– Tíz éve kezdődtek a megpróbáltatásaink. Az új párommal szerettünk volna közös gyermeket, de hiába próbálkoztunk, csak nem jött a baba. Mivel spontán nem sikerült teherbe esnem, elmentünk orvoshoz, aki többféle problémát is talált, és a lombikprogramot javasolta. Először egy nagy magánintézetben voltunk, de két sikertelen beültetés után egy kisebb magánintézményhez fordultunk. Ott sem sikerült a lombikprogram, úgyhogy egy állami kórházba kezdtünk járni. Hét év alatt összesen 14 sikertelen beültetésem volt, három különböző intézményben. Ebből az állam persze csak ötöt finanszírozott, a többit mi álltuk. Anyagilag is, de sokkal inkább lelkileg nagyon megviseltek azok az évek.
Zsuzsa 45 évesen, 10 év sikertelen próbálkozás után adott életet kisfiának. Most egy csodaszép, 10 hónapos kisfiú csüng a nyakában, akire hihetetlenül büszke. Korábban már született két fia, de minden vágya volt, hogy új kapcsolatának is szülessen gyümölcse. Története erőt adhat sorstársainak, ezért is osztotta meg velünk azt… Teljes nevét és a fotózást azonban nem vállalta, mert ahogyan ő mondja, itthon még mindig furcsán tekintenek a lombikbabákra, mintha nem lennének ugyanolyan teljes értékű és egészséges babák, mint a többi csöppség.
– Tény, hogy 45 év felett rendkívül nehéz terhességet létrehozni, de nem lehetetlen! Az 5 százalék is esély, ha a páciens úgy érzi, hogy ő igenis bele szeretne tartozni ebbe az 5 százalékba, akkor meg kell neki adni az esélyt. De a legfontosabb, hogy ez az ő döntése legyen – mondja dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosa.
A csodáért, minden áron!
– Időközben kiderült, hogy van két kis miómám, ami megnehezíti a teherbeesést, ezért megműttetem magam. Ekkor már 43 éves voltam, és sajnos az operáció utáni újabb beültetés sem járt sikerrel. De ami még rosszabb, addigra kedvesemmel a kapcsolatunk is megromlott. Nagyon el voltam keseredve. Az összes körülmény miatt már hajszál híján feladtam az egészet. Az volt a szerencsém, hogy az egyik barátnőm a tudtomon kívül bejelentett dr. Vereczkey Attilához, és mivel sem a barátnőmet, sem a főorvos urat nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, így elmentem a megbeszélt konzultációra. A vizsgálaton aztán megállapították, hogy további 6 miómám van, ráadásul ezek 4-5 centisek. Azt hittem, rosszul hallok, hiszen három hónappal azelőtt volt a műtétem, amelyet részletes kivizsgálás előzött meg…
A doktor úr javaslatára újabb operáció következett, amelynek során nem hasi úton, hanem laparoszkópiával távolították el a miómáimat. Ezt követően már Vereczkey doktor végezte el a lombikbébi-beültetést, amely ugyan sikeres volt, de egy vírusfertőzés miatt elment a baba. Újra elkeseredtem, de még pont annyi erőm maradt, hogy elmenjek egy újabb beavatkozásra. Hittem az orvosomban és az abban a szakmai koncepcióban, amit ő képviselt, így még egy utolsó beültetésre vállalkoztam. A beültetés ismét sikeres volt, és 10 hónapja, csodával határos módon, végre megszületett a kisfiam!
Néha elgondolkodom azon, hogy ha lelkiismeretesen vizsgáltak volna meg, és így korábban megoperáltak volna, ma már egy kilencéves gyerekem is lehetne, és akár kistestvérei is lehetnének. Arról már nem beszélve, hogy sem a párommal való kapcsolatomnak, sem a munkámnak nem tett jót ez a kálvária. Úgy gondolom, van az a pont, ami után az embernek fel kell adnia a próbálkozást, én viszont a szívem mélyén mindvégig hittem abban, hogy sikerül. A sikertelen próbálkozások alatt elkezdtem babaruhákat venni, egészen a 68-as méretig mindent megvásároltam. Az ismerősök azt hitték, megőrültem, de belül éreztem, tudtam, hogy sikerülni fog. Nem véletlenül mondják, hogy szinte minden fejben dől el.
Kilazult csavarral a Forma–1-es pilóta sem ér célba
A meddőségnek egyszerre több oka is lehet: például a férfinak nem megfelelő a spermaképe, emellett herevisszere van, ráadásul a munkahelyén állandó és fokozott stressznek van kitéve, ami miatt lelkileg mélypontra kerül. Ezzel egy időben a hölgy mondjuk PCOS-szindrómával küzd, ami a hormonháztartás zavarát jelenti, a petevezetői pedig egy régi gyulladás következtében nem működnek jól.
– Megállapíthatjuk, hogy adott egy hihetetlenül bonyolult viszony/szerkezeti rendszer, amelynek minden egyes pontján felmerülhet egy olyan probléma (hormonális zavar, anatómiai, genetikai rendellenesség, vagy különböző lelki okok, gátlások), amely az egész működését boríthatja. Ha rendszer bármely pontja megsérül, az egész sérül. Képletesen fogalmazva, egy Forma–1-es autóval sem lehet célba érni vagy a versenyt megnyerni, ha a motor rosszul van beállítva, vagy ha csak egy aprócska csavar ki van lazulva, vagy a fék van elkopva, de úgy sem, ha a pilóta nincs topformában – magyarázza a főorvos.
– Ezért szükséges, hogy egyszerre több szakember kezelje a páciens problémáit. Így az előbb szemléltetett példánál az utóbbi problémát kezelheti a nőgyógyász, a többit azonban jobb az adott szakterületek specialistáira, pszichoterapeutára vagy andrológusra bízni. A párokat nem küldjük el egyből a lombikprogramra, mert az a célunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legkevésbé megterhelő módon, a lehetőségekhez képest a legolcsóbban és szakmailag a legeredményesebb módon oldjuk meg a páciens problémáját. Ez nem mindig nőgyógyászati út, lehet, hogy egy endokrinológiai gyógyszer felírása vagy a herevisszeresség megoldása is elég – mondja az orvos.
