Tisztelt Ranschburg Úr!
 |
Mennyire kell szigorúnak lenni a gyerekkel? Olvasd el cikkünket! |
Tisztelője, olvasója vagyok főiskolai tanulmányaim óta. Két kislány édesanyjaként (harmincegy éves vagyok) keresem levelemmel. A nagyobbik öt-, a kisebbik egyéves. Én szigorú, konzervatív, keresztény nevelésben részesültem. Édesanyámat mai napig magázom. Szüleim elváltak hatéves koromban. Már tiniként is így volt, de mára anyaként is rengeteget vívódok személyiségemen. Magánéleti kapcsolataim visszajelzéseiből és önismeretem szerint is igen darabos, sarkos ember vagyok. Maximalista, aki sem magától, sem másoktól nem viseli el, ha hibázik. Nekem a szüleimmel sajnos nem túl jó a kapcsolatom, távol állnak tőlem és rengeteget kritizálnak.
Sajnos bármennyire küzdök ellene, én is ezt a mintát hozom magammal. Nagyobbik lányommal sok-sok vitánk, küzdelmünk volt/van. Nehezen fogadom el másságát: lassú, túlzottan játékos, és sokszor észreveszem magamon, hogy katonai szigort fenntartva nevelem, gondozom őt. Képtelen vagyon az arany középútra. Úgy érzem, nem vagyok jó anya, és amíg ezt érzem, nem lehetek igazán felszabadult és boldog sem. Tudom, nem egy levél oldaná meg problémámat és tervezem egy pszichológus felkeresését is, de nagyon kíváncsi lennék véleményére. Mit tanácsol első lépésként? Honnan hozzuk ezt a sok elvárást, és visszafordítható-e, megbocsátható-e egy szülő ilyen attitűdje?
Válaszát köszönöm!
Kedves Levélíró!
Addig, amíg össze nem ül egy pszichológussal a probléma elemzésére, a következőt tanácsolom: amilyen gyorsan csak lehet, hagyjon fel a kishitűséggel! Elsősorban azért, mert ha egy szülő folyamatosan gyötrődik azon, hogy rosszul teszi a dolgát, ez bizonytalanná teszi őt, és ez valóban megárthat szülői stílusának. Másodsorban azért – és ez valami paradoxonféle –, mert a szülő, aki fél attól, hogy rosszul neveli gyermekét – eleve nem lehet „rossz szülő”.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba |
A „rossz szülő” mindig meg van győződve arról, hogy ő mindent hibátlanul tesz, a probléma kizárólag a gyermekben, és nem őbenne van. A másik, leveléből adódó paradoxon: a kislányával való kapcsolatából mindenekelőtt az Ön felszabadultsága hiányzik, vagyis – megfordítva a levelében leírt gondolatot: ha felszabadult és elégedett lenne, nagyszerű szülővé válna. Súrlódások és ellentétek minden szülő-gyermek kapcsolatban vannak, merje vállalni önmagát: Ön ilyen szülő, ilyennek kell szeretni, és Ön is olyannak szereti kislányát – ha néha zsörtölődik is miatta –, amilyen!
