„One big beer, please!” – és ezzel a mondattal apukám angoltudása véget is ér. Mégis elégedett, hiszen számára ez több, mint használható nyelvtudás: ez maga a túlélés egy nyaralás alkalmával. Azonban nem mindenki éri be ennyivel. Van, akinek a papír kell, de van, aki a munkahelyén szeretne érvényesülni. Nyelvet tanulni ma már sokféle módszerrel és számos helyen lehet. De vajon min múlik az, hogy tudjuk is használni a célnyelvet egy éles helyzetben?
Már-már közhely a szituáció: a Nyugatinál térképet szorongató turista szeretné megtudni, merre találja a Váci utcát. Megszólít két lányt, akik vihogva elmennek mellette. A következő delikvens egy idős néni, aki lelkesen mutogat, magyaráz, csak hát éppen magyarul teszi mindezt. A harmadik kiválasztott egy öltönyös úriember. Útbaigazítja a srácot, aki ekkorra viszont már minden bizodalmát elvesztette nyelvtudásunkban. Megsajnálom, és én is elmagyarázom neki, amit szeretne tudni. Most, hogy már ketten is ugyanazt mondtuk, el is indul. A jó irányba. Mert ez sem mellékes.
A Tilos Rádió esete
Hol kezdődik a használható nyelvtudás, és hol ér véget a tanulás? A Tilos Rádió és a Nemzetközi Média– és Hírközlési Hatóság Ice-T obszcén dalszövege kapcsán életre kelt harcának egyik állomása volt, amikor egy, az interneten is megtalálható levélben a hatóság arra hívta föl a rádió figyelmét, hogy a „középfokú, vagy annál magasabb szintű nyelvvizsgával rendelkezők száma megnégyszereződött az elmúlt évtizedben”. Ezt akár utalásként is értelmezhetjük arra vonatkozólag, hogy bizony jó sokan érthették a lírainak cseppet sem mondható dalszöveget. De vajon tényleg megértették? Mert az, hogy valakinek papírja van arról, hogy tud angolul, tényleg tud is? Vajon a sikeres nyelvvizsga magában foglalja a nyelvtudást is? Létezik az, hogy sokan egy turistát sem tudnának körbevezetni Pesten, de nyelvvizsgájuknak köszönhetően feltételezhetően értik ezt a dalszöveget?
„Ma már világszínvonalú a magyar nyelvvizsgarendszer”
Minderről Légrádi Tamást, a Tudomány Nyelviskola igazgatója és a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) korábbi elnökét is megkérdeztük, aki „egyáltalán nincs kétségbe esve” a mai nyelvvizsgákat illetően. Míg a nyolcvanas–kilencvenes években inkább hobbiból tanultak az emberek nyelveket, ma már céltudatosabban, a rohanó világ elvárásainak megfelelően állunk ehhez a kérdéshez is. Papír kell, nyelvvizsga kell, nyelvet tudni kell. „Úgy vélem, sokkal jobb a mai nyelvvizsgahelyzet, mint akár csak 4-5 éve, amikor még voltak olyan vizsgák is, amelyek középfokú bizonyítványt adtak, de tulajdonképpen alapfoknak felelt meg a követelményük. Ezek egész egyszerűen rosszul voltak kalibrálva, de a hibákat kiküszöbölték, és ennek eredményeként ma már világszínvonalú a magyar nyelvvizsgarendszer” – mondja Légrádi Tamás.
Az igazgató ugyanakkor azt is hozzátette, hogy mint minden „papíralapú” dolog, a nyelvvizsga is túldimenzionált hazánkban, holott a munkáltatókat leginkább az érdekli, hogy miképp tudjuk használni az adott nyelvet, és nem az, hogy hány sikeres vizsgát tudunk felmutatni. A használható nyelvtudás kulcsa a kommunikáció, ami nem azt jelenti, hogy nem kell tudni a nyelvtani szabályokat.
„A nyelvtudás nem olyan, mint a biciklizés”
Egészen kisgyerekkorban érdemes elkezdeni a kommunikációs készségek fejlesztését, és nem feltétlenül idegen nyelven. „A nyelviskolánkban már létezik olyan, gyerekek részére készült program, ahol kreativitást, kommunikációs képességet, magabiztosságot és kritikai gondolkodást is fejlesztünk. Az órák magyar nyelven zajlanak, hiszen ezen készségek elsajátítása nemcsak a használható nyelvtudás kulcsát képezik, hanem az élet minden területén kamatozik majd a gyereknek” – fejti ki véleményét a nyelviskola igazgatója, aki több mint húszéves tapasztalattal rendelkezik a nyelvoktatás területén.
Egy 2005-ben, a NYESZE keretein belül 1000 fős, reprezentatív mintán végzett felmérés kapcsán azt vizsgálták, hogy hogyan korrelál az abban az időben jelen lévő nyelvtudás a korábban megszerzett vizsga szintjével. Ennek eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy a résztvevők zöme egy szinttel lejjebb teljesített. „A nyelvtudás nem egyenlő azzal, hogy sikeres nyelvvizsgát teszünk. Ez nem olyan, mint a biciklizés, amit nem lehet elfelejteni, igenis megkopik, felejtünk, és 2-3 perces gyakorlással nem jön vissza minden” – figyelmeztet a szakember.
Lazult a szint
Természetesen az állami oktatásban is számos diák sajátít el idegen nyelveket, sokan akár több vizsgával a zsebükben távoznak az iskolapadból. – A mai, kompetenciaalapú oktatás célja az, hogy használható nyelvtudást adjon. A gyerekek kifejezésre tudják juttatni mondanivalójukat – mondja egy jó nevű budapesti gimnázium angolnyelv-tanára, Klára. – Igyekszünk bizonyos készségeket átadni számukra, de véleményem szerint a készséget nem lehet megtanítani. Harminc éve vagyok a pályán, láttam már elég módszert és gyereket ahhoz, hogy azt mondjam: a nyelvtanulás elején fontosabbak a biztos nyelvtani alapok, mint a kommunikáció, mert a tanuló jobban tud építkezni utána. A kommunikatív oktatás segítségével elboldogulhat a diák, ez nem kétséges, csakhogy ez egy alacsony szintű nyelvtudást eredményez, amit az esetlegesen rögzült hibák miatt már nehezebb lesz fejleszteni – teszi hozzá a tanárnő. Az egyébként nyelvvizsgáztatással is foglalkozó tanárnő elmondása szerint nem csak a nyelvtudás, hanem a nyelvvizsgák színvonala is sokat esett az elmúlt években. A szituációs gyakorlatokban eddig alkalmazott, minőségi témákban sok vizsgázó nem áll helyt, hiszen életkoruk sem megfelelő egy adott téma kifejtéséhez. – Ma már sokkal több középiskolás gyerek teszi le a középfokot, mint tíz éve. Ez azt eredményezi, hogy lazult a szint, és a felsőfok lett az, ami hajdanán a középfokot jelentette. Sokan nyelviskolákban, gyorstalpalókon készülnek föl a vizsgára, tréningszerűen bebiflázzák a szókapcsolatokat, szófordulatokat, és azt hiszik, hogy a papírral a kezükben majd megállják a helyüket. Sajnos nem így van, hiszen a való életben ennél sokkal többre van szükség! – emeli ki a pedagógus.
Mit mondanak a diákok?
Blanka (29)
„Számomra a használható nyelvtudás azt jelenti, hogy tudok beszélni, írni és olvasni az adott nyelven.”
Médea (35)
„A mai gyerekeknek már sokkal könnyebb. Játékosan, kiscsoportos oktatás keretein belül egyhamar elsajátítanak olyan dolgokat, amikkel mi hetekig küzdünk.”
Zita (20)
„A nyelvvizsgára fel lehet úgy készülni, hogy bemagolod a tételeket, de az nem biztos, hogy élesben is tudsz kommunikálni.”
Dorottya (19)
„Készültünk a vizsgára olyan anyagból is, amit alapjáraton nem tanultunk volna meg. Viszont ha nem használjuk azt a szókincset, amit összeszedtünk, akkor pár év múlva megkopik a tudásunk.”
Zsuzsi (19)
„Én a pontért tettem le a felsőfokút, a közepet meg anno csak azért, hogy legyen egy nyelvvizsgám. Most már tudom, hogy nem a papír a lényeg, hanem hogy valóban tudok-e angolul beszélni vagy sem.”
