 |
Divat a négy gyerek? |
Valakit biztos baleset ér
Egy gyereket is nehéz visszatartani a vasaló nyalogatásától, nemhogy tízet. Akármennyire is odafigyelünk, előbb vagy utóbb koppanni fog az egyik kicsi fej valami éles bútordarabon, és ha a gyerek egyben is marad, a szülei nem fogják megköszönni nekünk a sebet a halántékán.
Hangzavar lesz
Előre tudjuk, hogy egy óra után zsongani fog a fejünk és legszívesebben hangszigetelt gumiszobába helyeznénk a kis ördögöket. Egy vagy két gyerek ordítozását, csivitelését vagy létének egyéb hanghatással járó megnyilvánulását is nehéz néha elviselni, nemhogy egy egész csordáét, így ha lehet, inkább mi visszük a gyereket másokhoz, mintsem hogy hozzánk jöjjenek.
Más gyerekét kell nevelni
Örök kérdés, hogy mit csináljunk, ha Pistike megtámadja Karcsikát és a fejét üti. A saját gyerekünknek lehet hogy lecsavarnánk egyet a fenekére, de más gyerekét mégsem regulázhatjuk saját szájízünk szerint. Így hát nem marad más, mint hogy könyörgőre fogjuk egy pisissel szemben, hogy hagyja abba. Nem jó helyzet.
Sosem tudhatjuk, mikor lesz vége
Hiába hívjuk zsúrnak a gyerekek bulijait, semmi garancia nincs rá, hogy azok valóban egy jour-ra, azaz napra fognak korlátozódni. A gyerekek imádnak egymásnál aludni, és mi nem mondhatunk nemet a csemeténknek, ha már születésnapja van, viszont kicselezhetjük és áttehetjük a partiját egy külső helyszínre.
Nem tudjuk, melyik gyerek mire allergiás
Nincs annál rosszabb, mint amikor egy gyerek hirtelen fulladozni kezd a szemünk láttára, és hiába keressük a szálkát, ami megakadhatott a torkán, nincs ott semmi. Azonnali telefon másik anyukának. Letolás, mert elfelejtettük, hogy Fannika allergiás az eperre, és fogadkozás magunkban, hogy mi aztán soha, de soha többet nem vigyázunk sem Fannikára, sem semmilyen más gyerekre.
Kosz lesz
Gyerek: egyenlő kosz. Sok gyerek: egyenlő irdatlan kosz. Nem szívesen valljuk be, hiszen imádjuk a más gyerekét is, de takarítani kizárólag a sajátunk után vagyunk hajlandóak.
Valaki biztosan sírni fog
Nem vagyunk felkészülve rá, hogy kis Emma szokás szerint kikészüljön és elkezdjen az anyja után sírni. Minél jobban próbáljuk vigasztalni, annál jobban utál minket, és ez még a tapasztalt anyukáknak is, akik bírják a sírást, kemény helyzet.
A gyermek úgyis mekiben szeretné tartani a szülinapját
Lehetünk mi ellene a gyorséttermeknek és hivatkozhatunk az egészséges életmódra, a fogyasztói társadalom káros hatásaira vagy bármire: a gyerekek odavannak értük. Imádják a vegyi hulladékból készült figurákat, amiket a túlsózott kiskrumplijukhoz kapnak, és rajonganak a gyorséttermek neonfényes, csili-vili hangulatáért. És ha már így van, akkor megkönnyebbülve vesszük tudomásul, hogy nekik ez a születésnapjukon is megfelel.
Lehetetlen megbecsülni a kajamennyiséget
Ha otthon tartunk bulit gyerekeknek, akkor kutya kötelességünk kaját adni nekik, mivel ők biztos nem fognak leugrani az éjjel-nappaliba egy szendvicsért, és nincs az a szülőtárs, aki megbocsátaná csemetéjének akár ideiglenes éheztetését. Szóval irdatlan mennyiségű ételt kell venni, hogy ne érhesse szó a ház elejét, másnap pedig bosszankodhatunk, amikor három tortát dobunk a szemetesbe, mert ezek inkább gumimacit akartak enni.
Játékokat kell kitalálni
Nem biztos, hogy mindannyian profi animátorok vagyunk. A saját gyerekünket nyilván tudjuk szórakoztatni, ha arra van szüksége, de egyszerre tízzel már nem birkózunk meg. Fogalmunk sincs, milyen társasjátékot találjunk ki nekik, mert már nem emlékszünk rá, hogy mi mit játszottunk anno, ha pedig rájuk bízzuk a döntést, akkor annyi játékot játszunk egyszerre, ahány srác megjelent.
Mert nekünk kell varázslót, tündért, manókat szerezni
Nincs zsúr szórakoztató személyzet nélkül. Ha nem vagyunk hajlandóak magunk beöltözni, akkor bizony szereznünk kell valakit, aki elvállalja, hogy eljátssza kis kedvencünk saját kis kedvencét. Ilyenkor persze aggódhatunk, hogy a középkorú pasi, aki szívesen megjelenik nálunk Pán Péter-jelmezben, az vajon el tudja-e úgy játszani, hogy a gyerekek ne ordítva követeljenek egy másik animátort.
