Ezekkel a mondatokkal indul a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv első fejezete. A könyv gyakorló szülők számára nyújt segítséget, ad gyakorlati tanácsokat a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz.
Számos történettel, mint például ez is:
„A férjemmel elvittük a fiunkat, Balázst és az egyik nővérét, Pannát a Természettudományi Múzeumba. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek is jól viselkedtek. De aztán kifelé menet sajnos megálltunk az ajándékboltnál. A négyéves Balázs rettentően izgatott lett a sok ajándéktárgy láttán. A legtöbb dolog nagyon drága volt, de végül vettünk neki néhány követ. Ezután elkezdett nyafogni, hogy neki a dinoszauruszbábu is kell. Próbáltam megértetni vele, hogy már eddig is többet költöttünk, mint amennyit kellett volna. Az apja rászólt, hogy hagyja abba a nyafogást, és legyen hálás azért, amit vettünk neki. Erre Balázs sírni kezdett. A férjem azt mondta neki, hogy hagyja azonnal abba, és hogy úgy viselkedik, mint egy csecsemő. Balázs a földre vetette magát, és éktelen sivítozásba kezdett.
|
Szeretnéd jól csinálni? Beszélj úgy, hogy érdekelje… A 7 alkalomból álló tréning célja, hogy a szülők sikeresen szólítsák meg a gyermekeikben rejlő legjobb tulajdonságokat: az intelligenciájukat, |
Mindenki minket nézett. Úgy szégyelltem magam, hogy azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld. Aztán nem tudom, honnan jött az ötlet, de elővettem a táskámból egy papírt és egy ceruzát, és írni kezdtem. Balázs megkérdezte, hogy mit csinálok. – Ideírom, hogy Balázs azt kívánja, bárcsak lenne egy dinoszaurusza. – Balázs rámeredt. – És egy prizmája is – mondta. – És egy prizmája is – írtam a papírra. A következő reakciója teljesen megdöbbentett. Odaszaladt a nővéréhez, aki eddig kicsit távolabbról figyelte az eseményeket. – Panna, mondd meg anyunak, hogy mit szeretnél. Képzeld, leírja! – És akár hiszitek, akár nem, ezzel túl is voltunk az ügyön, és békésen hazamentünk.
Azóta többször is használtam ezt a módszert. Amikor Balázs nekiáll rohangálni a játékboltban, és mindent akar, akkor előhúzok egy darab papírt, és »kívánságlistát« írok. Ez úgy tűnik, elegendő neki. És ez még nem jelenti azt, hogy meg is kell vennem neki a dolgokat a listáról. Legfeljebb különleges alkalmakkor. Talán azt szereti Balázs annyira ebben a »kívánságlistában«, hogy veszem a fáradságot, és le is írom a kívánságait.”
