimondottan tüchtig típus, no és persze közel sem időztél ennyit otthon, a gyerek körüli rutinfeladatokat megfejelik a háztartási munkák, amelyeket tovább hatványoz, hogy szinte mindig adódnak újabb feladatok. Adj magadnak olyan napokat, amikor csak a legszükségesebbekkel foglalkozol, és kezedbe sem veszed a felmosófát, a porszívót vagy a fakanalat! - Imádom a gyerekem, de nem szeretek anya lenni!
A szülés nagy választóvonal, amelyet önfeladás, nagyobb anyagi és érzelmi függőség követ, így az anyává formálódáshoz is bátorság kell. Időnként elég lehet, ha felülbírálod a korábbi elképzeléseidet az anyaságról. Nyugtasson meg a tudat, hogy minél nagyobb a csemetéd, annál több olyan kalandban lesz részetek, amelyek a régi életednek is részei voltak. - Több segítségre lenne szükségem!
Sok kezdő anya hiúsági kérdést csinál abból, hogy segítség nélkül oldja meg feladatait, és kudarcként könyveli el, ha legyőzi a fáradtság vagy a teendők sokasága. Eközben minden tanácsadó könyv első tippje a hullafáradt mamáknak így kezdődik: „Kérj segítséget!” Igaz, ezt nem mindig egyszerű megoldani, ha éppen nem sorakozik a babázni vágyó rokonság. Életed párja vagy egy távoli gyermekimádó nagynéni azonban biztosan rávehető a „bébiszitterkedésre”, hogy végre behozhasd magad!
- Az alakom ráment a szülésre!
Erről egyedül te tehetsz, és semmiképpen sem a gyereked! Másrészt miért adnád fel? Ha már nem szoptatsz, bármikor belefoghatsz a kilók lefaragásába, persze addig sem baj, ha nem pilótakekszet falatozol szalonnával! - Az egyik gyerekemet jobban szeretem!
Ne aggódj, teljesen normális, hogy időnként hol az egyik, hol a másik csemetédet érzed közelebb magadhoz, hiszen felnőtt rokonaidat sem szereted egyformán! Ideje feltenned a kérdést: mi az, ami a másik gyermekedben idegennek hat számodra? Minél előbb zöld ágra vergődsz az érzéseiddel, annál hamarabb gondoskodhatsz arról, hogy minden gyermeked elegendő szeretetet és törődést kapjon. - Úgy érzem, nem szeret a gyerekem!
Minden anyukában megfogan ez a gondolat, akinek a gyereke újszülöttkorától sokat sír. Később akkor, ha túl agresszív, szófogadatlan lesz. Kerekedj felül a sértődöttségeden, és ne a kicsin vezesd le pillanatnyi csalódottságodat, inkább panaszkodd ki magad egy hozzád közel álló felnőttnek. - Olykor visszasírom a régi életem!
Hidd el, ezzel mindenki így van a sokadik kialvatlan órában, vagy legkésőbb akkor, amikor a hozzád képest végtelenül szabadnak tűnő szingli barátnők megérkeznek látogatóba. Ám megnyugtatunk: ők meg – titokban – arra a babaillatra és az otthon nyugalmára vágynak, amely neked megadatik.
- Nagyon nehezen válok el a gyerekemtől!
Szinte szorongsz a gondolattól, hogy méhed gyümölcse néhány órát távol töltsön tőled? Itt az ideje, hogy átgondold: milyen hiány van az életedben? Mire lenne szükséged? És mitől félsz egyáltalán? - Nekem sokkal rosszabb gyerekkor jutott!
Ha így is van, hidd el, az ilyen összehasonlítgatásnak semmi értelme. Gondolj bele, mennyire gyűlölted kamaszkorodban, amikor a szüleid a saját gyerekkoruk nehézségeivel traktáltak! Az önsajnálat a világ legfeleslegesebb érzése, és ugye nincs fontosabb annál, hogy a gyereked boldognak lásd? - Nem ilyen gyereket akartam!
Nehezen kezelhető a porontyod? Teljesen apás? Netán fiúcska lett, miközben te világéletedben lányt akartál? De hiszen tudod, hogy egy gyermek nem azért születik, hogy beteljesítse a szülei vágyait! Ő önálló kis lény, akiben rengeteg a csodálatos dolog. Elég, ha megfigyeled, mások – a nagyszülők, az apja, a barátnőid – mennyire szeretik őt. Minél inkább megérted a gyerekedet, annál könnyebb lesz a hátad mögött hagyni a csalódásra hajazó érzéseidet. És még egy szabály: a kritikus időszakokban kerüld el messzire azokat az anyukákat, akik az egekig magasztalják a saját kölküket, azt éreztetve, hogy a te gyereked a nyomukba sem érhet.
